18. Fejezet - Nahát, egy Vity! *.* :O

Szeptember 26., Vasárnap

    Vasárnap, délután 15 óra múlt, és 26-a van. Micsoda nagy öröm, a mai nappal hivatalosan is betöltöttem a 16. életévemet, így már csak egyet szeretnék kérni: valaki verje le a vekkerem, idegesít a rikácsolása! Ja, hogy ez nem a vekker, hanem egy rohadt SMS...Pfff, ki mástól, mint Moristól?!
Szuper, tehát apám az, aki megint nem hagy békén...Vagyis, már nyilván rájöttél, hogy ki az apám, de azért most összesítem, hogy te is tisztán láss. Nos, az apám neve Yamanaka Moris. Nem Magyarországon él, sőt, szerintem életében még egyszer sem járt itt. Japánban él és dolgozik, méghozzá Tokióban, ő a nagykövet. A követező kérdésed gondolom az, hogy akkor miét itt vagyok, és miért nem ott? Hát, erre egyszerű a válaszom. Apám úgy döntött, hogy nem tud rólam gondoskodni, mivel anya... Hát, ki tudja, mi van vele, róla tényleg nem tudok semmit. Na, a lényeg, hogy apám megkérte az öccsét, hogy hozzon Magyarországra, és neveljen fel helyette. Egyszóval: lepasszolt. És ezek után még csodálkozol, hogy nem akarok vele beszélni? Nincs miről beszélgetnünk, szerintem. :D
Na, mindegy, erről ennyit, és akkor most nézzük meg, hogy Zeron itthon van-e. Bár szerintem igen, akármennyit dolgozik is, eddig egyetlen egy születésnapomat sem hagyta ki. Meg tényleg, valójában nincs rossz sorom mellette, csak azért...szóval... hát, néha hihetne nekem (Lásd: faágas sztori...), meg néha meghallgathatna, mert sok olyan dolog van, amit igazán szeretnék tőle megkérdezni. Most jelen pillanatban ezt a Grayes esetet is. Nem igazán értem, miért költözött hozzánk Gray, az meg még nagyobb rejtély számomra, hogy mégis miért mondott el rólam neki mindent Zeron... Jaj, túl sok a rejtély. Amúgy már tegnap le akartam támadni Zeront a kérdéseimmel, csak nem kicsit voltam álmos, így... Háát, végig aludtam az egész szombatot, na. :D Éppen azon voltam, hogy kivánszorgok az ágyból, amikor meghallottam Gray hangját. Mivel Zeron hangját egyