Csörrr- csörrrrr és még mindig csak: CSÖRRRRRRR. Nem nagyon hagy békét nekem ez a vacak óra...pedig ha ma nem mennék be, még akkor sem lenne semmi, hisz ez csak egy nyamvadt gólyaavató....Amúgy, a halálnak sincs kedve ezzel foglalkozni, te hogy látod ezt? :D
Fél óra múlva sikerült is kikászálódnom az ágyból, elkészülnöm és elindulnom arra az elátkozott helyre, ahol nagy valószínűséggel jelen lesz az Átkom, Takumi és Ursula is, azzal az idegrohamos pudlival, pincsivel (?)....Végül is, mindegy, kit érdekel, hogy az az emberevő véreb milyen fajtájú?
- Na? - kérdezte Bonti, amikor épp befordultunk a suli utcájába.
- Öö...Bocsi, de mit is mondtál? - kérdeztem nevetve.
- Örömmel látom, hogy ennyire figyelsz rám - kezdte cinikusan - már azt sem vágom, hogy miért tisztelsz meg a jelenléteddel.
- Na, azt én sem - mosolyodtam el.
- De jó kedve van valakinek - ásította a mögöttünk éppen beérő Krisztán - Túl energikusak vagytok ma, ez így nem lesz jó.
- Nyugi, nem tart tovább 5 percnél - vigasztaltam meg.
- Hé - intett nekünk Zero, aki Zakkel és Karamellel együtt egy fa mögött bujkáltak, és valamit nagyon lestek - Ki az a csaj Stella mellett?
Mindannyian Stelláék felé néztünk, akik a kapu előtt álltak. És az a lány nem más volt, mint....
- Kloryn - zavarta meg a gondolatomat Krisztán. Mi? Krisztán? Ő mégis honnan tudja, hogy kicsoda??
- Ismered? - kérdeztem, mivel nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy ismeri őt.
- Ja, az egyik haverom csaja - ásította továbbra is Krisztán - de nem nagyon dumáltunk még. Normális csaj amúgy.
Persze, normális...Végül is, tönkre teszi Stella életét, de tényleg normális...Nem értem Krisztán gondolkodását. Úgy néz ki, nekünk mást jelentenek a szavak, mint pl a normális jelentése is, nálam tök mást jelent, mint nála.
- Nem biztos, hogy tudni akarom - kezdte egy hang mögülünk - de amúgy miért is bujkáltok így hatan egy fa mögött? Na jó, a mocsár még értethető lenne, hisz a mocsaraknál mindig van fa, de te Síra...elég érdekes látványt nyújtasz pont itt az ökrök mellett.
- Jesszusom - ugrott egy nagyot Karamell - Megjött a sakál....ennyit a nyugalmamról...
- Az én nyugalmamnak már akkor vége lett, amikor az osztálytársam lettél - forgatta a szemét Kíra.
- Hé, sakál! - üvöltötte el magát Karamell, mire Kíra összerezzent és kissé kikerekedett szemmel nézett rá - A mai nap folyamán, ha a közelembe mersz jönni azzal a nyálcsurgató bugyuta sakál képeddel, én eskü, hogy agyon váglak egy szívlapáttal!
- Na, most megleptél - csodálkozott Kíra - Tudod egyáltalán mi az a szívlapát?
- Mi? Dehogy! - háborodott fel Karamell - Kérdezd mondjuk....- nézett körül rajtunk, majd legyintett - inkább innen senkit, mivel egyikünk sem valami stréber jelölt...Mindegy, a lényeg, hogy nem kell ismernem, attól még agyon váglak vele! - indult meg befelé Karamell.
- Te annyira eszement, idióta, mocsári szörny vagy, hogy ha még 2 agysejted lenne, még azok sem párosodnának, mert már rég elégetted volna őket a hülyeségeddel! - rohant utána Kíra is, majd mi is megindultunk a termünkbe. Rosszabb helyzet, nálunk maradt Zera, aki valami furcsa álom miatt azt hiszi, hogy ma elviszik az űrlények ( persze, azok is csillámpónik ) és azt pont ennél a tökéletesen kinőtt fánál akarja megvárni :D Hát...ő tudja. Végül Krisztán megunta a "rinyát" megragadta a kezét, és berángatta a suliba, ahol a következő látvány fogadott minket: Karamellt éppen Kíra lógatja a korlátról, ami ráadásul a másodikon van. Szerencsére közbe lépett René, és most jó kedve volt, mivel letudta egy " Öljed, te lány, de ne az én iskolámban. " beszólással. Amúgy, a megjegyzése nagy röhögést váltott ki belőlünk :D
Krisztán ment be először a terembe, mi mögötte csődültünk...vagyis, csak ment volna...Amikor kinyitotta az ajtót felé repült egy matek könyv (?) ami szépen képen találta. Akkorát röhögtünk rajta, főleg amikor összehúzott szemöldökkel hátra nézett :D
- Basszus - fogta az arcát Krisztán - melyik volt ez az értelmi szerző?
- Uh, bocsi - nézett rá könyörgő szemekkel Stella, aki passz, hogy mikor jött fel a terembe. Lehet akkor, amikor Karamell és Kíra vitáját néztük....- Le akartam csapni egy pókot, csak félre céloztam.
- Pók? Hol? - visított fel Kíra.
- Csitu van, fáj a fülem a vinnyogásodtól! - szólt be Karamell -Amúgy, a pókok jobban félnek a tőled, mert te egy sakál vagy!
- Óó, remélem úgy megszívatnak ma, hogy abba bele roskadsz! - szekálta tovább Kíra.
- Amúgy, én nem értem a lányokat - mondta Krisztán nekem és Bontinak...Amúgy, jó vicc, hogy nekem is :D - Kajak látnak egy nyamvadt pókot az ajtóban, erre könyvet dobálnak az ablaktól. Esélyes, hogy eltalálják.
- Tök mindegy, nekünk pók fóbiánk van, nektek pasiknak meg uralkodási mánia - hagytam faképnél a fiúkat, mert Stella elkezdett rángatni a törzshelyünk felé ( lány mosdó :-D ).
- Nem hiszem el! - csapta be az ajtót Stella. - eljön ide, és még itt is játsza a nagy nővért!
- Miért jött amúgy? - kérdeztem miközben nekidőltem a csapnak.
- Mert pasit akar magának fogni.....- Forgatta a szemét Stella
- Mi? - lepődtem meg - De van pasija, nem?
- Van, csak most épp fasírtban vannak...- legyintett Stella. Logikus, ha nekem lesz pasim ( ami nem lesz ) akkor én is ha össze veszek vele rohanók másik pasi után, de amúgy még járok az előzővel. Vágom én. :D A terembe visszaérve a tizenkettedikesek összeszedtek minket, és indultunk is a kínzásunk felé, ami a tornateremben lesz. Előttünk az A-sok mentek, akik csillogó szemmel meneteltek a " háború " felé. Ha abba az osztályba kerültem volna, tuti kiugrottam volna az ablakon. :D
Amikor leértünk a tornaterembe már mindenki bent volt, rajtunk kívül. Kicsit tartózkodva ültünk le a nekünk kihelyezett padokra, majd a hirtelen felkiáltó srác felé fordultunk.
*** A osztály ***
- Juhú, együtt avatnak minket, és még ráadásul elsőnek is! Hát nem nagyszerű, Aqvarta? - ugrált előre, ezek szerint Aqvarias, hosszú barna haját lengetve, majd zöld szemével Rivenre pillantott. Mindeközben persze testvérét, Aqvartát karolta át, és húzta magával. Neki fekete (?) szeme és vörös haja volt, és ő nem tűnt valami lelkesnek. Minden másban amúgy nagyon hasonlítanak, és mivel egy osztályba járnak, biztos ikrek. Na hát, gratulálok Síra, rájöttél egy tök egyértelmű tényre.
 |
| Aqvarta és Aqvarias |
- Na, nem érünk rá a testvéri civódásra! - szólt közbe Riven. Tényleg hidegen hagyja ez a dolog. Akkor már kvittek vagyunk... - Itt vannak eze....
- Várj! - ugrott fel egy lány, arrébb lökte Rivent. - Ikrek vagytok, igaz? - Fifi, ezt most miért kellett? - kérdezte Riven kicsit sem kedves hangon.
- Érdekel és kész, ne puffogj már annyit! - értetlenkedett a Fifi nevű lány. - Na, miért ennyire más a szem-és hajszínetek, ha ikrek vagytok?
- Ismered azt az egyszerű szerkezetet, amit vörös hajfestéknek és fekete kontaktlencsének hívnak? - kérdezett vissza Aqvarta. Amúgy, ez megmagyarázza a fekete szemét. Gondolkodásomat ismét Riven szakította meg, mivel visszatessékelte Fifit és újra a mikrofon elé állt.
- Na, mint elkezdtem - köszörülte meg a torkát - itt van két 3decis pohár, melybe egy igazán ízletes italt öntöttünk! A feladatotok kitalálni két, azaz pontosan kettő perc alatt, hogy mit tartalmaz a lötty! Amúgy, tízfajta íz található benne...Óra, indul!
A mondatára a kivetítőn megjelent egy számláló és az ikrek megkóstolták a "löttyöt". Aqvarta elfintorodott, Aqvarias viszont örömmel ízlelgette az italt.
- Ez finom! - itta ki a teljes pohár tartalmát Aqvarias.
- Fúj! - húzta a száját az ikre. - Na jó, ebbe a szemétben van.....tojás, az tuti!
- Helyes, már van egy pontotok! - számolgatott nagyon okosan Riven. De vajon minek a pontozás?
- Uh, és....- ugrándozott Aqvarias. Hihetetlen, az ikrek mindig ennyire különböznek? Mármint jellemileg? - tej, citromlé, ecet, me-eeg....hagyma!
- Ööö.... - csodálkozott Riven, mire a teremben ülök mind meglepődve néztek egymásra. Egyrészt, hogy vagy 6 fajtát felsorolt a másik meg hogy...Ez neki finom? - Akkor, ezzel öt pontotok van! Aqvarta? Van valami tipp?
- Van! Mi lenne, ha ezt a vackot rád borítanám? - kérdezte "kedvesen".
- Kössz, inkább nem! - rázta a fejét a 12-es szívató. - Na jó, lejárt az idő! Öt pontot szedtetek össze, aminek köszönhetően, plusz öt ilyen finomságot kell meginnotok miközben megeszitek ezt a fincsi kis szendvicset! A szendvicsek tartalma: vaj, májkrém, gumi cukor, ketchup ééés egy kis majonéz! - sorolta fel a hétfogásos kaját Riven. Fúj, jó étvágyat hozzá...
- És ha nem? - szállt vitába Aqvarta.
- Hát, akkor... - gondolkodott el - René tanbá'! Mit érdemel a szemtelen kis gólya?
- Egy hét börtön fogságot bűzös zoknik és a biológiai csontváz társaságában! - dörzsölte a kezét az IH.
- Ez a mi Ofőnk, tanbá'! - mosolygott fenyegetően Riven. Áhá, tehát van osztálya az IH-nak, és a jelek szerint nagyon jól ki is jönnek egymással. Egyébként, rajtunk (vagyis a gólyákon kívül) mindenki nevetni kezdett. Hááát...jó?
- Inkább megeszem - fintorgott Aqvarta, majd testvérével nekiláttak megenni finom kis reggelijüket, amit leöblítettek fejenként öt pohár 3 dl finomsággal....Fúj!
- Az németül van, te agyhalott - sóhajtott Fifi. Közben azért megnéztem Danielt. Egy viszonylag magas, kedvesen mosolygó, sötétbarna hajú fiú. Semmi gyűlölni valót nem vettem rajta észre első ránézésre, tehát nem értettem, miért löki meg valaki öt percenként...
 |
| Daniel |
 |
| Zorka |
- Lényegtelen! Nos, neked angolul kell beszélned és takarítanod, na sipirc! - löködte ki a harcszíntérre Danielt a végzős srác. Szegény elsős azt se tudta, merre van Észak meg Dél, csak akkor kapott észbe, amikor megkapta a felmosóvödröt... Csodás.
- Amúgy Tenner Zorka a következő áldoz… akarom mondani gólya – mosolygott a saját kis viccén Riven, majd megvárta, hogy Zorka – aki egyébként egy középmagas, rózsaszínes hajú és barna szemű, szóval eléggé egzotikusan festő lány – kibotorkáljon hozzá.
- Szeretsz sütni? – érdeklődött Riven, és már mosolygott a szeme.
- Az mi? Nem, anyu mindent megsüt nekem! – jelentette ki igazán bájosan, mint akit cseppet sem kényeztetnek el otthon, á , hogyan is.
- Kell hozzá liszt, meg tojás, az átlagos sütikhez, de nekünk most csak lisztünk van – tette bele szinte a lány arcába a lisztes edényt. Ó-ó.
- Miii???!!! Hagyj békén, mit hiszel rólam?! Nem fogok … sütögetni! – toporzékolt a csaj hisztizve. Jól kezdődik.
- Becsinálok – fogta a fejét egy fiú az A- sok közül, akit Kíra már egy ideje mustrált a sorok között, nem figyelve arra, hogy Karamell éppen hozzá intézte „galamblelkű” szavait. Mindeközben Riven ráérősen odasétált a fiúhoz, és kedvesen vállon veregette.
- Ne, mert büdi lesz, és ki kell üríteni a termet, mivel kiürítetted a beleidet– fintorgott, mire az IH kacarászni kezdett… Ó, hát jó.
- Hé, te sakálfajzat! –szólította meg magához mérten kedvesen Karamell mindeközben Kírát. –Miért bámulod a szemetet? Miért lóg a nyálad a szemétre? – értetlenkedett, miközben próbált még jobban beszólogatni a lánynak. – Nők! Ti még a szemétre is elaléltok! – sóhajtozott. - Vegyed fel akkor azt amit bámulsz! Felfelé, az tudod merre van? Felemeled a karmaiddal és belehajítod ide! – rúgta Kíra lába elé a szemetest, ami az osztályunk padsora mellett állt. – Hát, te nagyon be vagy ájulva! – hajolt be Kíra látókörébe, mire a lány hirtelen elfintorította magát, és a teljes undor szűrődött le az arcáról.
- Húzz már ki az arcomból, te nagyon gyengeelméjű! – tolta odébb fél kézzel Karamellt, mire a fiú észrevette, hogy nem is a szemetet nézi.
- Ja, hogy azt a szőke szakadárt bámulod? Az srác egyáltalán? Először csajnak néztem, pont jó lesz Renének, ez is valami op… -de itt befogta Kíra a száját, miközben csillogó szemekkel bámulta tovább a még számomra full ismeretlen srácot. :D
- Nos, hajolj le, és keresd meg úgy a kockacukrot – kenegette mézzel (? Ajj, oda kellett volna figyelnem a korábbi párbeszédükre is :D) Riven Zorka arcát – hogy a kezedet nem használhatod, csak a fújókádat.
- Tudod, amivel anyuci sütiit fújogatod – grimaszolt egy A-s fiú, mire a mi osztályunk röhögésben tört ki. A többi A-s erre egy emberként fordult felénk, Kíra meg majd’ lefordult a székről, mikor észrevette, hogy a „kiválasztott” hím épp őt méregeti.
- Meghalooook! – sipította a szívére szorítva a kezeit.
- Eltemetleeek! – reagálta le Karamell csipogva. :D
- Nem értem, miért velem vagy elfoglalva, mocsár –vett mély levegőt Kíra – azt akarod, hogy téged bámuljalak?! Ne már!
- Isten ments! – hát ez készen van. – Még kiégetnéd a retinám! – röhögött össze Zeroval. – Nézd nyugodtan azt a csajt, de amúgy nem vagy véletlen lázas? – érintette meg Kíra homlokát, mire a lány felvonta a szemöldökét, miközben rá sem nézett a fiúra.
- Ne… Érints… Meg! – hangsúlyozta ki a szavakat. Óóó, az egész B, de még az A is minket nézett, a nézőkről nem is beszélve. Pedig még nem is a mi avatásunkon van a sor, az azért úgy korrekt.
- Jól van na, te madárijesztő, nem lesz bonyolult feladat – dünnyögte Karamell, azzal leemelte a kezét, és lehajtotta a fejét, de úgy, hogy még Zero se láthatta azt. Szent isten, mi van ezekkel? :D
-… Tehát fújd ki a lisztet a tálból, és keresd meg az alján a kockacukrot a mamiiinaaak! – dalolta kedvesen Riven a rózsaszín lánynak a feladatát.
- Fujj, de remélem legalább ott lesz az a hülye cukor! Szopogatni épp jó lesz! – nyávogta a lány, azzal elkezdte fújni. A máz miatt az összes liszt az arcára tapadt, még a szempilláin is kilós lisztfelhő volt, ami érdekesen festett a rózsaszínes hajzatával. Úgy nézett ki, mint egy japán próbababa, aminek nem volt se szeme, se füle, csak érdekes haja és embertelenül fehér bőre. Persze mindenki megmosolyogta a jelenetet, a fiúk meg füttyögtek, mivel a lány szoknyája alá simán be lehetett látni, olyan rövid volt, szóval hajolásnál egy kész látkép tárult a férfi egyedek szeme elé.
- Itt… pöff… nincs is … pöff… cukor! – pöfékelte Zorka, mivel a szája is telement liszttel. Thomas, a gőzmozdony. Úgy is füstölt a feje, mint Thomasnak, annyira ideges volt.
- Ja, bocsi… - sápítozta tettetett feledékenységgel a hangjában a végzős. –Gőzöm sincs, hol van a cukor. Jaj, szerintem elfelejtettem beletenni…– azzal „véletlenül” meglökte annak a srácnak a vállát, akinek korábban kedvesebben veregette meg a vállát… Azzal a cukorka a fiú zsebéből kicsusszant a karján át az ölébe.
- Ez mi a sz**? Mi a bánat t… – hüledezett a fiú, de már késő volt. Zorka rávetette magát.
- Te agyhalott!!! Az az én cukim! – ordibálta, miközben ököllel verte a fiú … Mindenét? :D
- Hagyjad békén, nem ő volt!!! – sikította a saját haját (?!) tépve Kíra, majd odavetődött, és rávetette magát.. a fiúra? Úr isten!
- A testemen át, te fehér vattacukor! – védte meg a fiút, aki még mindig sokkban volt, azt se tudta szerintem, mi az isten történt. :D
- Te ki az anyám kínja vagy? – emelte fel a szemét a megvédelmezett srác Kírára, miután felfogta, mi történt körülötte.
- Pont az… anyád kínja – nézett vissza teljes kábulatban a fiú szemébe Kíra… És az a legdurvább, hogy ezt nem beszólásnak szánta!
- Becsinálok – utánozta Karamell Kíra kiszemeltjének mondatát a hasonló mozdulattal (fejét két kézbe fogta, és sóhajtott) , de Kíra nem nézett oda. Karamell csak legyintett, majd visszafordult Zerohoz ökörködni. :D
- Azé’ kösz. Jó fej vagy – „hálálkodott” az A-s fiú Kírának.
- Ömm… Megkérdezhetem, hogy hogyan … Hogy mi a neved? – de összeszedett vagy, Kíra! Mindig is ezt bírtam benned. Vagy is … MI? Mi ez a hápogás?
- Nem – röhögött a fiú, a többi sráccal együtt, erre Kíra ideges lett és csalódottan visszaindult a helyére, beszólás nélkül. Rá sem ismerek…
- Amúgy, Zola – mondta nemtörődöm stílusban a srác, majd visszafordult Zorkához, hogy elhordja mindenféle „szukának”.
- Örvendek! Csak mellékesen, az én nevem…
- Sakál! – vetette közbe Karamell. – Ülj már le a hátsódra! – hisztériázott.
- Állítsd már pihenőre a szádat! – ripakodott rá „szerepéből kiesve” az éppen pasizó Kíra. :D
- Szevasz, Sakál – köszönt el tőle Zola, és így még egyszer lehetősége adódott arra, hogy kiröhögje őt a társaival , de ahogy átgondolta Karamell beszólását, már mintha kicsit jobban odafigyelt volna Kíra mozdulataira…
- Kellett neked beégetni pont előtte, te idióta majom! – igazgatta a haját leülte után Kíra. – Zera, jó így a sminkem?
- Kifogástalan, pasifogásra kész, hadművelet indul! – tapsikolt Zera.
- Ha? – értetlenkedett Karamell, aki még mindig nem akadt le a témáról. – Jó, akkor legyél meleg, szerintem is! Nem érdekel! „Szevasz, Sakál!”, ha a bénaság fájna, az a fazon is átváltozna sakállá! Legalább méltó társad lenne, ch. Csak úgy annak szólít, pedig… Ja, végül is közismert sakál vagy – dünnyögte Kíra arcába, de mivel látta rajta, a lány a szempilláival van inkább elfoglalva, majd már sokadszorra eme napon, elfordult tőle, és a földet kezdte pásztázni. :D
- Na, haladjunk kis pö...ttömök...- gondolta meg a mondandóját Riven. - Iki Dolfi, kifelé most! Fifi! Te is húzzál utána és tedd a dolgod!
 |
| Dolfi |
- Na, a díszvendégünk mikor érkezik meg?? - forgatta a fejét Riven - Hé, Malamut, passzold már le a B-sek listáját!
- Nesze, Rendevér! - dobta oda a mappát. Amúgy, jó kis becenevek, igazán...kreatívak. És ez a kérés forma. Hát, Krisztánnak lenne mit tanulni tőlük, teljesen le van maradva. :D
- Na, izé...Ez milyen betű?? - mutatta a papír köteget egy végzős csajnak.
- Ipszilon - nézett rá egy fél pillanatra sóhajtva a lány.
- Ahha, és akkor...hogy kell mondani? - értetlenkedett Riven.
- Csak mond a keresztnevét, te...Áá, már jelzőt sem találok rád - és azzal kivonult a végzős csaj, kezében egy doboznyi papir csíkkal (?)
- Ja, de azt is nehézkes kimondani... - dünnyögte erősen koncentrálva a név kiolvasására - S...Siláma? Áá, mindegy, te ott, fekete hajú lány!
- Nevem is van - álltam fel.
- Kimondhatatlan! - szállt vitába Riven.
- Mi kimondhatatlan benne? - értetlenkedtem.
- Becenév nincs? - nézett rám felvont szemöldökkel.
- Síra.
- Na, Sára - kezdte - keresd meg Talpikusz tanárnőt!
- Esküszöm szólok Zeronnak, hogy kereszteljen át - dünnyögtem megindulva.
- Hagyd, hülye szegényke, Sára! - nevetett Krisztán, mire én kedvesen lelöktem székről. Pont ekkor toppant be egyébként Vidratalp, tehát azzal a lendülettel vissza is ültem a helyemre.
- Sokat késtem? - kérdezte Fidera.
- Dehogy tanárnő, kérem üljön le ide! - mutatott Riven a kiemelt helyre, amire a mit sem sejtő tanár le is ült. Pont ebben a pillanatban érkezett vissza Fifi és Dolfi (?), aki egyébként póló nélkül volt, és tele volt csíkokkal. Teljesen úgy nézett ki, mint a bordásfal...Bár, ez lehet azért van, mert pont Fidera mögé somfordált csendben. Tehát...most ez miért is lenne szívatás?
- Mi ez? - nézett hátra Talpikusz, majd mivel nem látott semmit visszafordult. - Kit szívatunk?
- Áá, most pihi van! - legyintett Riven és óvatosan Dolfira nézett. - Fifikém, kész vagy?
- Nem vagyok a tulajdonod, de egyébként, kész!
A következő jelenet történt: A tanár mögött álló 9-es srác elüvöltötte magát, hogy "ADJON ISTEN TANÁRNŐ!!" és kidugta két kezét a bordásfalon, majd átölelte Talpikuszt. Fidera alól kiesett a szék és rúgkapálni kezdett, miközben azt kiabálta, hogy "Ki vagy? Na meg állj nyavalyás!" Azzal felugrott, megfogta Dolfi kezét és előre hátra húzni kezdte, ettől a srác arca folyamatosan neki csapódott a bordásfalnak. Ez így ment kábé 5 percig, mire végre elengedte a srácot, aki az arcát fogva kirohant a teremből. Mindenki döbbenten nézett, még a szívatók is értetlenül álltak egy helyben, mivel egyáltalán nem ezt a következményt várták. Ekkor Fidera összecsapta a tenyerét, visszaült a székére és megkérdezte:
- Na, vége van már a szünetnek?
Mondanom sem kell, ezért a kijelentéséért jól kiröhögtük, hisz pont ő lett volna megszívatva, de az őrült személyiségére senki sem számított. :D
- Na, folytassuk, fiatalság! - lapozgatta az amúgy egyetlen lapból álló papírjait Riven. Végül is, logikus. Tehát ő nem ismeri "azt a több lapból álló mappaszerűséget", csak hogy idézzem a töri tanárunkat. - Hellán Zola!
 |
| Zola |
- Mivan? - készült ki ISMÉT Karamell, Kíra állandó "nyáladzásán". - Hallod, sakál, húzz már a francba mellőlem már tiszta víz vagyok miattad! Rám csorog az összes nyálad, ember!! Miket beszélek? Ember?! Jesszusom, Zero, segíts rajtam, megfertőzött a sakál, már embernek hiszem!
- Fogd már be, nem hallom, hogy mit mondanak! - csapta hátba Kíra Karamellt, aki ettől köhögni kezdet. Szegény, ez egy kicsit túlzás volt.
- Halló....Sakál? - intett oda a srác Kírának, mire az felpattant (természetesen úgy, hogy Karamellt átlökte Bontihoz és hozzám - mi mögöttük ültünk - mire Krisztán, aki Bonti mellett foglalt helyet, kedvesen rátette a lábát Karamell székére.)
- Nem, Kíra! - tudta végre kinyögni a saját nevét Kíra.
- Áá, értem! - mosolygott gúnyosan - Kíra, a sakál. Vagy inkább, Sakál Kíra?
A kijelentésére a haverjai és a teremben lévők mind röhögtek. Mi nem mertünk, mivel Kíra feje szó szerint füstölt. Ajaj, rossz előérzetem van...
- Te agyhalott, világ barma, ember bőrbe bujt mocsári szörny! - lépett át Krisztán lábán Kíra, és az ép előttünk, törökülésben ülő, Karamell felé indult. Én és Bonti egymásra néztünk, majd jobbnak láttuk, ha arrébb ülünk. - Ez a te hibád! Életem szerelme így jegyzett meg magának, fokozottan fogyatékos! - üvöltözött Kíra, Karamell nyakát rángatva. A tömeg mind őket nézte, és persze, hogy Zola is, és persze, hogy meghallotta.
- Öö, Kíra...szerin....- próbáltam figyelmeztetni, de Krisztán "kedvesen" és önkényesen befogta a számat. De jó, ilyenkor bezzeg tud figyelni...
- Basszus, bolond vagy?! - szabadította ki magát Karamell Kíra karmai közül. - Életed szerelme??! Ez a terepmintás női ősember??!?!
- Igen, te eszement! - vágott vissza Kíra - És ha még egyszer így mered hívni, esküszöm, hogy azon a hü....- és itt elakadt, mivel valaki megérintette a vállát. Ez a valaki Zola volt, természetesen, hát mégis ki más?
- Jólvan, vágom! - nevetett. - Így még senki nem vallott szerelmet nekem, tehát ez meggondolandó!
- Izé...Ez most mit jelent? - kérdezte egy teljes személyiség változáson áteső Kíra.
- Na jó! Megengedem, hogy a csajom légy erre a hétre! - csapta össze a tenyerét a srác.
- Juhú!!! - ugrott Zola nyakába Kíra, mire mi, a B-sek, hátra hőköltünk.
- Hümm hm hüüüüüüüm hü... - próbáltam kifejezni az első gondolatomat, de ugye nem ment, mivel Krisztán még mindig nagyba a számon tartotta a kezét.
- Hogy mi van? - kérdezte szemöldökét felhúzva, mire valami az eszébe juthatott, mert elengedett. Gondolom, az az apró tény, hogy nem hagyott nyugodtan kifejezni magam?? - Ja, bocs.
- Kössz, hogy leesett...- sóhajtottam.
- Na, ha mindenki mindenkivel összejött - zavarta meg az újonnan született szerelmes párt Riven - Zola, húzd ki végre ide a segged és nézzük meg ezt a nyamvadt videót!
- Oké, de nyugtatót ne vigyek? - kérdezte kedvesen a srác. Hát, örülök, hogy Kírának bejön...
- Na, akkor játsszátok végre azt a videót! Amúgy - szólt a közönséghez, azaz hozzánk Riven - Zolát hamarabb megszívattuk, pont az ilyen viselkedése miatt! Élvezzétek a röpke 5 percet.
És elindult a videó. A srác egy irodai széken ült, az első emelett folyosójának végében. Egy ember megfogta hátulról a széket és tolni kezdte, miközben két oldalról a lépcsőig flakonokat tartó emberek álltak, akik, amikor elhaladt mellettük Zola ráöntötték a flakon tartalmát, majd így szóltak.
- Uh, ember!
- Esik az eső!
- Vigyázz, beléd ne csapjon a villám!
Meg hasonlók. Már itt röhögött mindenki, Zola pedig már most úszott a szégyenben. Nem csoda, ez eddig a leggázabb dolog.
Ezután elértek a lépcsőhöz, ahol egy pillanatra megálltak, majd a mögötte álló srác lassan elkezdte letolni a lépcsőn.
- Nyugi, haver! Most épp egy dombon haladunk lefelé, csak nagyon köves az út!
A kamera ekkor a lépcső aljára irányult, ahol egy újabb végzős, egy hatalmas párnát tartott a kezében, és beállt valami fura lendítő állásba. Amikor Zoláék odaértek hozzá, a végzős meglendítette a párnát, Zola pedig elborult a székkel. Mondanom sem kell, mi is borultunk a röhögéstől. De itt még nem volt vége a történetnek.
- Uh, basszus. Bocs, haver!! Elirányzékolt a szék, és nekimentél egy fának!
Ez volt a záró mondat, és egyben, ez volt a mi végpontunk is. A röhögésünk már hasfájásba ment át. Én már csak annyit láttam, hogy Kíra felpattan és elkezdi üvölteni, hogy:
- Ügyes voltál, szívem!!
- Üsd már le magad, te rekedt sakál! - duruzsolt Karamell lehajtott fejjel. Furaaaa...
- Hát még szép! - kacsintott Zola. - Tudtam én, hogy ez volt, nem vagyok ennyire hülye!
Mondta, mindezt úgy, hogy mindenki látta a szégyentől eltorzult képét...igazi pasi, de komolyan...És hogy Kíra mit lát benne? Na, hát passz. Az előbbi, Karamell által említett szemétben is több érték van, mint ebben a pasiban....
- Messer Liana és Kent Raven – vigyorgott Riven kajánul. – Te, késes lány! Mikor kented fel valahova a társad?
– Késes Lia akcióban! - kiáltotta közbe Zola, mire a csaj egyszerűen fejbe verte.
- Véged, te kis átkozott parazita – mondta teljesen lekezelő hangon. Mintha a Sakál… akarom mondani Sátán szólalt volna meg. Karamell már belém ültette ezt a sakálozást. :D
 |
| Liana |
- Miiiii? Nem! Nem! Nem! Nem! – kapott sokkot már az elején … A fiú. (?!) Mindeközben a lány csak halálos és világfájdalmas pillantásokkal díjazta az egyesülést. A fiút meg kicsit gyenge idegrendszerrel áldotta meg a sors, mivel nyivákolt és hát… enyhén rángatózott.
- Hé, pajtás, látott már téged egy neurológus? – hüledezett Riven, mivel az igazgatónő már tárcsázta a mentők számát.
 |
| Raven |
- Aki megnézi az aranyos kis idegeidet – kopogtatta meg a fejét a végzős kedvesen. :D
- Nem! Nem! Nem! Nem! – kezdte el újra rángatni a végtagjait... A görcs, vagy a képzeletbeli barátja, miközben ezt ordibálja: „Ne bántsátok, ő nem bolond!!! Még!” Huh, ez így hosszú menet lesz, érzem.
- Téged már felhúztak otthon szerintem… Öcsém, mire vállalkoztam – törölte meg a homlokát Riven, majd a papírjára nézett. Felpislantott az alanyokra, majd Fifire bámult.
- Fifike… Lekvárt és mézet – nyújtotta a markát a lány felé.
- Hé, pajtás, látott már téged egy szemész? – forgatta a 12. B-s lány a szemét. Erre a teremben kárörvendő vihogás tört ki.
- Oszt mír’? – tette fel a tök logikus és velejéig „párásztos” kérdését Riven.
- Mert az ő feladatuk a mustár és csokikrém! - háborgott a lány. – Eléggé gáz, hogy egy B-s jobban tudja az A-sok zseni kis szívatásait, de tényleg – gúnyolódott.
- Hé, haver, látott már téged egy jó nyelvtantanár? – folytatta tovább a „Látott már…” kezdetű kérdéssort Riven, ami már a könyökünkön jött ki. Természetesen az ofőnk hüledezve kérte ki magának ezt a kérdést. :D
- Látott, és azt mondta, az ilyen agyhiányosokkal nyugodtan lehetek kegyetlenebb, plusz, hogy elég szépen tudok fogalmazni a Riveneknek – vigyorgott gonoszul, majd a két végzős még körülbelül öt percig folytatta a „Látott már…” kérdezgetést és válaszolást, amit ízlésesen fokoztak is: „Hé, ergya, látott már téged egy urológus?”, „Hé, szerencsétlen, látott már egy sírásó?” stb… Mire René elordította magát, hogy az „ő osztálya színvonalas szívatásra esküdött fel, úgyhogy Riven kussoljon be, és folytassa.” Király, legalább van egy dolog, amiben egyetértek vele. De ha egyszer kussol, akkor hogyan folytassa a szívatás elmondását?
- Nos, Liana, először is vetkőzz le topra, mivel…
- Nem top van rajtam, te nagyon hülye – mondta világfájdalmasan a lány, miközben forgatta a szemeit. Egyszer tuti ki fog gurulni az a szempár!
- Akkor ami van rajtad! Ha meg nincs, akkor az erősebbik nem képviselői jól jártak – röhögött össze egy A-s fiúval Riven, majd pedig kb az egész terem férfiseregével, akik elismerően füttyögtek.
- Trikóig elég lesz? Majd felhajtom max.– bámulta a földet a már vetkőző csaj, miközben Raven is elkezdett vetkőzni.
- Neked nem kell, hé! – fogta le az idegesen kapkodó srácot a végzős. – A lányt fogjuk bekenni…
- Liana! – sóhajtotta a „lány”.
- Jó, nos akkor Diana testét, pontosabban – itt Liana megint szemet forgatott :D – mustárral és csoki krémmel a karján meg a hasán. A te feladatod, idegesen remegő fiú, hogy megkeresd a testén az összevegyített anyagok között a csoki krémet. Jó kalandot! – nevetett kedvesen.
- Fujjj – reagálta le a csaj. – már nem azért, de egy vadidegen fogja nyalni a testem? Ti nem vagytok teljesen magatoknál – fogta a fejét, majd lefeküdt a kihelyezett tatamira.
- Nem, hát! Csak végzősök vagyunk, akiknek megvan a hatalma, hogy szívasson titeket! – mondta Riven, miközben ráérősen lekente a lány említett testrészeit csokival, majd fogta a tubus mustárt, és az egészet rányomta Lianára. Huh.
- Na, ennyi éppen elég lesz! – törölte meg a „kifáradt” végzős a homlokát, majd elégedetten elhajította az üres tubust, ami eltalálta… Zerát.
- ÁÁÁÁÁÁÁUUUUU – sikított fel a lány. – Ez egy tubus musti! – csillant fel a szeme, mihelyt felismerte a nekicsapódott tárgyat. –Tuti van még benne! – dugta bele a nyelvét a tubusba, és ő az elkövetkező hat percben kitűzte céljául, hogy mustárt fog nyalogatni az üres tubusból. Mondjuk mi nem nagyon lepődtünk meg rajta.
- Te bolond! – csapta meg Zera homlokát Kíra. Ő meglepődött. Szeretet felsőfokon. – Most nyomta ki belőle az összeset!
- Az nem jelent semmiiiiit – nyafizott Zera, majd kinyújtotta a nyelvét. – Vaaa’ ’éég ’e’e, ’ ááátod? – mondta ki egészen érthetően, szerintem ez egy külön „tele van a szám, szóval kinyitom és beszélek, ahogy jónak látom” nyelv. Szótár kötelező viselet hozzá, ha esetleg valaki nem értené a nyelved, tudj neki egyet adni magadhoz. :D
Mindeközben a rángatózó fiú fintorral az arcán elkezdte a nyelve hegyével nyalogatni a lány karját.
- Pfuj, ez mustár! – fintorította el az arcát, a lány pedig röhögött, mivel csiklandozta a nyelve. Lehet a végén tetszeni fog neki, hogy egy vadidegen nyalja a testét. :D
- Nem mondod? – kacarászott Riven, aki kiélvezte a helyzetet. – Szerintem több csokit raktam a hasára! – Fu. Most rosszul láttam, vagy Takuminak tényleg felcsillant a tanári karban a szeme? Mivel a tanárok széksora elkezdett csillogni. Megrögzött pedo ez a fazon. :D
- Nem merem! – sikította kislány módjára a 9.-es fiú, miközben a két kezét rázogatta a teste előtt.
- Ha én mutatom a hasamat, azt lenyalod? – kérdezte flegmán Zola, majd felrántotta a pólóját, Kíra és a többi Zola rajongó csaj legnagyobb örömére. Hangos sikítás süvített át a termen, még Raven is felsikoltott. Anyám. :D
- Ennyi kocka még a milkában sincs! – sápítozta Kíra.
- Király, hogy nekem még a combom is kockás. Nem akarod megnézni? – kérdezte hülyülve Karamell, de csak egy hasba vágást kapott. :D
- Áááá! Úúú! Uuu… huu – nyalogatta a lány hasát Raven. Kezd ez egy kicsit (nagyon) perverz lenni, vagy én látom rosszul a kialakult helyzetet?
- Legalább ne adj ki olyan hangot, mint aki éppen elélvez, így is eléggé égek! – fogta a fekvő lány két kézzel a fejét, és éppen azon volt, hogy a földszinten lévő teremnél is alább süllyedjen. Mondanom sem kellene, de azért mondom: a teremben a nézők fetrengtek a nevetéstől, pár fiú pedig eljátszotta a nyelvével azt a mesteri rángatózást, amit a nyivákolós kilencedikes fiú levágott.
- Meg van! Csoki! Ne lélegezz már annyira! – csapott rá Liana hasára Raven, mire a mustár szétfröccsent a teremben, mire Dan odament, és elkezdte felmosni.
- De gyökér vagy, British Deni fiú – hüledezett Zola a többiekkel. – Mit takarítasz egyszerre? Jó, hogy nem nyalod fel! – röhögték ki, mire a fiú abbahagyta a felmosást, és visszaszólt:
- Really? If you think so I guess that your home is a hogpen – mire elmosolyodtam. Nekem szimpatikus ez az angol fiú, nem értem, miért ilyen ellenszenvesek vele az osztályában. Azért, mert angol? Na és? Nem a 21. században élünk, amikor ilyet már simán el lehetne fogadni?
- Mit karattyolsz, brit sznob? –szólta le a beszólását Zola, majd nemtörődöm stílusban hátravágta magát a padon.
- Nothing – folytatta tovább , amit elkezdett… Dan? Biztosan így hívják.
- Ne csapkodd már a hasfalamat, te állat! – emelt kezet Liana Ravenre, mire a fiú szokásához híven felsikított.
- Ne, csak a bántást ne! – esett hátra, bele a mustárba. Remek, ez a srác nem a nyugodtabb természetekhez tartozik, mint látom. :D Kinézetleírás: csokis arc, mustáros gatya, szétzilált haj, rettegő szemek. Tökély.
- Jó, jó elég legyen belőletek! – mire a fiú a száját fogva rohant ki a teremből, és hallani lehetett, ahogy a folyosón nekiáll öklendezni.
- Ajaj – rohant utána egy számomra ismeretlen tanár.
- Nem baj, remek volt! – tapsolt René, mire a mi osztályunk felé kapta a fejét, amolyan „ Ez a tanár egy érzéketlen majom” bámulással.
- Mi van, 9. B, ezzel a nézéssel az infó dogátok -10 pontján akartok javítani? – kérdezte gúnyosan az IH. – Oké, akkor közlöm veletek, hogy kémiából is írtok! Lehet akár most is már készülni rá! Megengedem!
- A rohadt életbe – lőtte fejbe magát illusztrálásképpen a kezével Zero, mielőtt rácélzott az ujjával az IH-ra is. :D
- Tessék, kedves fiam? – ordibálta vörös fejjel René.
- Az „öngyik” nem tudnak válaszolni – feküdt le a pad üres részére Zero, mire röhögésben törtünk ki.
- Casster Saphira, te jössz! – mutatott két ujjal is az újabb áldozatra Riven.
- Oké, három éve készülök erre a pillanatra! – dobta át a vállán a haját, ami alapjáraton barna volt, de össze – vissza melíroztatta a csaj vörösre, szóval elég érdekesen nézett ki, ja és még feltűnőbbé tette
 |
| Saphira |
- Tessék! – mosolyogtam rá, miután a kezébe adtam a padunk alól összeszedett szemetet. Azért nehogy már ő szedje fel a B-sek alól is! Bonti szemöldökét felvonva, értetlenül bámulta a vigyoromat, de nem érdekelt, én most barátkozom! És nem azért, mert a többiek kitaszították, hanem mert alapjáraton kedvesnek tűnik Dan.
- Thank you! – vette át, és furcsállta szerintem a kedvességemet, mivel fapofával meredt rám. Ekkor vettem észre, hogy aranyszínűek a szemei. Utoljára az igazgatónál láttam ilyen szemeket! De még mindig brutálisak. :O
- Én… Nem gúnyolódtam – szabadkoztam, mire elmosolyodott, majd eldobta a szemetet, utána pedig kiment a szemetessel a teremből. Szerintem semmi baj nincs vele, maximum egy picit szégyenlős… De hát lesz ez még így se. :D
- Haha, igen, írtál nekünk egy bemutatkozó levelet is MAGADRÓL, amiben elmeséled az egész életedet. Igazán tartalmas volt – emelte ki a szavait különleges hangsúllyal, visszafojtott röhögéssel a végzős, mialatt én picit beszéltem a takarítóval.
- Engem meglepetés nem érhet, szóval bármit adtok nek…. ÁÁÁÁÁÁÁÁ – sikongatott a kezeit a magasba dobva, majd úgy elkezdett rohanni, hogy átesett a tanárok lábán, bele a tanári karba (Rem tanár bá’ részére esett a lány segge, szóval a tanár az úgy… el volt a látvánnyal :D), és még mindig ordított, mint egy … vad… Oké, ezt a ricsajt nem lehet máshoz hasonlítani, szóval inkább csak azt mondom, hogy orbitálisan nagy hangerőn sipítozott. Van tüdeje, az egyszer biztos.
- Áááá, vigyétek vigyétek vigyétek áááá vigyétek innen! – ordibálta, mint a fába szorult féreg. Ja igen, hogy mi történt? Gondolom már megfogalmaztad magadban ezt az egyszerű kérdést: Nos, míg Saphira ecsetelte, hogy már semmin sem lepődne meg, Riven egy adag műanyag pókot és kígyót dobott az arcába olyan arckifejezéssel, mintha random teremtek volna a markában az állatkák, és ő is éppen annyira meg lenne ijedve az egésztől, mint a kilencedikes. :D Mivel a csaj azt hitte, valódiak, ezért enyhén mondva agyvérzést kapott, és körbe-körbe rohangált a teremben, ergo le sem lehetett lőni. Mi persze szakadtunk a röhögéstől, hogy még mindig hat műanyagpók volt a lány hajában, a vállán pedig két gumi tappancsos kígyó vigyorgott.
- Er-re ké-sz-szültem, ér-ti-tek? H-h-há-r-om é-v! – lihegte, miközben átesett kettő tatamin vihorászó fiún, majd hirtelen…
- KÉREM VISSZA A BARÁTAIMAT! SÍROMON BURJÁNOZTAK! – ölelte át hátulról egy… zombi? Mi a fene ez? Egy zombinak beöltözött fiú ugrott rá a lányról hátulról, mire még nagyobb vihogás lett a teremben.
- Hát ez hatalmas… Az idei végzősök nagyon betegek! – fogta a fejét kacagva Karamell, Zero pedig már szerintem nem is élt: kiguvadt szemekkel bámulta a jelenetet, a szája meg tárva nyitva volt, ami füléig ért, annyira jól érezte magát… Ő… Zero, örülök neki, hogy téged ez ennyi gyönyörrel töltött meg.
- Te mit szívtá’? – lökte oldalba Zak, mire Zero egyszerűen csak oldalra borult. – Zero!!! – sipította a tesója. :D
- Szerintem készen van az A-soktól, amit megértek. Ez már nem normális… Az a lány mindjárt agyvérzést kap – vetette közbe Zeririn, akit nem érintett meg különösebben a „rejtélyes zombi állatkertje” történet, aki úgy megijesztette a lányt, hogy elájult. :D
- Már kapott – dünnyögte Wolfi, mire a zombiról levált pár ruha és festékfoszlány, és én felismertem benne… Dant. Ó, szóval ezért spurizott ki korábban.
- Végre valami eszelőset is csináltál, te kettyós – tapsolt gúnyosan Zola – legalább lehet rajtad heherészni, pancser.
- Milyen választékos a szóhasználata! – álmélkodott Kíra, mit sem törődve azzal, hogy a fiú, akit istenít, éppen egy tök ártatlan osztálytársát rugdossa sárba. A szerelem tényleg vak.
- Heherészni. Ez szimplán meleg, te katasztrofálisan vak. Használd már a szemgolyóidat, te hülye! – értetlenkedett Karamell a lány viselkedésén.
- Sorry… -állt tök értetlenül az angol srác a lány „teteme” felett, majd elkezdte böködni, él-e még. Szerintem már nem, de a remény hal meg utoljára.
- Szent ég! Él még? - rohant oda az igazgató, és felkaparta a csajt a földről, majd kisegítette a félholtra ijesztett egyedet. :D Három év készülés … Innen is látszik, hogy erre a gimire nem lehet felkészülni. Hát ez durva volt, bármennyire röhögtünk is, a zombi Dan pedig visszaült a helyére, mielőtt elhaladt a padsorunk előtt.
- Hi! – mosolygott rám, mire mosolyogva bólintottam egyet köszönésképpen. Végül is , csak a munkáját végezte…
 |
| Meredys |
- Menty Meredys! – nézett bele az A-sok mindenségébe Riven.
– Hun vagy? – mire mindenki felröhögött.
- Eléggé elment az idő, nem lehetne, hogy engem nem avattok? – jelentkezett egy hosszú szőke hajú lány a hátsó sorban. A szeme elég érdekes… belül kék de kívül világosszürke…
- Hát, ezt nem hiszem el! – röhögte ki a végzős. – Még ott vannak a B-s gólyák is és még rájuk is lesz tengernyi időnk, ne aggódj. De azért szép próba volt! – vihogott tovább.
- Ajjj – tápászkodott fel a helyéről a lány.
- Öreg csontjaid, mi? – gúnyolódott Riven bájosan. – Nos, kell neked egy társ! Aki nem más, mint… Akane Kuroro!
- Öregem! – kaparta fel a padról az elég magas… Huu eszméletlenül magas srác magát.
- Ma mindenki vén csont? Jó napot, Talpikusz tanárnő! Örülök, hogy látom! – integetett Fifi, mire a tanárnő majdnem lefordult a székről. Persze a diákok legnagyobb örömére. :D
- A ti feladatotok az lenne, ha Fifi kiköpte a humorrépát – folytatta tovább Riven, mire Fifi egyszerűen „ le pfff-ögte” – Hogy … Yoshira tanár úrnak és Ursula őfenségének…
- És még én ettem humorrépát, Humor Herold – forgatta a szemét unottan Fifi. :D
- Ha’gass már el! – nézte tovább a papírját. – Nos, hogy levelet írjatok nekik, még pedig szerelmes levelet! Mindjárt megsúgom mind a kettőtöknek, milyen alapszavaknak kell benne lennie a levelekben. Haha – ment oda lassan Meredyshez. Elkezdte suttogni a szavakat, mire a lány egyre jobban elsápadt.
- Vib… Vibrátor? Elegem van, én leültem!!! – kapott sokkot már az elején.
- Szerinted miért suttogtam a szavakat, te észlény?! – ordította le a végzős a fejét. Uuu. – Hogy ne mondd ki! Fifi, ez a csaj kívül szőke, belül sötét! – erre a kilencedikes lány térden rúgta, vagyis szerintem máshova célzott volna, csak Riven jól hárított.
- Rendben! Ezért ezt a saját nemednek kell írnod! Ursula tanárnő, készüljön fel a vibrátorra! – mondta dühösen Riven (az osztályok inkább csak vihogtak, Ursula meg már kész volt arra, hogy a négy lábon járó mini szőnyegét ráengedje a végzősre), majd lefirkantotta egy papírra Kuroro szavait, és odadobta neki.
- Szóval nekem Takumi tanár úrnak kell írnom? – kapott a fejéhez aggódva a srác.
- Eléggé elment az idő, nem lehetne, hogy engem nem avattok? – jelentkezett egy hosszú szőke hajú lány a hátsó sorban. A szeme elég érdekes… belül kék de kívül világosszürke…
- Hát, ezt nem hiszem el! – röhögte ki a végzős. – Még ott vannak a B-s gólyák is és még rájuk is lesz tengernyi időnk, ne aggódj. De azért szép próba volt! – vihogott tovább.
- Ajjj – tápászkodott fel a helyéről a lány.
- Öreg csontjaid, mi? – gúnyolódott Riven bájosan. – Nos, kell neked egy társ! Aki nem más, mint… Akane Kuroro!
- Öregem! – kaparta fel a padról az elég magas… Huu eszméletlenül magas srác magát.
- Ma mindenki vén csont? Jó napot, Talpikusz tanárnő! Örülök, hogy látom! – integetett Fifi, mire a tanárnő majdnem lefordult a székről. Persze a diákok legnagyobb örömére. :D
- A ti feladatotok az lenne, ha Fifi kiköpte a humorrépát – folytatta tovább Riven, mire Fifi egyszerűen „ le pfff-ögte” – Hogy … Yoshira tanár úrnak és Ursula őfenségének…
- És még én ettem humorrépát, Humor Herold – forgatta a szemét unottan Fifi. :D
- Ha’gass már el! – nézte tovább a papírját. – Nos, hogy levelet írjatok nekik, még pedig szerelmes levelet! Mindjárt megsúgom mind a kettőtöknek, milyen alapszavaknak kell benne lennie a levelekben. Haha – ment oda lassan Meredyshez. Elkezdte suttogni a szavakat, mire a lány egyre jobban elsápadt.
- Vib… Vibrátor? Elegem van, én leültem!!! – kapott sokkot már az elején.
- Szerinted miért suttogtam a szavakat, te észlény?! – ordította le a végzős a fejét. Uuu. – Hogy ne mondd ki! Fifi, ez a csaj kívül szőke, belül sötét! – erre a kilencedikes lány térden rúgta, vagyis szerintem máshova célzott volna, csak Riven jól hárított.
- Rendben! Ezért ezt a saját nemednek kell írnod! Ursula tanárnő, készüljön fel a vibrátorra! – mondta dühösen Riven (az osztályok inkább csak vihogtak, Ursula meg már kész volt arra, hogy a négy lábon járó mini szőnyegét ráengedje a végzősre), majd lefirkantotta egy papírra Kuroro szavait, és odadobta neki.
- Szóval nekem Takumi tanár úrnak kell írnom? – kapott a fejéhez aggódva a srác.
 |
| Kuroro |
- Nem, az üknagyanyámnak! – kapott lassan idegrohamot Riven. – Neki, hát!
Köszönd az IQ szegény sötétnek! – mutatott rá a nemrég még rugdosó Meredysre.
:D
- Pfff – fordította el a fejét a lány. Miért nem vág vissza? Ez azért kicsit erős volt a bemondótól…
- Oszoljatok már és írjátok meg már azt az átkozott levelet! Feladom lassan az életemet! – fogta két kézzel a fejét Riven. – Ki veszi meg az életemet? Licitálás indul! – erre a teremben először néma csend lett, majd hatalmas röhögés. – Senki többet? Elkeltem akkor… Fifi?
- Nem kellesz otthon porfogónak, idióta – kedveskedett neki azonnal a 12. B-s lány, mire a srác elnevette magát. Míg a kettő A-s „gólya” írta a levelet, addig hasonlóan szépen oltogatták egymást a nézők legnagyobb örömére.
- Készen vagyok… - nyomta Riven kezébe a levelet.
- Én is! Te tényleg ennyire darkos vagy? – hajolt hozzá közel, hogy még ijesztőbben tudja leharapni a fejét. :D – Nem nekem kell adni, hanem annak a nőnek, akinél ott nyálzik az a dög! – fordította a vállánál fogva oda Meredyst.
- Ő CUCU!!! ÉS EGY CHIWAWA, TE ÁTKOZOTT POJÁCA! – ordított fel Ursula, mire Riven odalökte Meredyst. De kedves, belöki az oroszlán barlangjába.
- T-Tessék. – adta át a levelét a kilencedikes lány.
- Na, nézzük csak, szentségtelen kölkök – nyitotta szét a levelet. Olvasta egy darabig, majd gondolom eljutott a vibrátorhoz, mivel vérben forgó szemeit ráemelte a lányra. – Cucu! – erre a kutya elkezdte kergetni a lányt a teremben, aki lélekszakadva rohant a vakarék elől, félő volt, hogy ő is elájul. :D Mondjuk megértem. Mikor futott olyan hat kört, a kutya elfáradt, szóval visszabotorkált a „mamihoz”, mire Ursula idegbajosan összetépte a levelet, majd Takumi felé fordult, aki éppen a saját levelén röhögött.
- Azt írta, hogy szereti a lágy hangomat és a csípőmet! Hát ez nagyon kawaii! – röhögte szét az agyát már megint. – Síra-chan, te szereted a csípőmet?
- Utálom… Ch – jegyeztem meg „bájosan”.
- Majd változtatunk a véleményeden! – hahotázott megint, majd vállon veregette Kurorot.
- Remek volt, srác! De ilyen legközelebb lánynak írj! – mosolygott.
- A lágy hang és a csípő megadott szó volt!!! – vörösödött el az égéstől szegény fiú, meg amúgy is. 2 méterrel a föld fölött már érdekes időjárás lehet.
- Ahaaa – dőlt hátra Takumi, aki ellentétben Ursulával, még élvezte is a levelet. :D Pedo…
- Zola, légy szíves add vissza a leveleket a gazdáiknak! – vigyorgott Zolára Riven, mire a srác felszedte a majdnem totálkárosra tépett levelet, amit belenyomott a fiú kezébe (Mi?), majd elszedte Tegumitól a fiú levelét, és azt a lány kezébe adta. Látszott, de figyelt az előbbi 15 percben történtekre… Nem is tudom, szerintem nem Meredys a sötét, hanem Zola. :D De ő olyan sötét, hogy mellette egy vödör szén atomvillanás.
- Őőőő… – kapott a fejéhez Kuroro a lány levelét olvasva.
- Úr… Isten – reagált hasonlóan a fiúhoz a csaj is. :D Természetesen mind a ketten vörösek lettek, mint a paradicsom.
- Erről eszembe jutott valami – hajolt Krisztánhoz Bonti, hogy súgjon neki valamit.
- Te állat! Megcsináljuk! De náluk … - megint lehalkították a hangjukat, szóval nem hallottam, mit beszélnek. Nekünk miért nem mondják el? Mindenképpen megkérdem majd Bontitól, mire fel világosodott meg két beteg levéltől. :D
- Na, én itt letészem a lantot, mivel vége az A-sok őrületének, végre! – vetette le magát fáradtan Riven Fifi mellé, mire Meredys fujtatva levágta magát Kuroro mellé a padra.
- Bunkó! – mire az A-sok felröhögtek. Mi pedig vártuk, minket mivel és kivel ver meg a sors…
- Pfff – fordította el a fejét a lány. Miért nem vág vissza? Ez azért kicsit erős volt a bemondótól…
- Oszoljatok már és írjátok meg már azt az átkozott levelet! Feladom lassan az életemet! – fogta két kézzel a fejét Riven. – Ki veszi meg az életemet? Licitálás indul! – erre a teremben először néma csend lett, majd hatalmas röhögés. – Senki többet? Elkeltem akkor… Fifi?
- Nem kellesz otthon porfogónak, idióta – kedveskedett neki azonnal a 12. B-s lány, mire a srác elnevette magát. Míg a kettő A-s „gólya” írta a levelet, addig hasonlóan szépen oltogatták egymást a nézők legnagyobb örömére.
- Készen vagyok… - nyomta Riven kezébe a levelet.
- Én is! Te tényleg ennyire darkos vagy? – hajolt hozzá közel, hogy még ijesztőbben tudja leharapni a fejét. :D – Nem nekem kell adni, hanem annak a nőnek, akinél ott nyálzik az a dög! – fordította a vállánál fogva oda Meredyst.
- Ő CUCU!!! ÉS EGY CHIWAWA, TE ÁTKOZOTT POJÁCA! – ordított fel Ursula, mire Riven odalökte Meredyst. De kedves, belöki az oroszlán barlangjába.
- T-Tessék. – adta át a levelét a kilencedikes lány.
- Na, nézzük csak, szentségtelen kölkök – nyitotta szét a levelet. Olvasta egy darabig, majd gondolom eljutott a vibrátorhoz, mivel vérben forgó szemeit ráemelte a lányra. – Cucu! – erre a kutya elkezdte kergetni a lányt a teremben, aki lélekszakadva rohant a vakarék elől, félő volt, hogy ő is elájul. :D Mondjuk megértem. Mikor futott olyan hat kört, a kutya elfáradt, szóval visszabotorkált a „mamihoz”, mire Ursula idegbajosan összetépte a levelet, majd Takumi felé fordult, aki éppen a saját levelén röhögött.
- Azt írta, hogy szereti a lágy hangomat és a csípőmet! Hát ez nagyon kawaii! – röhögte szét az agyát már megint. – Síra-chan, te szereted a csípőmet?
- Utálom… Ch – jegyeztem meg „bájosan”.
- Majd változtatunk a véleményeden! – hahotázott megint, majd vállon veregette Kurorot.
- Remek volt, srác! De ilyen legközelebb lánynak írj! – mosolygott.
- A lágy hang és a csípő megadott szó volt!!! – vörösödött el az égéstől szegény fiú, meg amúgy is. 2 méterrel a föld fölött már érdekes időjárás lehet.
- Ahaaa – dőlt hátra Takumi, aki ellentétben Ursulával, még élvezte is a levelet. :D Pedo…
- Zola, légy szíves add vissza a leveleket a gazdáiknak! – vigyorgott Zolára Riven, mire a srác felszedte a majdnem totálkárosra tépett levelet, amit belenyomott a fiú kezébe (Mi?), majd elszedte Tegumitól a fiú levelét, és azt a lány kezébe adta. Látszott, de figyelt az előbbi 15 percben történtekre… Nem is tudom, szerintem nem Meredys a sötét, hanem Zola. :D De ő olyan sötét, hogy mellette egy vödör szén atomvillanás.
- Őőőő… – kapott a fejéhez Kuroro a lány levelét olvasva.
- Úr… Isten – reagált hasonlóan a fiúhoz a csaj is. :D Természetesen mind a ketten vörösek lettek, mint a paradicsom.
- Erről eszembe jutott valami – hajolt Krisztánhoz Bonti, hogy súgjon neki valamit.
- Te állat! Megcsináljuk! De náluk … - megint lehalkították a hangjukat, szóval nem hallottam, mit beszélnek. Nekünk miért nem mondják el? Mindenképpen megkérdem majd Bontitól, mire fel világosodott meg két beteg levéltől. :D
- Na, én itt letészem a lantot, mivel vége az A-sok őrületének, végre! – vetette le magát fáradtan Riven Fifi mellé, mire Meredys fujtatva levágta magát Kuroro mellé a padra.
- Bunkó! – mire az A-sok felröhögtek. Mi pedig vártuk, minket mivel és kivel ver meg a sors…
*** B osztály ***
- Mi van???! - pattant fel a helyéről egyszerre Kíra és Karamell, de úgy, hogy közben minket majdnem fellöktek.
- Itt valami tévedés van - rohant ki Kíra, és kikapta Mendy kezéből a papírokat. Miután idegrohamot kapott, visszaadta neki a papírt, és bevert egyet a közben mellé érkező Karamellnek :D
- Sakál, állj már le! - simogatta az arcát Karamell.
- De miért veled áldott meg a sors?? - tette fel a költői kérdést Kíra
- Na jó, elég lesz - szólt közbe Mendy. - Munto összeköti a kezeteket ezzel a kötéllel, és egész avatás alatt így kell maradnotok.
- És, csak úgy mellékesen - szólt közbe Munto, miközben a kezüket kötötte össze -, belekóstolhattok közben a takarítói munkába. Tehát, csillogjon ám itt minden!
- Ne már, engedjetek el! - szenvedett Karamell - inkább futom le kézen járva a 2000 métert, minthogy ezzel a vakolt űrlénnyel össze legyek kötve!
- Ki a vakolt űrlény? - nézett rá szúrósan Kíra. Persze, mi már sírva röhögtünk. :D
- Te, mégis ki más?! - vágta rá kapásból Karamell.
- Óó, hogy menne át azon a szita agyadon egy úthenger!
- Nézd a jó oldalát: Annyi vakolat van rajtad, hogy még egy tank sem tudna áthajtani rajtad!
És ez így folytatódott még vagy 5 percig, amikor végre közbe szóltak a végzősök:
- Na jó, gerlicéim - állt közéjük Munto, már amennyire ez lehetséges volt, a kötél miatt, ugye. - Ti most menjetek és üljetek le oda - mutatott maga mellé a falnak szorosan neki nyomott székekre - és ha szólunk, majd próbáljátok meg a kezeiteket is használni, ne csak a szátokat.
- Én szívesen megfojtanám a kezeimmel ezt a mocsarat - dünnyögte Kíra.
- Mozogj már! - húzta maga után Karamell Kírát - sakál vagy, nem lajhár! Csipkedjed már magad, te agyon vaxolt hipochonder!
Erre a megjegyzésre Kíra válaszát már nem hallottam, mivel kitört egy hatalmas röhögési hullám a teremben :D
- A következő avatásunk alanyai, pedig - nézett bele a papírjaiba Mendy - Reven Krisztán és Blackwell Bonti! - A fiúk egymásra néztek, majd kimentek a végzős lány elé, aki egy- egy papírt nyomott a kezükbe. - Na, mindketten kaptok egy lapot, amelyen szívatások találhatóak, pontosan 5 darab mindkét lapon. A feladatotok a következő: egymást kell megszívatnotok, mivel úgy hallottuk az osztályunkkal, hogy nagyon jó barátságban vagytok. Amit itt helyben el lehet végezni, azt most megcsináljátok, viszont a többit titokban kell tartanotok, mindeddig, amíg jónak nem látjátok a helyzetet a szívatás elvégzésének idejét illetően! És, persze ez nem végtelen idő, 2 hetetek van a feladatok megoldására! Amennyiben az idő lejárta után akár egy feladatotok is megmarad, büntetéseteket az osztályunk eldönti és később végrehajtatik! Tehát, azt ajánlom, hogy jól osszátok be ezt a 2 hetet! - osztotta ki a parancsokat Mendy - Értitek?
- Persze - nevettek a fiúk gúnyosan egymásra. Kíváncsi vagyok, hogy mi állhat a papírokon....
- Remek! - bólintott helyeslően a 12.B-s képviselő. - Akkor, most mind a ketten kaptok 1-1 segítőt, akik segítenek előkészíteni a helyi szívatást. Az előkészületekre 15 percet kaptok! Mehettek! - fejezte be a mondatát Mendy, majd a fiúk kivonultak a tesi teremből a segítőikkel együtt. - Nos, hogy addig mi se unatkozzunk - folytatta a halálos ítélet kiosztását Mendy - jöjjön ki...Tilley Wolfi.
Wolfi tök megszeppenve nézett ránk vagy 5 percig, mire Kíra megunta a várakozást, és "kedvesen" meglökte, amolyan "Eredj már, te balfácán" stílusban. Szegény Wolfi, a saját osztálytársa szívatja meg. :D
- Na, és megérkezett a sulink leghangosabb és legbeszédesebb tagja. A tanárok jellemzése szerint az órákon annyit hangoskodik, hogy nem lehet tőle órát tartani, és még sorolhatnám - nevetett Mendy, mire az egész tornaterem hangos hahotától lett hangos. - Na, csak, hogy nekünk is bebizonyítsa, hogy mennyire be nem tud állni a szája, a következő feladatot találtuk ki neki....- húzta az idegeit Wolfinak azzal, hogy olvasgatni kezdte a papírjait - Kedves, Wolfi! Innentől kezdve egészen, az avatás végéig beszélned kell! Nincs megszabva hogy mit mondasz, de....
- Persze, azért maradjon az iskola szabályain belül - szólt ellentmondást nem tűrő hangon René. Nem is ő lenne, ha nem szólalt volna most meg.
- Igen, ez egyértelmű - mosolygott Mendy - Na, kezdheted.
Éééés, ekkor Wolfi elkezdte és csak beszélt és beszélt...De hogy mit? Na, azt mindjárt meglátod! :D
- Sziasztok, sziasztok, sziasztok, sziasztok.....- szavalta Wolfi már már úgy, mintha verset mondana. Mindenki nevetni kezdett, mire Mendy leállította a tömeget és így szólt.
- Hékás, hát ez mi? - kérdezte mosolyogva, és meglepődve. Nem csoda, erre gondolom még ő sem számított azzal a magabiztos személyiségével.
- Hát - állt le egy pillanatra Wolfi - azt mondtátok mondjak valamit...Ennél jobb ötletem meg nem volt....Sziasztok, sziasztok, sziasztok....
- Ez a feladat így nem nyerő, fiatalság! Legyen izgalmasabb, végezzen például közben ÉROBIK gyakorlatokat!! - szolt közbe Serena. Ne már, még Érobik. Alfába ne menjen le esetleg? :D
- Hát... - gondolkodott el Mendy, majd az osztályára nézett, akik pár másodperc múlva csak bólintottak - Rendben, akkor ahogy Serena tanárnő kérte, folyamatos beszéd közben érobikoznod kell!
Szintén nagy röhögésben tört ki az összes diák, Wolfi meg értetlenül állt, majd megszólalt:
- Oké, és azt hogy kell? - kérdezte.
- Hát még ennyit sem tudsz? - kérdezte Serena - Tudod, amikor matekot tanulsz és Alfa állapotba kerülsz! Áá, na gyere utánozz engem! - indult meg Wolfi felé, és mellette megállva elkezdte a gyakorlatok csinálni. A srác megszeppent, majd utánozta és közbe mondta, hogy " sziasztok ". Amúgy, még Mendynek is el kellett fordulnia, úgy szakadt a röhögéstől, de vissza jöttek a pár perccel ezelőtt a kiküldött srácok...csak, hát elég érdekesen. :D
- Remek, visszajöttek a fiúk! -próbált fapofát vágni Mendy, de nem nagyon ment neki, mivel pont előtte spárgázott egyet Serena. Én nem is tudtam, hogy az érobikban van spárga. :D - Mint látjátok, Bontit szépen betekerték wc-papírba! Krisztán, elmesélnéd a többieknek, hogy miért is néz ki így a haverod?
- Ja - vetette oda Krisztán. - Az 5 feladatból a második szívatásom az volt, hogy Bontit be kell öltöztetni ilyen múmiának - mutatott a nagy "haverjára". Erre mindenki nevetni kezdett, ugyanis Krisztán százszor hülyébben nézett ki, mivel úgy ki lett sminkelve, mint Kíra és Zera együttvéve. :D
- Bonti - nézett Mendy rá - most rajtad a sor! Megmagyaráznád, hogy Krisztánon miért található ennyi...- itt elgondolkodott egy picit - csillogó dolog?
- Nekem több pontom volt arra nézve, hogy hogy szívathatnám meg őt itt helyben - magyarázta Bonti nagyokat vigyorogva. Ez a feladat tetszett a srácoknak, főleg, hogy legálisan ölhetik egymást úgy, hogy közben be is égetik a másikat. :D - Végül is, szépen ki lett sminkelve, nem? - kérdezte a tőlünk, de csak egy "igeeeen" választ kapott. Mármint azoktól, akik tudtak még nagyjából beszélni, mivel mindenki dőlt a röhögéstől. - Egyébként ez a harmadik pontom volt, és ráadásképpen, Krisztán...! - nézett Krisztiánra, mire ő rá nézett, amolyan " Basszus, mégsem mondott el mindent tekintettel " - Egész nap így kell maradnod, és holnap is így kell suliba jönnöd!
- Mi van???! - akadt ki Krisztán, de szinte alig lehetett hallani, hogy mit mondott mivel olyan hangos volt a röhögés - Meg még mit nem!
- Ez a megoldás is létezik, de akkor - titokzatoskodott Bonti - el kell vinned egy randira Takumi tanár urat!
Erre a kijelentésére még jobban röhögni kezdtünk, már folyt a könnyünk is. Na azt nézném meg, hogy Krisztán elviszi Tegumit egy randira. :D Ja, amúgy Krisztán semmit nem tudott mondani, annyira lesokkolódott. :D
- Akkor - szólalt meg hirtelen Krisztán - inkább marad a smink! De ezt még nagyon vissza kapod, barátocskám!!
Valahogy, az ilyen fenyegetések mindenkiből röhögést váltottak ki.
- Nos, igen - nevetett a szívatónk, Mendy - így ugratja a másikat két jó barát. Visszamehettek a többiekhez! 5 perc szünetet tartunk, és folytatjuk!!
A két fiú visszajött hozzánk, mi meg nagy röhögésben fogadtuk őket.
- Hé, Krisztán! - szólt neki Karamell. - Szerintem adhatnál néhány sminktippet a Sakálnak. Kíra erre csak fejbe vágta, Krisztiánnal együtt, mi többiek meg csak röhögtünk. :D
- Na jó, gyere Bonti - fogta meg Zero Bonti vállát.
- Mégis hova? - értetlenkedett Bonti.
- Budira, ki nem hagyok egy élő wc-papír szobrot - felelte tök természetesen. Persze ezt is nevetéssel díjaztuk. :D Ekkor hallottuk meg Serena hangját.
- Hajlítsd már jobban a hátad, fiam!
- Ha tovább hajlítom, még eltörik a gerincem! - nyöszörgött Wolfi.
- Nem baj, fiatal vagy még, majd visszanő - legyintett az Átok. - Na, mutatom a következő formációt.
És most, újat fogok mondani, de szétröhögtük a fejünket. Szegény Wolfi, a beszéd sokkal kisebb "bünti" lett volna neki, de most jól megkapta Serenát és az érobik tanait. :D
- Na vége a szünetnek! Stefi a nevem, én veszem át helyed....Vagy valami ilyesmi költeménnyel mutatkoznék be - erre a nézőtéren lévők mind nevetni kezdtek. :D - Akkor folytassuk....Nille Zera és Víg – erre a nézőtér olyan víg lett, mint Erion vezetékneve – Erion! Szeretitek a zenét?
- Imááááádom! – tapsikolt Zera, miközben Erion hátát veregette.
- Ja – sóhajtott bágyadtan, miközben próbált nem Zerára figyelni.
- Szeretitek a táncot?
- Bökd már ki azt a nyavalyás feladatot, ember! – kapta oda a fejét Erion. Huuu, de kis harcias lett hirtelen. Már csak egy kérdésem lenne: MIÉRT?
- Jóóó, nyugi, vágom, hogy mennyire érdekel – tette fel a kezét megadóan Stefi – A feladatotok…
- Takarítsál már, te elmebeteg! – ordította el magát Kíra lila fejjel, miközben rángatta (sokadszorra) a Karamellhez kötött kezét. Idegbetegség forever. – Látod? – kérdezte kicsit sem idegesen, majd lehajolt úgy, hogy Karamellt magával húzta, akinek a háta 90 fokban hajolt meg, a fiúk pedig egymást böködték, hogy most tök úgy néz ki, mint Vidratalp, mikor dühös. :D – Így kell felszedni a szemetet! – lóbálta Karamell orra előtt az általa talált… Taknyos zsebkendőt.
- Fujj már, vidd el innen! – hisztériázott Karamell. – És hord el vele a sakál testedet is!
- Na gyere, szedünk mi még fel szemetet a mai nap során! – lóbálta vészjóslóan a kezét Kíra, miközben megfordult, és így a lófarkával szemen csapta Karamellt.
- Te eszelős, mindjárt hozok egy nullás gépet, és emberibb fazonra igazítom a fejed! – fintorgott Karamell, miközben Kíra végighúzta a folyosón, hogy a terem másik végében lévő üres, 3 decis ivólevet felszedjék. Mondanom sem kell, az egész terem őket figyelte helyettünk. :D
- Szedd fel! – mutatott erélyesen a decis üdítőre Kíra.
- Ez olyan kicsi, hogy ha nem nézel oda, észre sem veszed! Tehát felesleges felszedni…Látod? – fogta meg a szabad kezével Kíra fejét Karamell, hogy elfordítsa – Nem! Na ugye?
- Te agyhevenyes barom!!! – sipítozta Kíra a haját rázogatva. – Ne érints meg!
- Azzal elkéstél – rántotta fel Kíra szeme közé az összekötött kezeiket.
- Utállak! –fújtatott dühében, majd még egyszer megkérte (vagy inkább kényszerítette, mert ha nem, idézem: „Felrúglak, úgy, hogy a Tejútról esel vissza!”), hogy szedje fel az üdítőt.
- Oké – itt Kíra felhúzta a szemöldökét, hiszen aligha történik 45 évente meg az, hogy Karamell azt teszi, amit mond -, Hé! Ebben még van egy kevés! – azzal kiborította a doboz tartalmát a földre, és hát… fele Kíra vadiúj lila Conversén landolt. Uuuu, ez durva volt azért, ez már szerintem túlment egy bizonyos határon, amit láttam is Kíra fején… Konkrétan bevert egyet Karamellnek, aki már sokadszorra simogatta meg az arcát a fájós helyen.
- Rühellek, kicsinállak, belefolytalak magadba, te agyilag nem beszámítható érzéketlen idióta!! – toporzékolt a foltos cipőjében – Ezt a cipőt tegnap vettem, te infantilis barom!
- Ha nem lennél lány, most úgy visszavernék, hogy vissza se lehetne operálni a fejed! – hitetlenkedett Kíra cselekedetén Karamell, mintha agyi rendellenességben szenvedne a lány, hogy mindezek után vette a bátorságot, és behúzott neki. – Ja bocs, te már most sem vagy lány, mert te egy sakál vagy! A sakálban pedig csak egy nem van: nemtelen! Wahahaha – röhögött fel ördögien, majd a decis üdítőt a szemetes felé dobta, ami bele… Nem, mégsem. Nem esett bele a kukába, természetesen mellé ment.
- Hahó, emberek, mi is itt vagyunk! Öregem – fogta a fejét hüledezve Stefi, mire a nézőtér 360 fokban megfordult, és mindenki egy emberként bámulta tovább Zera és Erion még el sem kezdődő „előadását”. Azért ez értékelendő, bár szerintem Erion (aki eközben idegesen dobolt a kezével a térdén) jobban örült volna, ha inkább nézik tovább Karamell és Kíra turbékolását, és míg ők lerendezik a nyúzásukat, addig lehetőleg max a végzősök röhögik narancs ízű dobozos üdítővé az agyukat, nem pedig az egész nézőtér. :D
- Nos, a feladat… Fifi, hova tetted a jegyzeteket ezekről az idi… Úgy értem a bájos gólyákról? – érdeklődött hátranézve a segítőjére, miközben a nézőtérből egy „Stefi, te gyökér!” meg, „Azért még így is helyes…” beszólásokkal illették meg.
- Itt van, Stefánka – mondta a lány, miközben papírrepülőt hajtogatott a feladat papírjából, és szemközt lőtte vele a bemondót. – Tudod, az a „legyünk transzvesztiták, és táncoljunk barmok módjára” feladat – sóhajtotta, mintha a legelemibb lett volna, hogy Stefinek ezt tudnia kéne. De, hát akkor mi szükség lenne Fifire, aki engem a Fifi virágoskertje című mesére emlékeztet?
- Ja, így már vágom – röhögött bugyután a srác. – Na, a feladatotok: Fifi – itt megint a virágoskertes csajra nézett. – 10 percet kap, hogy betanítson nektek egy keringőt, amit egy szentimentális dalra fogtok ellejteni, illetve Zera fogja a táncban képviselni a férfit, Erion pedig a nőt – itt a terem hangos röhögéstől lett hangos -, amit ruhák tekintetében is fogtok mutatni, Fifikém odaadja nektek a ruhákat is! De nem csak romantisch zenéket kaptok! Lesz egy szám, ami ha megszólal, át kell váltanotok sztriptíz-üzemmódra! Zera lesz itt is a férfi, Erion pedig vetkőzzön neki! De csak szexin! A többi infó pedig meglepi! – kacsintott a párosra Stefi, mire Erion választékosan lereagálta, és egy „Pfff” véleménnyel elfordította a fejét, Zera pedig láttam, hogy már a 10 percnél lemaradt a feladat megértésében. Micsoda gyönyörűség ez az avatás!
- Mi? Mi a feladat? Gome, de nem értettem, kell hozzá egy bármilyen színű póni vagy elég, ha csak a matricakészletemből adok egy nem élőt? – értetlenkedett Zera, miközben Fifi felhúzta a székből, hogy kivezesse a teremből, Erion pedig segítséget kért a szemével, úgy nézett végig az osztályunkon.
- Nyugi, Erion, szexi leszel – veregette meg a vállát Bonti, mire még ő is elkezdett velünk röhögni, majd viszonylag jókedvűen kilibbent a tornateremből.
- Te nagyon debil vagy, ember – vette ki egy pillanatra a füléből Krisztán a fülest röhögve, és végre először az avatás során próbált odafigyelni arra, mi következik. Nála ez furcsaság, mi pedig kérdőn ráemeltük a szemünket, hátha beteg. :D
A nézőtér pedig kíváncsian fürkészte szemével Stefit, hiszen a fennálló 10 percben valami tuti következni fog.
- Nos, akkor nézzük tovább… - lapozott tovább a mappájában Stefi. – Jöjjenek addig is a Silver fivérek és Mirell Stella! – mikor kimondta a végén Stella nevét is, tökéletes összhangban reagáltak az ikrek: Zero felkelt, hogy beverjen az öklével a bemondónak, Zak pedig hátradőlt, és két kézzel fogta az arcát, úgy röhögött. Hát ja, nem bizonyított tény, hogy az ikrek ugyanúgy reagálnak le egy bizonyos esetet.
- De én miért? – hüledezett Stella mellettem, miközben már a fél testével a hátam mögé bújt.
- Mert ti hárman igazán gyönyörű párosok – itt meglökték a végzősök az oldalát, hogy figyeljen Zero kirohanására – triplások lesztek! Hé! – fogta le Zerot, miközben a mappája lehullt a szemétbe, hiszen Karamell és Kíra természetesen felelősségteljesen takarítottak (ölték egymást) valahol.
Míg a bemondó és Zero birkóztak, addig én és Zakarián készítettük fel Stellát a megpróbáltatásra. Mert igen: semmi jó nem fog abból kisülni (ez tuti), ha az ikrek és ez a szegény lány együtt lesz avatva. De legalább mi jól fogunk szórakozni, illetve kb az egész terem, bár lehet, Valentin a tripla avatás végére szívbajt fog kapni. Igaz, már most legyezgette az Átok a zsíros karjával, nem törődve azzal, hogy az integetőhájától Rem tanár bá’ semmit sem látott a műsorból. :D
- Nos, míg ezek ketten lerendezik egymás testét – indította el az előre odakészített kivetítőt az egyik végzős lány – addig el…
- Neeee! – ugrott vissza a jól megszokott „Bemondó vagyok. Igeeen, bemondó vagyok!” pózába Stefi, miközben szétzilált haját igazgatta egyik kézzel, másikkal pedig a szétjött nyakkendőjét rángatta eredeti helyzetébe, de mint láttam (igen, én a nyakkendő iránt érdeklődtem a legjobban), az a szegény nyakkendő már inkább hasonlított egy széltében vékonyabb porlórongyra, mint nyakkendőre: tojáshéjak és mustár (?) lógott és folyt róla, amik későbbi helye a végzős nadrágja volt. Juj.
- Röviden a feladat: Ti – biccentett a fejével csak Zak felé, mivel a többi végzős a vérmesen kiszabadulni akaró Zerot fogták le a háta mögött, akit leginkább egy pitbullhoz tudtam volna hasonlítani - odaültök, vagy nem… Táncoltok miközben a kivetítőn látható autós játékban versenyeztek egymással, ehhez irányítókonzolokat is kaptok! Stella pedig azon az egy..kettő…három… tíz… - számolt logikusan a végzős, miközben Stellát egyre jobban leverte a víz. Kezdtem érte nagyon aggódni, mert azért nem kéne ennyire félnie, szóval hát rossz előérzetem lett.
- Mi a baj? Nyugi, nem fogják hagyni, hogy leess… - majdnem kiszakadt belőlem egy „remélem” is, de rájöttem, azzal még jobban megijeszteném.
- És, ha mégis leesnék? Meg fogok halni! – pánikolt Stella, és ami a legszörnyűbb az egészben az az, hogy meg sem játszotta. – Nem akarok úgy meghalni, hogy ezek közé esem!! – kalimpált elkeseredetten a jobb karjával Zeróék fele, miközben a bal karjával támasztotta magát mögöttem, nehogy leszédüljön a padról.
- Nyugodj már meg, kérlek! – fogta meg a kezét magabiztosan Zak. – Nem lesz semmi baj, és ha rám esnél, majd elkaplak – fordította el a fejét az „elkaplak” szó előtt, úgy, hogy az összes haja az arcába hullott (?), majd felállította Stellát, és odavezette a zsámolyokhoz.
- J-Jó… - próbált erőt venni magán Stella, miközben a háttérben egyet láttunk: Zero kiszabadult, vagy ha pontosabban akarnám mondani, elszabadult a végzősök lefogása alól, és mint egy bika, rohant oda a mappájával előtte legyezgető végzős felé, és hadd ne mondjam, az egész terem jól érezte magát, meg persze nem csak a terem, hanem akik benne ültek, azok is. :D
- Nem is mondtam még,hóóóó! – lökte odébb Zerot Stefi a fejénél fogva, miközben a mappáját már megint ledobta… Szegény mappa, élete csupa szenvedések sorozata. – Stellát az viheti el randizni a gimi udvarára, aki nyer ebben a mesés versenyben! De nem ám a seggeteken fogtok terpeszkedni! – tette fel a mutatóujját – Táncolni fogtok játék közben különböző zenékre, amiket kedves kolleginám fog nektek szolgáltatni – azzal rámutatott arra a végzős lányra, aki nemrég még át akarta venni a nem teljesen komplett végzős sráctól a stafétabotot. – Stella pedig a játék hercegnője, szóval ő a tíz…tizenkettő… Mindegy hány! Nos, azokon a francos zsámolyokon fog ülni addig, és ő is játszani fog, tehát hármas verseny veszi kezdetééééééét! – nyújtotta el az utolsó szót, mintha a ringbe engedné be a pankrátorokat, hogy szedjék ízekre egymást, míg a közönség még plusz zsámolyokat, székeket, meg talán embereket is dobálnak a ring mellé. De mivel nem pankrációt, hanem avatást nézünk, ezért gondolataimból visszatérve a bolygónkra, tovább bámultam az eseményeket.
- Szóval, még egyszer hangsúlyozom, aki nyer a játékban, az nyer…
- Egy két fős wellness hétvégét Hawaiira ? Stellával? Kaviárral? Félmeztelen táncos csajokkal? Nem szállhatnék be én is a versenybe? A sakál így is lerohasztja az agysejtjeimet!!! – hisztizett Karamell, mire a mi osztályunk elismerően röhögte el magát, de nem csak mi, a végzősök is élvezték a helyzetet, a közönség meg csak találgatta, hogy bejött-e egy sakál közben a terembe, vagy esetleg Kíra –e a sakál. :D
- Wellness hétvége, az kell neked! – csikorgatta gúnyosan a fogait Kíra. Láttam rajta, hogy élvezi a takarítósdit. – Még takarítani sem tudsz, gyökér! Még azt sem tudod, hol van Hawaii, szerintem te Hawaiit a Holdon keresnéd!!! Földrajzi analfabéta! Mondtam már, hogy szedd fel azt a tojáshéjat, de teeeeee?! Azt se tudod, a tojáshéj hol van, szóval Hawaiiról mondj le!!! – ripakodott rá Karamellre, míg a hozzákötött karját rángatta.
- Szedd fel te! Vagy tudod, mit? Edd fel! – vágott vissza rögtön.
- Edd fel te, vagy inkább nyeld el, te mocsár! – és ilyen, meg ehhez hasonló beszólások váltakoztak Kíráék táborában, miközben a terem szerintem koszosabb lett, mint volt. Még mindig nem értem, hogyan került tojáshéj a padlóra…
Közben hallottuk, ahogy a végzős elmondja, hogy míg játszanak Zeróék Stellával, a lány testét a mellette létrákon egyensúlyozgató segítők fogják festegetni, illetve ha Stella nyer, akkor választhat, kivel megy randizni. Tehát a fiúk élvezkedése garantált, még Zero is lenyugodott, főleg, mert rájött, végtére is valami infóval kapcsolatost kaptak feladatul. :D
Ám Stella nem tűnt valami nyugodtnak. A konzol majd’ kiesett a kezéből, a szemével pedig ide-oda tekintgetett, csak éppen nem a kivetített játékra.
- Stella! Figyelj oda! – szóltam hozzá fel.
- Ó! R-R-Rendben! –remegte…. Ajaj, ennek tényleg nem lesz jó vége.
Elindult a verseny, az egész nézőtér izgatottan hajolt előre, hogy jobban lássa a játékot. Az ikrek egy darabig jól haladtak, annak ellenére, hogy Zak táncképpen rázogatta a fejét, meg a lábát rakosgatta hol előre, hol hátra (amin a nézőtér jót derült), Zero meg egyszerűen ugrált egy helyben, miközben lemezlovas módjára kalimpált a szabadon lévő kezével, illetve még Stella is viselhetően szlalomozott a kihelyezett akadályok között, amikor…
- Te agyhalott!!! Én fogok nyerni!!! – lökte hirtelen Zero vállon Zakot, aki oldalra borult, mint egy zsák krumpli.
- Hé, ez csalás! R***** meg! – lökte vissza, mire Stella felsikoltott, és kisiklott a pályáról, miután átszakította a szalagkorlátot. :D
- Látod, még Stellát is felizgattad! – boxolt bele a hasába Zak Zerónak. Az autók meg… mentek tovább bizonytalanul, mivel Zak véletlenül ráült a konzolra, Zero pedig a szabad kezével irányította minden merre, amerre csak a megérzése sugallta. :D
- Felizgatom, hát! Te nem tudnád, én fel tudom! – kezdtek perverz pályára tévedni az ikrek, miközben, pogóztak (egy romantikus szám ment éppen, szóval ez a tánc erre éppen ideális volt :D) Stella még jobban ordibált, mivel már a testét is festették. A teremben mindenki röhögött, fuldoklott, én meg egyre jobban aggódtam. Egyre rosszabbat éreztem… Mi van, ha nem „simán” ordít Stella, hanem mélyebb oka is van?
- Ez mi? Esőtánc?! Érdekelne engem már tangótánctudásotok is! – ordított bele a tömegbe az Átok.
- Maga csak fogja be! Rezegtesse maga a hájait, ennyi erővel! – ordította vissza Zak, ami tőle eléggé nem megszokott volt, legalábbis, ha a mostani visszafogottságát (khm) vesszük alapul. Serena, mint egy összezavarodott pulyka, húzta össze magát a székében, és fejben már írta be második félévre is az egyeseket Zaknak vizuális kultúrára és rajzra. :D Mondtam én, hogy Átok.
A tanári karról nem is beszéltem még… Rem fogta ekkor az alkalmat, és odébb lökte az Átok integetőháját a szeme elől, miután kiröhögte, a többi tanár pedig egy „Hőőőő” –vel tudta le Zakarián beszólását. :D
- Le fogok esni, le fogok zuhanni! – sápítozta Stella, akinek az arcán egy rózsaszín delfin, a teste további részein pedig megmagyarázhatatlan figurák és csíkok éktelenkedtek, még a haját is sikerült itt – ott befesteni… kékre. Remekül állt neki. A segítők annyira fulladoztak már, hogy még a létrájuk is összeszedettebben tudta volna festegetni a lányt. :D
- Véged van! – mondta verekedés közben Zero Zaknek, mert hát, ja. Már egy ideje ölték egymást, a verseny meg csak folytatódott.
- Neked van véged! – vágott vissza Zakarián, mire egyszerre felnéztek Stellára.
- Neked nem lesz véged, nyugi! –kiáltották egyszerre fel a lánynak, a pályával mit sem törődve.
- TÉRISZONYOM VAN, MIKOR ESIK MÁR LE VALAKINEK?! –kiáltotta el magát Stella… Ó. Már értem, miért volt rossz előérzetem… A francba!Felkeltem, odarohantam, és addig rázogattam az egyik segítő létráját (szerintem teljesen jogosan), ameddig meg nem mondta a másiknak, hogy szedjék le onnan Stellát.
- Mi van?! – tágult hatalmasra mindkettő Silver szeme, és teljesen lefagytak… Zak autója még a játékban is összeveszett Zeroéval, mivel karambolozott vele, illetve a kettő autó belezuhant egy orbitálisan nagy szakadékba. Happy End. :)
- T….Tér…- dadogta Stella, akinek már a karjait fogták, mire a játékból 100%-as hangerőn elordította magát valami vagy valaki:
- STELLA WON!!! – mire mindenki tapsolni kezdett, már aki épp eszénél volt, mivel a fél terem a hasát fogva fetrengett a kihelyezett tatamikon. :D
- Gratulálunk, Stella! – veregette meg a végzős srác Stella vállát úgy harmadszorra eltalálva, mivel annyira remegett a lány, hogy az első kettő próbálkozáskor a levegőt simogatta csak meg. Mondanom sem kell, én támasztottam a továbbiakban Stellát…
- Még mindig nem vágjuk, mi a betegséged, de sebaj! Választhatsz, kivel mész el randira! Hát nem…
- Egyikkel sem! – egyenesedett ki Stella, miközben villámokat szórt a szeme.
- Muszáj valakit választanod, ez a szabály, gólya – sóhajtott a srác, az óráját bámulva.
- Mondom, hogy nem!!! – az ikrek reakciója egyszerű volt: miközben várták az ítéletet, egymás végtagjaival próbálták pofozgatni a másikat. Micsoda férfiak.
- Akkor Zoboki Rem tanár úrral kell eltöltened egy exu…exlu.. exkluzív – viaskodott a szóval a végzős - randevút a testnevelés teremben, miközben ÉROBIK gyakorlatokat kell vele végezned! – mondta mosolyogva a bemondó, mire mindenki Serena felé kapta a bazsalygó fejét, akinek a pulyka feje elkezdett füstölni.
- Ajjj – szontyolodott el Stella, majd a fiúkra nézett. Rájuk hiába nézel Stella! Meghülyültek, visszavonhatatlanul.
- Akkor… - gondolkodott el , de én már biztos voltam a választásában, visszagondolva az egész feladatukra. – Talán Zero… De én Zakkal is szívesen elmennék, nem arról van szó! Jaj, de kínos! – sütötte le a fejét zavarában. Mi van?! Én szinte teljesen biztos voltam benne, hogy Zakariánt választja, hiszen míg Zero ölte Stefit, addig Zak nyugtatgatta végig! Én nem értem a nőket! … Ő… Mondom ezt én. Oké.
- Hogy mi? – hüledezett Zakarián, Stellára bámulva. – Válaszd csak! Ő biztosan elvisz a bokrokhoz, hogy felizgasson, ez kell neked! Nyugodtan! Te döntésed! Ch – hadarta artikulálatlanul, majd levágta a konzolt, és kicsörtetett a teremből. Hé, most mi történik? Én ezt nem értem, ez csak egy hülye avatás, ne emiatt vesszenek már össze!
- Tudtam, hogy kínos lesz… - bújt a hátam mögé a sírással küszködve Stella, én pedig csak simogattam a vállát. Igazából tök mindegy lett volna, kit választ, mindenképpen kiakadás lett volna a vége, szóval ez a jelenet mindenképpen bekövetkezett volna. Magamban elnyomtam egy sóhajt, majd visszasétáltam a helyemre, de közben azért megfogtam Zero vállát.
- Aztán okosan a randin, vagy kicsinállak – suttogtam neki kedvesen, miközben vigyorogva elmentem mellette. Zero utánam fordult, és a fejével megkérdezte, hogy „ Mi az anyám van?” , de láttam rajta, hogy boldog, amiért Stella őt választotta. A kelleténél talán túlságosan is… Nekivágta Stefinek a konzolt, és odaugrált Stellához, hogy visszakísérje a helyükig. De Stella folyton csak az ajtó felé tekintgetett, Zaket keresve…
És akkor, belépett Erion és Zera Fifi kíséretében, szóval folytatódik az ő szívatásuk. A röhögés és hasfájás nem maradhatott el, mikor megláttuk őket. Zera haja lilára lett festve, és öltönyben galoppozott Erion mellett. Gondolták szerintem a végzősök, hogy az öltöny még jól is fog állni Zerán, szóval kell valami plusz: a hajfestés, de nem érték el a kívánt hatást, hiszen így is aránytalanul többen röhögtünk Eriont bámulva. :D Azért az ő kinézete akarva akaratlanul is brutálisan festett. Nem is estélyi ruhája volt, hanem cselédlány ruhája, mellé pedig az arcát igazán dizájnosan (amit találtak, azt rávakolták a fejére) kifestették, hogy lehetőleg minél inkább hasonlítson egy mindenre
- Ja – sóhajtott bágyadtan, miközben próbált nem Zerára figyelni.
- Szeretitek a táncot?
- Bökd már ki azt a nyavalyás feladatot, ember! – kapta oda a fejét Erion. Huuu, de kis harcias lett hirtelen. Már csak egy kérdésem lenne: MIÉRT?
- Jóóó, nyugi, vágom, hogy mennyire érdekel – tette fel a kezét megadóan Stefi – A feladatotok…
- Takarítsál már, te elmebeteg! – ordította el magát Kíra lila fejjel, miközben rángatta (sokadszorra) a Karamellhez kötött kezét. Idegbetegség forever. – Látod? – kérdezte kicsit sem idegesen, majd lehajolt úgy, hogy Karamellt magával húzta, akinek a háta 90 fokban hajolt meg, a fiúk pedig egymást böködték, hogy most tök úgy néz ki, mint Vidratalp, mikor dühös. :D – Így kell felszedni a szemetet! – lóbálta Karamell orra előtt az általa talált… Taknyos zsebkendőt.
- Fujj már, vidd el innen! – hisztériázott Karamell. – És hord el vele a sakál testedet is!
- Na gyere, szedünk mi még fel szemetet a mai nap során! – lóbálta vészjóslóan a kezét Kíra, miközben megfordult, és így a lófarkával szemen csapta Karamellt.
- Te eszelős, mindjárt hozok egy nullás gépet, és emberibb fazonra igazítom a fejed! – fintorgott Karamell, miközben Kíra végighúzta a folyosón, hogy a terem másik végében lévő üres, 3 decis ivólevet felszedjék. Mondanom sem kell, az egész terem őket figyelte helyettünk. :D
- Szedd fel! – mutatott erélyesen a decis üdítőre Kíra.
- Ez olyan kicsi, hogy ha nem nézel oda, észre sem veszed! Tehát felesleges felszedni…Látod? – fogta meg a szabad kezével Kíra fejét Karamell, hogy elfordítsa – Nem! Na ugye?
- Te agyhevenyes barom!!! – sipítozta Kíra a haját rázogatva. – Ne érints meg!
- Azzal elkéstél – rántotta fel Kíra szeme közé az összekötött kezeiket.
- Utállak! –fújtatott dühében, majd még egyszer megkérte (vagy inkább kényszerítette, mert ha nem, idézem: „Felrúglak, úgy, hogy a Tejútról esel vissza!”), hogy szedje fel az üdítőt.
- Oké – itt Kíra felhúzta a szemöldökét, hiszen aligha történik 45 évente meg az, hogy Karamell azt teszi, amit mond -, Hé! Ebben még van egy kevés! – azzal kiborította a doboz tartalmát a földre, és hát… fele Kíra vadiúj lila Conversén landolt. Uuuu, ez durva volt azért, ez már szerintem túlment egy bizonyos határon, amit láttam is Kíra fején… Konkrétan bevert egyet Karamellnek, aki már sokadszorra simogatta meg az arcát a fájós helyen.
- Rühellek, kicsinállak, belefolytalak magadba, te agyilag nem beszámítható érzéketlen idióta!! – toporzékolt a foltos cipőjében – Ezt a cipőt tegnap vettem, te infantilis barom!
- Ha nem lennél lány, most úgy visszavernék, hogy vissza se lehetne operálni a fejed! – hitetlenkedett Kíra cselekedetén Karamell, mintha agyi rendellenességben szenvedne a lány, hogy mindezek után vette a bátorságot, és behúzott neki. – Ja bocs, te már most sem vagy lány, mert te egy sakál vagy! A sakálban pedig csak egy nem van: nemtelen! Wahahaha – röhögött fel ördögien, majd a decis üdítőt a szemetes felé dobta, ami bele… Nem, mégsem. Nem esett bele a kukába, természetesen mellé ment.
- Hahó, emberek, mi is itt vagyunk! Öregem – fogta a fejét hüledezve Stefi, mire a nézőtér 360 fokban megfordult, és mindenki egy emberként bámulta tovább Zera és Erion még el sem kezdődő „előadását”. Azért ez értékelendő, bár szerintem Erion (aki eközben idegesen dobolt a kezével a térdén) jobban örült volna, ha inkább nézik tovább Karamell és Kíra turbékolását, és míg ők lerendezik a nyúzásukat, addig lehetőleg max a végzősök röhögik narancs ízű dobozos üdítővé az agyukat, nem pedig az egész nézőtér. :D
- Nos, a feladat… Fifi, hova tetted a jegyzeteket ezekről az idi… Úgy értem a bájos gólyákról? – érdeklődött hátranézve a segítőjére, miközben a nézőtérből egy „Stefi, te gyökér!” meg, „Azért még így is helyes…” beszólásokkal illették meg.
- Itt van, Stefánka – mondta a lány, miközben papírrepülőt hajtogatott a feladat papírjából, és szemközt lőtte vele a bemondót. – Tudod, az a „legyünk transzvesztiták, és táncoljunk barmok módjára” feladat – sóhajtotta, mintha a legelemibb lett volna, hogy Stefinek ezt tudnia kéne. De, hát akkor mi szükség lenne Fifire, aki engem a Fifi virágoskertje című mesére emlékeztet?
- Ja, így már vágom – röhögött bugyután a srác. – Na, a feladatotok: Fifi – itt megint a virágoskertes csajra nézett. – 10 percet kap, hogy betanítson nektek egy keringőt, amit egy szentimentális dalra fogtok ellejteni, illetve Zera fogja a táncban képviselni a férfit, Erion pedig a nőt – itt a terem hangos röhögéstől lett hangos -, amit ruhák tekintetében is fogtok mutatni, Fifikém odaadja nektek a ruhákat is! De nem csak romantisch zenéket kaptok! Lesz egy szám, ami ha megszólal, át kell váltanotok sztriptíz-üzemmódra! Zera lesz itt is a férfi, Erion pedig vetkőzzön neki! De csak szexin! A többi infó pedig meglepi! – kacsintott a párosra Stefi, mire Erion választékosan lereagálta, és egy „Pfff” véleménnyel elfordította a fejét, Zera pedig láttam, hogy már a 10 percnél lemaradt a feladat megértésében. Micsoda gyönyörűség ez az avatás!
- Mi? Mi a feladat? Gome, de nem értettem, kell hozzá egy bármilyen színű póni vagy elég, ha csak a matricakészletemből adok egy nem élőt? – értetlenkedett Zera, miközben Fifi felhúzta a székből, hogy kivezesse a teremből, Erion pedig segítséget kért a szemével, úgy nézett végig az osztályunkon.
- Nyugi, Erion, szexi leszel – veregette meg a vállát Bonti, mire még ő is elkezdett velünk röhögni, majd viszonylag jókedvűen kilibbent a tornateremből.
- Te nagyon debil vagy, ember – vette ki egy pillanatra a füléből Krisztán a fülest röhögve, és végre először az avatás során próbált odafigyelni arra, mi következik. Nála ez furcsaság, mi pedig kérdőn ráemeltük a szemünket, hátha beteg. :D
A nézőtér pedig kíváncsian fürkészte szemével Stefit, hiszen a fennálló 10 percben valami tuti következni fog.
- Nos, akkor nézzük tovább… - lapozott tovább a mappájában Stefi. – Jöjjenek addig is a Silver fivérek és Mirell Stella! – mikor kimondta a végén Stella nevét is, tökéletes összhangban reagáltak az ikrek: Zero felkelt, hogy beverjen az öklével a bemondónak, Zak pedig hátradőlt, és két kézzel fogta az arcát, úgy röhögött. Hát ja, nem bizonyított tény, hogy az ikrek ugyanúgy reagálnak le egy bizonyos esetet.
- De én miért? – hüledezett Stella mellettem, miközben már a fél testével a hátam mögé bújt.
- Mert ti hárman igazán gyönyörű párosok – itt meglökték a végzősök az oldalát, hogy figyeljen Zero kirohanására – triplások lesztek! Hé! – fogta le Zerot, miközben a mappája lehullt a szemétbe, hiszen Karamell és Kíra természetesen felelősségteljesen takarítottak (ölték egymást) valahol.
Míg a bemondó és Zero birkóztak, addig én és Zakarián készítettük fel Stellát a megpróbáltatásra. Mert igen: semmi jó nem fog abból kisülni (ez tuti), ha az ikrek és ez a szegény lány együtt lesz avatva. De legalább mi jól fogunk szórakozni, illetve kb az egész terem, bár lehet, Valentin a tripla avatás végére szívbajt fog kapni. Igaz, már most legyezgette az Átok a zsíros karjával, nem törődve azzal, hogy az integetőhájától Rem tanár bá’ semmit sem látott a műsorból. :D
- Nos, míg ezek ketten lerendezik egymás testét – indította el az előre odakészített kivetítőt az egyik végzős lány – addig el…
- Neeee! – ugrott vissza a jól megszokott „Bemondó vagyok. Igeeen, bemondó vagyok!” pózába Stefi, miközben szétzilált haját igazgatta egyik kézzel, másikkal pedig a szétjött nyakkendőjét rángatta eredeti helyzetébe, de mint láttam (igen, én a nyakkendő iránt érdeklődtem a legjobban), az a szegény nyakkendő már inkább hasonlított egy széltében vékonyabb porlórongyra, mint nyakkendőre: tojáshéjak és mustár (?) lógott és folyt róla, amik későbbi helye a végzős nadrágja volt. Juj.
- Röviden a feladat: Ti – biccentett a fejével csak Zak felé, mivel a többi végzős a vérmesen kiszabadulni akaró Zerot fogták le a háta mögött, akit leginkább egy pitbullhoz tudtam volna hasonlítani - odaültök, vagy nem… Táncoltok miközben a kivetítőn látható autós játékban versenyeztek egymással, ehhez irányítókonzolokat is kaptok! Stella pedig azon az egy..kettő…három… tíz… - számolt logikusan a végzős, miközben Stellát egyre jobban leverte a víz. Kezdtem érte nagyon aggódni, mert azért nem kéne ennyire félnie, szóval hát rossz előérzetem lett.
- Mi a baj? Nyugi, nem fogják hagyni, hogy leess… - majdnem kiszakadt belőlem egy „remélem” is, de rájöttem, azzal még jobban megijeszteném.
- És, ha mégis leesnék? Meg fogok halni! – pánikolt Stella, és ami a legszörnyűbb az egészben az az, hogy meg sem játszotta. – Nem akarok úgy meghalni, hogy ezek közé esem!! – kalimpált elkeseredetten a jobb karjával Zeróék fele, miközben a bal karjával támasztotta magát mögöttem, nehogy leszédüljön a padról.
- Nyugodj már meg, kérlek! – fogta meg a kezét magabiztosan Zak. – Nem lesz semmi baj, és ha rám esnél, majd elkaplak – fordította el a fejét az „elkaplak” szó előtt, úgy, hogy az összes haja az arcába hullott (?), majd felállította Stellát, és odavezette a zsámolyokhoz.
- J-Jó… - próbált erőt venni magán Stella, miközben a háttérben egyet láttunk: Zero kiszabadult, vagy ha pontosabban akarnám mondani, elszabadult a végzősök lefogása alól, és mint egy bika, rohant oda a mappájával előtte legyezgető végzős felé, és hadd ne mondjam, az egész terem jól érezte magát, meg persze nem csak a terem, hanem akik benne ültek, azok is. :D
- Nem is mondtam még,hóóóó! – lökte odébb Zerot Stefi a fejénél fogva, miközben a mappáját már megint ledobta… Szegény mappa, élete csupa szenvedések sorozata. – Stellát az viheti el randizni a gimi udvarára, aki nyer ebben a mesés versenyben! De nem ám a seggeteken fogtok terpeszkedni! – tette fel a mutatóujját – Táncolni fogtok játék közben különböző zenékre, amiket kedves kolleginám fog nektek szolgáltatni – azzal rámutatott arra a végzős lányra, aki nemrég még át akarta venni a nem teljesen komplett végzős sráctól a stafétabotot. – Stella pedig a játék hercegnője, szóval ő a tíz…tizenkettő… Mindegy hány! Nos, azokon a francos zsámolyokon fog ülni addig, és ő is játszani fog, tehát hármas verseny veszi kezdetééééééét! – nyújtotta el az utolsó szót, mintha a ringbe engedné be a pankrátorokat, hogy szedjék ízekre egymást, míg a közönség még plusz zsámolyokat, székeket, meg talán embereket is dobálnak a ring mellé. De mivel nem pankrációt, hanem avatást nézünk, ezért gondolataimból visszatérve a bolygónkra, tovább bámultam az eseményeket.
- Szóval, még egyszer hangsúlyozom, aki nyer a játékban, az nyer…
- Egy két fős wellness hétvégét Hawaiira ? Stellával? Kaviárral? Félmeztelen táncos csajokkal? Nem szállhatnék be én is a versenybe? A sakál így is lerohasztja az agysejtjeimet!!! – hisztizett Karamell, mire a mi osztályunk elismerően röhögte el magát, de nem csak mi, a végzősök is élvezték a helyzetet, a közönség meg csak találgatta, hogy bejött-e egy sakál közben a terembe, vagy esetleg Kíra –e a sakál. :D
- Wellness hétvége, az kell neked! – csikorgatta gúnyosan a fogait Kíra. Láttam rajta, hogy élvezi a takarítósdit. – Még takarítani sem tudsz, gyökér! Még azt sem tudod, hol van Hawaii, szerintem te Hawaiit a Holdon keresnéd!!! Földrajzi analfabéta! Mondtam már, hogy szedd fel azt a tojáshéjat, de teeeeee?! Azt se tudod, a tojáshéj hol van, szóval Hawaiiról mondj le!!! – ripakodott rá Karamellre, míg a hozzákötött karját rángatta.
- Szedd fel te! Vagy tudod, mit? Edd fel! – vágott vissza rögtön.
- Edd fel te, vagy inkább nyeld el, te mocsár! – és ilyen, meg ehhez hasonló beszólások váltakoztak Kíráék táborában, miközben a terem szerintem koszosabb lett, mint volt. Még mindig nem értem, hogyan került tojáshéj a padlóra…
Közben hallottuk, ahogy a végzős elmondja, hogy míg játszanak Zeróék Stellával, a lány testét a mellette létrákon egyensúlyozgató segítők fogják festegetni, illetve ha Stella nyer, akkor választhat, kivel megy randizni. Tehát a fiúk élvezkedése garantált, még Zero is lenyugodott, főleg, mert rájött, végtére is valami infóval kapcsolatost kaptak feladatul. :D
Ám Stella nem tűnt valami nyugodtnak. A konzol majd’ kiesett a kezéből, a szemével pedig ide-oda tekintgetett, csak éppen nem a kivetített játékra.
- Stella! Figyelj oda! – szóltam hozzá fel.
- Ó! R-R-Rendben! –remegte…. Ajaj, ennek tényleg nem lesz jó vége.
Elindult a verseny, az egész nézőtér izgatottan hajolt előre, hogy jobban lássa a játékot. Az ikrek egy darabig jól haladtak, annak ellenére, hogy Zak táncképpen rázogatta a fejét, meg a lábát rakosgatta hol előre, hol hátra (amin a nézőtér jót derült), Zero meg egyszerűen ugrált egy helyben, miközben lemezlovas módjára kalimpált a szabadon lévő kezével, illetve még Stella is viselhetően szlalomozott a kihelyezett akadályok között, amikor…
- Te agyhalott!!! Én fogok nyerni!!! – lökte hirtelen Zero vállon Zakot, aki oldalra borult, mint egy zsák krumpli.
- Hé, ez csalás! R***** meg! – lökte vissza, mire Stella felsikoltott, és kisiklott a pályáról, miután átszakította a szalagkorlátot. :D
- Látod, még Stellát is felizgattad! – boxolt bele a hasába Zak Zerónak. Az autók meg… mentek tovább bizonytalanul, mivel Zak véletlenül ráült a konzolra, Zero pedig a szabad kezével irányította minden merre, amerre csak a megérzése sugallta. :D
- Felizgatom, hát! Te nem tudnád, én fel tudom! – kezdtek perverz pályára tévedni az ikrek, miközben, pogóztak (egy romantikus szám ment éppen, szóval ez a tánc erre éppen ideális volt :D) Stella még jobban ordibált, mivel már a testét is festették. A teremben mindenki röhögött, fuldoklott, én meg egyre jobban aggódtam. Egyre rosszabbat éreztem… Mi van, ha nem „simán” ordít Stella, hanem mélyebb oka is van?
- Ez mi? Esőtánc?! Érdekelne engem már tangótánctudásotok is! – ordított bele a tömegbe az Átok.
- Maga csak fogja be! Rezegtesse maga a hájait, ennyi erővel! – ordította vissza Zak, ami tőle eléggé nem megszokott volt, legalábbis, ha a mostani visszafogottságát (khm) vesszük alapul. Serena, mint egy összezavarodott pulyka, húzta össze magát a székében, és fejben már írta be második félévre is az egyeseket Zaknak vizuális kultúrára és rajzra. :D Mondtam én, hogy Átok.
A tanári karról nem is beszéltem még… Rem fogta ekkor az alkalmat, és odébb lökte az Átok integetőháját a szeme elől, miután kiröhögte, a többi tanár pedig egy „Hőőőő” –vel tudta le Zakarián beszólását. :D
- Le fogok esni, le fogok zuhanni! – sápítozta Stella, akinek az arcán egy rózsaszín delfin, a teste további részein pedig megmagyarázhatatlan figurák és csíkok éktelenkedtek, még a haját is sikerült itt – ott befesteni… kékre. Remekül állt neki. A segítők annyira fulladoztak már, hogy még a létrájuk is összeszedettebben tudta volna festegetni a lányt. :D
- Véged van! – mondta verekedés közben Zero Zaknek, mert hát, ja. Már egy ideje ölték egymást, a verseny meg csak folytatódott.
- Neked van véged! – vágott vissza Zakarián, mire egyszerre felnéztek Stellára.
- Neked nem lesz véged, nyugi! –kiáltották egyszerre fel a lánynak, a pályával mit sem törődve.
- TÉRISZONYOM VAN, MIKOR ESIK MÁR LE VALAKINEK?! –kiáltotta el magát Stella… Ó. Már értem, miért volt rossz előérzetem… A francba!Felkeltem, odarohantam, és addig rázogattam az egyik segítő létráját (szerintem teljesen jogosan), ameddig meg nem mondta a másiknak, hogy szedjék le onnan Stellát.
- Mi van?! – tágult hatalmasra mindkettő Silver szeme, és teljesen lefagytak… Zak autója még a játékban is összeveszett Zeroéval, mivel karambolozott vele, illetve a kettő autó belezuhant egy orbitálisan nagy szakadékba. Happy End. :)
- T….Tér…- dadogta Stella, akinek már a karjait fogták, mire a játékból 100%-as hangerőn elordította magát valami vagy valaki:
- STELLA WON!!! – mire mindenki tapsolni kezdett, már aki épp eszénél volt, mivel a fél terem a hasát fogva fetrengett a kihelyezett tatamikon. :D
- Gratulálunk, Stella! – veregette meg a végzős srác Stella vállát úgy harmadszorra eltalálva, mivel annyira remegett a lány, hogy az első kettő próbálkozáskor a levegőt simogatta csak meg. Mondanom sem kell, én támasztottam a továbbiakban Stellát…
- Még mindig nem vágjuk, mi a betegséged, de sebaj! Választhatsz, kivel mész el randira! Hát nem…
- Egyikkel sem! – egyenesedett ki Stella, miközben villámokat szórt a szeme.
- Muszáj valakit választanod, ez a szabály, gólya – sóhajtott a srác, az óráját bámulva.
- Mondom, hogy nem!!! – az ikrek reakciója egyszerű volt: miközben várták az ítéletet, egymás végtagjaival próbálták pofozgatni a másikat. Micsoda férfiak.
- Akkor Zoboki Rem tanár úrral kell eltöltened egy exu…exlu.. exkluzív – viaskodott a szóval a végzős - randevút a testnevelés teremben, miközben ÉROBIK gyakorlatokat kell vele végezned! – mondta mosolyogva a bemondó, mire mindenki Serena felé kapta a bazsalygó fejét, akinek a pulyka feje elkezdett füstölni.
- Ajjj – szontyolodott el Stella, majd a fiúkra nézett. Rájuk hiába nézel Stella! Meghülyültek, visszavonhatatlanul.
- Akkor… - gondolkodott el , de én már biztos voltam a választásában, visszagondolva az egész feladatukra. – Talán Zero… De én Zakkal is szívesen elmennék, nem arról van szó! Jaj, de kínos! – sütötte le a fejét zavarában. Mi van?! Én szinte teljesen biztos voltam benne, hogy Zakariánt választja, hiszen míg Zero ölte Stefit, addig Zak nyugtatgatta végig! Én nem értem a nőket! … Ő… Mondom ezt én. Oké.
- Hogy mi? – hüledezett Zakarián, Stellára bámulva. – Válaszd csak! Ő biztosan elvisz a bokrokhoz, hogy felizgasson, ez kell neked! Nyugodtan! Te döntésed! Ch – hadarta artikulálatlanul, majd levágta a konzolt, és kicsörtetett a teremből. Hé, most mi történik? Én ezt nem értem, ez csak egy hülye avatás, ne emiatt vesszenek már össze!
- Tudtam, hogy kínos lesz… - bújt a hátam mögé a sírással küszködve Stella, én pedig csak simogattam a vállát. Igazából tök mindegy lett volna, kit választ, mindenképpen kiakadás lett volna a vége, szóval ez a jelenet mindenképpen bekövetkezett volna. Magamban elnyomtam egy sóhajt, majd visszasétáltam a helyemre, de közben azért megfogtam Zero vállát.
- Aztán okosan a randin, vagy kicsinállak – suttogtam neki kedvesen, miközben vigyorogva elmentem mellette. Zero utánam fordult, és a fejével megkérdezte, hogy „ Mi az anyám van?” , de láttam rajta, hogy boldog, amiért Stella őt választotta. A kelleténél talán túlságosan is… Nekivágta Stefinek a konzolt, és odaugrált Stellához, hogy visszakísérje a helyükig. De Stella folyton csak az ajtó felé tekintgetett, Zaket keresve…
És akkor, belépett Erion és Zera Fifi kíséretében, szóval folytatódik az ő szívatásuk. A röhögés és hasfájás nem maradhatott el, mikor megláttuk őket. Zera haja lilára lett festve, és öltönyben galoppozott Erion mellett. Gondolták szerintem a végzősök, hogy az öltöny még jól is fog állni Zerán, szóval kell valami plusz: a hajfestés, de nem érték el a kívánt hatást, hiszen így is aránytalanul többen röhögtünk Eriont bámulva. :D Azért az ő kinézete akarva akaratlanul is brutálisan festett. Nem is estélyi ruhája volt, hanem cselédlány ruhája, mellé pedig az arcát igazán dizájnosan (amit találtak, azt rávakolták a fejére) kifestették, hogy lehetőleg minél inkább hasonlítson egy mindenre
hajlandó, kiszolgáltatott lánykára.
- Én mondtam, hogy szexi lesz. Kifejezetten jól áll neki ez a viselet –
röhögött össze Bonti Krisztánnal, miközben mind a ketten a fejüket fogták. Az ő
röhögésüket pedig kísértük mi a sajátjainkkal. Azon elmélkedtem, hogyan és
miképpen vették rá Eriont,hogy ezt művelhessék vele, de csak kérdőjelek bunyóztak a fejemben. Na meg az is lenyűgözött, de jól áll az öltöny Zerának. :D- Látod, te még férfiként is stílusos vagy, nem úgy, mint ez az őshüllő itt mellettem! – veregette vállon a szabad kezével Kíra aranyosan vigyorgó barátnőjét – Látod, te töketlen? Lenne mit tanulnod Zerától!
- Neked meg lenne mit tanulnod a hajfestési technikáiról… Majd, ha holnap véletlen ugyanilyen hajjal fogsz kelni, ne visíts annyira – mosolygott fogat kivillantva Karamell Kírára, mire az „kírásan” rágrimaszolt.
- Inkább szedd fel azokat az átkozott szemeteket! Ne várd, hogy mindegyiket én szedjem fel! – toporzékolt dühében, nem zavartatva magát, hogy túl hirtelen váltott témát.
- Nem, szerintem ez a feladat inkább hozzád illik, sőt, fejlődsz is benne – itt Kíra furcsállva nézett rá Karamellre, amit nem is csodálok -, már majdnem úgy szedsz szemetet, mint egy csimpánz! – itt mindenkiből kitört a nevetés, csak a „csimpánzhoz közelítő lányból” nem, aki röhögés helyett sípcsonton rúgta a fiút.
- Ugye? – nevetett mellettük Zera. – Szerintem is kawaii lettem! De Erion sokkal cukkerebb! – majd fogta magát, és visszaszárnyalt Erion mellé a harcszíntérre.
- Akkor induljon a menet, Fifikééém, indítsd a romantiker számot! – veregette vállon Flórát (ja, időközben kiderült, hogy logikusan Flórának hívják a lányt) – Hangerő legyen százon! – röhögcsélt.
Majd Fifi el is indította a számot:
Erion és Zera elhelyezkedett „Zera
vezet-Erion” követi pózba, ami elég érdekesen festett úgy, hogy Erion másfél
fejjel magasabb volt a cselédruhájában, mint Zera az öltönyében. Zera
egyáltalán nem tudott vezetni, szóval megfogta Erion kezét, és ide-oda rángatta
a teremben, úgy kipörgette, hogy Erion fejéről majdnem leesett a
cselédlány-hajdísz (Gondolom így hívják… Tuti, így hívják!), és az már csak
mellékes tény, hogy a fél nézőtér majd’ meghalt a romantikus táncuktól. :D De
hirtelen, mindenki legnagyobb csodálatára, a zene átváltott:
Újabb 5 perc keringő érkezett, aminél már folytonosan rálépett a 180 centis, 43-as lábú cselédlány a 163 centis, 37-es lábú ura lábára, szóval a tapsvihar és a könnyes szemek megint nem maradtak el, amikor ugatásra lettünk figyelmesek. Jaj, ne! Az a vérmes fenevad! Ösztönből Bonti háta mögé bújtam, aki felállt, és mintha muszáj lenne, felkért.
- Hölgyem, egy táncra? „Aaaaall I need!” – énekelte hatalmas beleéléssel.
- Dehogyis! Még mit nem, ott van … az a korcs! – hüledeztem a hirtelen jött kéréstől.
- Miről beszélsz? Egy talajradar mellett is lehet táncolni! És csak exkluzíbbá teszi az egész hajcihőt! – veregette meg a vállam Bonti, és ááá, nem röhögött megint azon, hogy megijedtem egy „talajradartól”. Ja, és mindeközben Ursula fenevada bemászott a táncosok közé, utána gurult rögtön a gazdája is.
- Cucukááám! Tündibündi drága csillagocskám! – kapta fel a kutyát, miközben a zene átváltott megint a levetkőzős számra, szóval Erion megint vetkőzött, de mivel Ursula összevissza futkozott a béna csahosa után, ezért hol láttuk a hájas testétől a jelenetet, hol nem. És inkább a hol nem volt a jellemzőbb, ezért tripla volt a megdöbbenés, amikor elment Ursula, és láthatóvá vált, hogy Erion a ruha alsó ingjében, egy szál alsógatyában (Hát persze, hogy minél előbb meg akart szabadulni a szoknyától, de hogy ennyire?), meg persze zokniban téblábolt Zera előtt, aki full vörös fejjel bámulta a fiút. Most mondanám, hogy én is zavarba jöttem egy félmeztelen fiú láttán, de igazából mivel életem nagy részében Zeron nevelt, és nem egyszer mostam ki az alsógatyáit, meg láttam boxerben rohangálni a lakásban, miközben a főnökével tárgyalt, és bedobott 6 kávét mellé, ezért nem igazán lepődtem meg a látványon, sőt, teljesen közönyösen bámultam szegény Eriont, aki gondolom, nem jókedvében vetkőzött… De azért Ursula hájrétegei mögött hallani lehetett vetkőzése közben a „Na, vedd már le azt a cselédlány szoknyát! Cseléd akarsz maradni? Ha nem, akkor igyekezzél!!” , szóval mindenképpen kellett a fiúra némi ráhatás, hogy a suli megbámulhassa „idomait”. :D
- Uh – fogta meg újra a kezét Zera, és remegősen, meg pörögve forogva végigszenvedték az utolsó öt percet, ami folytán szegény Erion tiszta libabőrös lett, Zera meg tiszta paradicsompiros. :D Mi meg természetesen jót mulattunk az ügyetlenkedéseiken. :D
Mikor vége lett a zenének, Zera kedvesen levette a felsőjét, és a már mellénk letelpülő Erion vállára terítette.
- Csak, hogy meg ne fázz – mosolygott kedvesen.
- Köszönöm – húzta magára jobban az öltönyt, miközben a fiúk vállboxolgatásai felé fordult.
- Gratula, öreg! Végre felcsavartad a szőnyeget! De miért vagy ennyire vörös, he? – vigyorgott Zero is, ő személy szerint a könnyeit törölgette az előadás végére.
- Az a seggrázás vetkőzés közben! Hát, láttad volna René arcát! Szerintem nagyon bekajált téged! – ordította oda neki barátságosan Karamell is, mire René bosszúsan kapta oda a fejét.
- Majd meglátjuk, ki fog és mit bekajálni az óráimon! – rázogatta az öklét az IH a fiú felé, Karamell pedig csak integetett felé, a saját és … Kíra kezével.
- Álljál már le, te kivételesen zakkant … - itt Karamell Kíra kezét használta arra, hogy befogja a lány száját, és körülbelül így gyilkolták egymást a továbbiakban is, mire Stefi újra megszólalt, hogy közölje a következő szívatást. Persze még azt is meg kellett várnia, hogy a nézők befejezzék a nevetést.
Szóval miután elhallgatott a szokásos röhögőrohamunk, Stefi megköszörülve a torkát, és folytatta a szívatási merényletét. :D
- Egyébként, mielőtt mindenki belehalna a röhögésbe, elmondanám, hogy még vannak ám hátra kliensek - kacsintott ránk "huncuton". Ajaj. - Yamanaka Sirállia és Kelen Zeririn fáradjon a porondra, kérem! - először le akar minket gyilkolni(merénylet), utána levág egy orvosi dumát (kliensek), most meg a cirkuszba invitálja a nézőket? Stefi, ügyes vagy.
- Na. de Stefánkaaa - nyújtotta el a szavait az Átkom. - Mikor mondod el a kedvenc diákom megleckéztetését? Már úgy várom! - vigyorgott gonoszan (?). Nem is értem, miért, hiszen a múltkor is olyan "segítőkész" voltam. Segítettem kitakarítani a pókokat a padjából, most miért?!
- Serena tanárúr... tanárnő - kapta oda a fejét Stefi idegesen. - engem csak Fifi nevezhet úgy! - háborgott, mire a teremben szinte az összes "Serena-utáló" egyén nyihogását lehetett hallani. - A feladatotok Takumi Sensei-el lesz kapcsolatos - ez a Stefi egyre humorosabb, na várjunk csak... MI?
- T-Tessék? - hüledeztem. - Te most csak viccelsz, ugye? Mert az fix, hogy én nem fogok azzal a...azzal a- itt rábámultam Tegumira - selyembájgúnárral avatózni!!! - találtam ki végre én is egy új szót... És nem, nem voltam ideges mindeközben.
- Ezt most bóknak vettem - simította végig elegánsan a halványkék ingét Tegumi, miközben kidugta a nyelvét. Hát ez beteg...
- Te úr isten! - fogtam két kézzel a fejem, miközben hátradőltem...
- Érdekes mód Zeririn-channak semmi gondja a jelenlétemmel, meg az egésszel - mosolygott Takumi, és ááá, nem minket bámult a terem... Vagyis akik benne ültek.
- Nos, a feladat - vonta fel furcsállóan a szemöldökét "Stefánka". Gondolom gőze nem volt arról, miért szikrázik rossz értelemben a levegő köztem, meg a között az űrlény között. - Mivel látjuk, hogy Kelen kisasszony igazán érdeklődik a feladat iránt - és valóban. Zeririn teljesen fel volt tüzelve... Azt hittem, hogy okos, meg minden. De kezdek ebben kételkedni. :D - ezért a feladata az lenne, hogy viselkedjen Takumi tanár úrral úgy, ahogy nem viselkedne - "Mi van, te gyökér?!" "Stefán, fődet rád!" beszólások övezték az értelmetlen magyarázatát. - Na jó - vakarta a fejét - Nos, Sírának marha kedvesnek kell lennie a Sensei-el, neked, Zeririn meg bunkón kell vele viselkednek! Vágesz? - itt mindenki tapsolni kezdett. Végre valami, amit mindenki ért. - És egyébként mindig, akinek Fifi megérinti a vállát, az kapja meg ama gyönyörűséges lehetőséget, hogy a Sensei-el beszélhessen. Akkor, tanár úr, legyen szíves ide fáradni, hoztunk magának egy ... puffot. Ez pont jó lesz, lovak vannak rajta... - itt Zera elejtett egy "Jujciii" megjegyzést, és Takumi puff felé közeledő lépteit nyálcsorgással követte... Nem is ő lenne. Egyébként mindeközben a tanár már le is tette elegánc seggét a puffra, ami bebizonyította, hogy egy puff: "puff" hangot adott ki.
- Nos, kawaii hölgyek, jöhettek! - adta meg tárt karokkal... az engedélyt. Leütöm sulin kívül egyszer, és nem érdekelnek a jogi következmények!!!
Fifi felkelt a helyéről, és megérintette az én vállamat. Most miért én legyek kedves? Nekem az nem megy... vagyis vele nem, az tuti.
- Őőőő - hagytam magamnak némi hezitálási időt... olyan 5 percig. Kicsit sem volt feltűnő.
- Na, ugyan már, Síra-chan, csak legyél olyan, mint a tanáriban - nézett fel rám a puffról 16 évesekhez hasonló bazsalygással Tegumi ...
- Fu, na jó - csapta össze a tenyerét Bonti, és hajolt előre a helyén ülve. - Tanár úr, szerintem maga nem alkalmas a szerepre, amiben az áll: " Síra által kedvelt egyén". Ó, de kár, pedig mi szeretjük Önt, mindannyian, kivétel Síra. Amúgy a Yaoi poszterek a tanári gépen vannak, holnap nyomtatjuk őket, jelentem alásan! - röhögött össze Karamellel.
- Elnézést, René bá' - visította oda az IH-nak két röhögőgörcse között Karamell.
- Tessék?! Na álljunk csak meg egy pillanatra! - füstölt a tanár feje, már sokadjára. - Kíra, neveld már meg a barátodat!!!
- Ez a marslakó? Ez a félcédulás hülyegyerek? Ez az én barátom? - fogta fel rögtön Kíra az IH szövegének tartalmát. - Ezzel akkor sem jönnék össze, ha nullás géppel akarná valaki lenyírni a hajam.
- Huu, de örülök annak, hogy legalább a nullás gépes beszólásomra emlékszel, te utánzó csimpánz! - gúnyolódott Karamell.
- Folytasd az el nem kezdett kedveskedésedet, Síra! Eddig ... ömmm... Jól haladsz - fogta meg megint a vállam Fifi.
- Ugorjunk már át Zeririnre, könyörgöm... Nem szoktam olyat, de könyörgöm... - kínlódtam.
- Naaaa - nyafizott a tanár. Mi?! :D
- Jó napot, mélyen tisztelt és szeretett Yoshira tanár úr, nagyon szeretem önt meg amit csinál - mondtam némi iróniával a hangomban. - Mikor a tanáriban nyomtattunk, úgy éreztem, a japán hiraganák horgonyt vernek az agyamban.
- Valóban? Ver beléd ... öm... az agyadba? Óóóó... Lesz ez még több is ennél - mosolygott bájosan. Ez ... Hogyan lehet valaki ennyire pofátlanul perverz?
- Hozzátenném, hogy az ajtóról is kiderült, hogy meg kéne majd szerelnie, hogy jobban tartson, mert kissé... Nyikorog - mosolyogtam rá fogcsikorgatva vissza.
- Majd megolajozzuk... - válaszolta kacsintva. Jelzőt inkább nem mondok, hogyan, én már rég kirúgtam volna ezt a tagot, ha én lennék itt a fejes.
- Rendben, rendkívül boldog vagyok, hogy megismerhettem, az életem része lett hál' Istennek - mosolyogtam még tovább - De azért remélem, ez nem tart sokáig - adtam csattanót a szövegemnek. :D Haha.
- Hé! Csalt! - bökte meg a tanár -komolyan, hány éves? Tíz?- Fifi vállát...
- Így nem lesz ennek jó vége, ki kell találnunk valami plusz feladatot számodra... - vigyorgott már Fifi is, és valamit susmogott Stefivel, miközben megérintette Zeririn vállát. Végre! Ez az! Újra éledtem!!!
- Ööö... - kezdte hasonlóan hozzám a feladatot Zeririn. Miért nem adták úgy a feladatot, hogy én bunkózhatok a bájgúnárral és Zeririn csorgathatná a nyálát rá. Akkor mindenki boldogan halhatna meg! - Ne már, én utálom ezt a hülye feladatot...És magát is! - mondta úgy, hogy közben végig a földet bámulta.
- Ez nem volt valami meggyőző, Zeririn-chan. Hadd lássam inkább azt a gyönyörű mosolyodat. Figyelj, mutatom! - azzal természetellenesen nagyra húzta a mosolyát. Én egyszerűen csak a szám elé kaptam a kezem és összegörnyedve elkezdtem röhögni. A nézőtérről azért hallani lehetett, hogy Krisztán és Bonti tevékenyen "Haha"-ház. - Látom tényleg kezdesz kedvelni, Síra-chan - nézett rám nagy boldogan.
- Na, én meg azt látom, hogy magának el kéne egy szemüveg! - feleltem mosolyogva, de a hangom kifejezetten száraz volt - De, persze csak is olyan, ami kiemeli azt a....gyönyörű szemét.
- Azé gyönyörű? - akadt ki Krisztán, mondjuk teljesen jogosan. Ennek a valaminek a szeme még csak a gyönyörű fogalmát sem ismeri, nem hogy birtokolná. - Akkor te még nem láttad az enyémet...
- De láttam, elég sokszor, ne aggódj - szaladt ki a számon, de rögtön meg is bántam. Tök jó magamat égetni.
- Valóban? - akadt fel a hirtelen megszólalásom tényén Bonti. Na, remek. Egyszer az életben jóba vannak, erre két darab szemen fognak összeveszni a végén. - Na és az enyémmel mi a helyzet? - nyitotta ki nagyra a szemét, hogy megfigyelhessem...gondolom én. Egy pillanatra lesokkoltam, és az még sokkolóbb, hogy nem tudom, hogy miért. Azért láttam már Bonti szemét is (most annyira kitárta elém, hogy ha akarnám sem tudnám nem észrevenni). De az ő szemei mások. És ja, gondolod csak azt, hogy azért, mert az ő szeme kék, Krisztáné meg barna. Jó lesz úgy mindenkinek. - Na mi van, erre nem tudsz reagálni? - érdeklődött kedvesen.
- Nem! Takumi tanár úr, mi a kedvenc színe? - kérdeztem érdeklődést erőszakolva ki a hangomból.
- Hát, természetesen a Síra-kék. Hiszen ilyen a te szemed színe. Ha meg szeretnék nyugodni, amikor izgatott vagyok - itt kicsit (nagyon) végig mért a szemeivel - csak bele nézek a szemeidbe és máris izgatottabb leszek - nyomta el a hatalmas nagy csattanóját. Ez...azért....Egy szóval, IQ zseni. Izgatott és ha meg akar nyugodni a szemembe néz, de attól csak izgatottabb lesz? Asszem be kellene szereznem egy "Takumi-Normális emberek" szótárat.
- Óó, tanár úr - kezdtem roppant megválogatva a szavaimat - ha tudná, hogy az engem mennyire izgalomba hoz - mosolyogtam továbbra is, a hányingert elrejtve. Amúgy, hátra néztem a fiúkra, és hát...Nem éppen a nyugodtság mintapéldányai voltak. Bonti most Karamell felé nézett tágra nyílt szemekkel, mire Karamell megragadta a vállát (az ő és Kíra kezével) és a tanár felé fordította.
- És a Bonti-kék nem tetszik önnek? - kérdezte Karamell.
- Hááát - gondolkodott el egy percre Takumi és megremegett a válla, amikor észrevette Bonti "kedves" fejét - Ha már választanom kellene, akkor a Kietlen Sivatag-san féle barna jobban bejön. De, azért a Bontiféle kék sem rossz - miközben ezeket a szavakat mondta, Fifi idegbetegen rángatta Zeririn vállát, hogy végre ő jöjjön. Gondolom a fő oka az volt, hogy észrevette Krisztán idegbajra utaló jeleit: A szokásosan jobban rázta a lábát, miközben még hozzám is kihallatszott a szokásosnál brutálisabb zenéje és elég érdekes, hogy a szemöldöke végig fel volt vonva. Ja és nem mellékesen, hárman fogták le közben, hogy nehogy eltaláljon szabadulni. Vicces, először Zero őrjöngött, mos meg Krisztán játsza a vérszemet kapott vadállatot.
- Elegem van, hogy japán órán folyton a padok között flangál és pofátlanul megnézi, hogy hogyan írjuk le azokat az átkozott barlangrajzokat! Mégis hogy képzeli? - erre az egész terem hangosan röhögni kezdett és még Takumi is elröhögte magát.
- Hát, Zeririn-chan, erre mit is mondhatnék? - sóhajtotta buján, miközben a térdére dőlt, hogy megtámassza a fejét. Mondjuk nem is csodálom, biztos rengeteg ész van benne, amit nem bír el...- Te még így is elbűvölően kawaii vagy! - élvezkedett a lány egyébként szerintem erős beszólásán, mivel szerintem is irritáló, hogy rázza a seggét előttem, holott 10 perccel azelőtt kajáltam. De ne csodálkozzon, ha egyszer betalálom batikolni a nadrágját. Ekkor felcsendült az a zene, amire Erion, a cselédlány, és Zera, a lila szoknyapecér, rángatózott.
- Műsorváltozás történik! Mivel Síra elrontotta a feladatot, ezért Zeririn leülhet, viszont neki kötelező táncolnia a Sensei-el - ordibálta Stefi.
- Hogy mi??! - akadtam ki - Rontotta el a halál! Itt töröm magam, hogy kedves legyek ezzel a vacakkal, erre még táncoljak is egy alapból, szerintem, a Marsról szabadult kecske formájú űrlénnyel?! - sopánkodtam két kézzel a fejemet fogva. Segítség kérően a fiúkra néztem, akik nem éppen azon törték magukat, hogy kimentsenek.
- Táncikálj csak Síra - legyintett Krisztán - még a végén rám ugrana ez a marsi hegyikecske. Tudod ki veszi be, hogy utálod ezek után! - forgatta a szemét.
- Ja, és nekem nem dicsérted meg a Bonti-kék szemeimet - duzzogott ölbe tett kézzel Bonti. - De ne aggódj, ha a talajradar megjelenik, megmentelek...Talán! - nevetett a maga a kis poénján. Pech, hogy ettől eszembe jutott az a vakarék kis korcs, aki önkényesen táncba elegyedett Zeráékkal. Ekkor hirtelen Takumi megfogta a kezem és vezetni kezdett.
- Hé, maga meg mit csinál? - háborodtam fel tisztára.
- Felkértek táncolni, Síra-chan, de szerintem ez eléggé nyilvánvaló. Mondjam az apanyelvünkön? - kérdezte úgy, mintha teljesen nyilvánvaló lenne, hogy nekünk most táncolnunk kell. De, mit is mondott? Az nem inkább anyanyelv szokott lenni??
- Maga meg miről beszél? - vontam fel a szemöldököm, mire hirtelen oldalról egy kar odébb lökött.
- Most jön az én időm! - kiáltott fel Serena. - Menj odébb, te gnóm!
- De ez nem Ursula szövege? - csodálkoztam, miközben kedvesen átengedtem neki Tegumit. Táncikáljanak csak ők.
- Nee, Síra-chan!! - kapálózott a tanár - Én veled akarok táncolni!!
- Áá - legyintettem -, sajnálom, de Serena tanárnő már lekérte! Jó szórakozást! - integettem neki mosolyogva. Még Serena vissza is intett, az integető hájas kezével, viszont Takumi úgy nézett rám, mint egy kiskutya, aki jutalom falatot kér a gazdijától. Pech, hogy nem hatott meg. :D
- Várj, várj, várj, Síra! A te szívatásod ma nagyon nem akar össze jönni, tehát tessék, itt ez a harmonika.... - gondolkodott el Stefi.
- Gitárnak hívják - javítottam ki.
- Jó, az mindegy - legyintett -, a lényeg, hogy játssz rajta!
- Remélem olyat hoztál neki, amin nem tud játszani! - szólt oda Fifi az ő Stefánkájának.
- Ne, aggódj! Lanton nagyon kevesen tudnak játszani a világon.
- Tudod - sóhajtottam egy nagyot - ez nem változott át lanttá....- és itt egy kis hatásszünetet tartottam - Ez egy GITÁR!!
- Jó, jó, felőlem lehet orgona is. - vetette oda nemtörődöm stílusban Stefi - Csak kezd már! - bizonygatott, majd Fifi leállította a zenét.
- Hé, ez a mi közös számunk! - kérte ki magának a kialakult helyzetet az Átok.
- Engem azt sem érdekel, ha Síra-chan nyikorgattja azt a hangszert, sőt, még a Fuji vulkán is kitörhet, csak te ne legyél! - fejezte ki furcsa háláját Takumi.
Serena erre csak legyintett, szóval betudta egy férfi idegrángásába. Én pedig elkezdtem játszani az "orgonán". :D Fura volt, hogy először nevettek, de amint a harmadik akkordnál jártam, úgy hervadt le
a röhögés az arcokról. Sőt, úgy tűnt, mintha figyelnének is, végre, először egy dologra.
- Hé, miért nem táncolsz? - legyezgette a húsos karjait Takumi feje előtt az Átok.
- Túl gyönyörű - állt lesokkolódva a tanár. - Valamire emlékeztet.
- Na és mire? - kérdezett vissza Serena.
- Arra már nem emlékszem - nyújtogatta el a szavakat úgy, mint aki éppen megvilágosodott. Mikor végeztem azzal a számmal, ami hirtelen az eszembe jutott, letettem a gitárt Stefi lába elé a tartóba, majd a síri csendben visszaültem Bontiék mellé.
- Síra? - bökte meg a vállam Bonti - Elfelejtetted mondani, hogy tudsz gitározni. Van erre magyarázatod?
- Van - feleltem teljesen természetes hangon. - Elfelejtetted megkérdezni, hogy tudok-e.
- Hát, ez - vakargatta a fejét mosolyogva - jogos.
- Amúgy, cseszett jó voltál - szólt közbe Zero - Hétfőtől gitárral kell járnod a suliba és szünetekben segítesz fogni vele a csajokat.
- Ja, csak kár, hogy a gitár az nem csajmágnes - nevettem fel Zero ötletén.
- Rendeljek egyet? - kérdezte Stella sértődötten és távolabb ült Zero mellől.
- Amúgy, mindenki oda meg vissza van ettől - vette ki a füléből azt a vackot Krisztán - pedig tök átlagos volt.
- Átlagos mi? - kérdeztem vissza - Ennyire lealacsonyodott a nagy Krisztán, hogy egy ÁTLAGOS dologra oda figyel? - kérdeztem vissza, mire Krisztán csak megrántotta a vállát.
- Végre megtanultál beszólni ennek az önképmániásnak! - veregette meg a saját és Karamell kezével Kíra a vállamat.
- Hé, erre nem adtam engedélyt - háborodott fel Karamell.
- Kössz - nevettem kínosan - Skacok, megvan az első utálóm.
- Nem gáz - szólt közbe Zero - majd megverjük.
- Ja, de egyébként nem az Átok az első? - mondta egy kicsit vékonyabb hangon Erion, biztos a cselédlány múltja miatt.
- Szerintem a szíve mélyén Takumi is utálja Sírát - vetette oda Krisztán.
- Kizárt! - háborodtam fel egósan. Nem csak a fiúknak lehet nagy egójuk ám - Ki az aki engem nem szeretne? Mármint, az Átkon kívül?
- Ja, na ez egy jó kérdés - mosolyodott el Krisztán, majd mind röhögésben törtünk ki.
Az avatás végén, minden gólya kapott egy pohár innivalót, de mi némi rossz előérzettel a csapba borogattuk azt ki. Ezután mehettünk haza. Amikor Bontival és Stellával mentem hazafelé, fél füllel hallottam a takarítók közti párbeszédet. Rendkívül érdekes volt.
- Nem úgy volt, Teri, hogy az a kettő siheder fog takarítani a tornateremben? Mert retkesebb az a terem, mint az összes többi együttvéve!
- Én ezen már meg sem lepődők... - legyintett lemondóan Teri. - De te azt láttad, hogy a mi a fene... művészetis okostojás még mindig ott toporzékol a japán előtt? Azt ordibálja, hogy "Táncot akarok!!"
- Hát, hallod, nagy az isten állatkertje....
Ezt én még kiegészíteném annyival, hogy "De alacsony a kerítés". :D
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSzia :) Örömmel olvastuk az eddigi és a mostani kommentedet is, és még jobban örülünk neki, hogy ennyire tetszenek a részeink ^^ Hihi, tök jó, hogy végre én is (a másik szerző :D :D) is tudok reagálni a hozzászólásodra, mivel eddig, mire idáig eljutottam, kedves kis szeretett kolleginám lenyúlta tőlem a lehetőséget :D :D :P Nagyon szeretem olvasni a véleményedet, rengeteget röhögök rajtuk, főleg mert azokat a részeket emeled ki, amiken általában mi is szétröhögjük az agyunkat :D Azt meg főképpen dicséretnek vesszük (sőt, szerintem az eddigi legnagyobb dicséretet kaptuk ehhez a részhez), hogy rászoktál a történetünk miatt az olvasására ^^ Ezen véleményedből még azt is kitudtuk szűrni, hogy várod a részeket, és majd szétvet a kíváncsiság, hogy mi fog történni következőleg :D Ez azért is remek, mert így tudjuk, hogy nem írunk annyira sablonos történetet :D És, lassan beérsz minket, nem tudjuk olyan gyorsan hozni a részeket, mint ahogy te olvasod őket :D A részek hosszúságát meg megpróbáljuk vicces jelenetekkel kompenzálni, ami úgy látjuk sikerült is :D További jó olvasást a többi részekhez is, és ezer köszönetünk a folyamatos követésednek, véleményeidnek ^^ :)
VálaszTörlésSzia! :) A másik szerző volnék. :D Én is köszönöm szépen a kommentedet és a dicséretet. :)
VálaszTörlés" csillámpóni megint:DDD Karamellt meg Kíra lógatta a korlátról:DDDD milyen szeretet^^:DDD ez mi hogy csajnak van pasija ugymond de fasírtba vannak és eközbe másik csávót keress míg van barátja?:D ezt nevezik kurvának ugymond:DD fasírtba vannak és nem kap szépen mondva péniszt ezért másikat keress adddig:DDD fuuu:DD ez a guillotinere??? ez mi?:DD" -> A csillámpóni állandó motívum a történetben, főleg Zeránál ^^ Minden mosolyt csal egy jó kis csillámpóni vagy egy ló az ember arcára... :D :D Kíra és Karamell kapcsolata pedig egészen érdekes, de mi szakadunk rajta hozzád hasonlóan ^^ Kloryn meg hát így viselkedik, de nem hinném, hogy csak a hímvesszőre kellene itt gondolni, még ha kurva is lenne tegyük fel a lány, azért ennyi évesen, még ha a nővére is, nem olyan karaktereket alkotunk, akiknek csak azon jár az eszük. :) De azért örülünk, hogy jól szórakoztál rajta ^^ :D :D :D
A guillotine* pedig az a vágóeszköz, ami elválasztja az ember fejét a nyakától és testétől. :D Kivégzési eszköz. :D Sok C típusú napjainkban is megérdemelné :D
"hihi jó szivatások vannak benne :DDD lisztes ismerős:DDD csak annyi különbséggel hogy én magamat szivattam ezzel a csokiért:DDD " -> reméltük, hogy elnyeri a tetszésedet, hihi :) Te hogyan szívattad meg magad a csokival pontosabban? :D Érdekelne ^^ :D
De mint láttam, az összes avatási feladaton szakadtál a röhögéstől, aminek én csak örülni tudok ^^ :D :D :D elértük a célunkat a szerzőtársammal. :)
"FUUU rá szoktam az olvasásra:D" -> ez a legnagyobb dicséret, amit kaphatunk egy alig olvasótól, hogy rászoktattuk az olvasásra, és egyetértek a kolleginával, mindjárt beérsz minket, olyan gyorsan olvasod, hehe ^^ :D De ez nem baj, sőt, rendkívül jó dolog :)
Még egyszer köszönjük szépen a király kommentedet, és további jó olvasást a könyvhöz! :) :D
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésHehe, köszi az érdeklődésemre a válaszodat. :D
TörlésHát ez nagyon állat :D :D :D Milyen rosszfiú voltál, mikor kicsi csokiimádó, lisztkiszóró korszakodat élted ^^ :D :D :D Én elhiszem, hogy imádtad a csokit, de hogy a lisztes móka honnan jött a fejedbe, az számomra (is) rejtély marad szerintem, ami nem feltétlenül baj :D :D De nagyot röhögtem rajta, mikor pl elképzeltem a szüleid arcát, mikor meglátták, hogy minden lisztes :DDDD Kis vandál :D ^^ Egyébként kistesóm amikor pici volt hintőporral ugrált, miatta is full fehér lett a szoba, anyámék hasonlóan elképedt és kiakadt ábrázattal vették tudomásul, hogy az öcsém ugrándozott a hintőporral, mint egy szöcsi ^^ :D :D :D
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésVan, akinél ez nem csak fiatal korában tart, KHM :D :D :D
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKHM Igen, igaz :D :D :D
Törlés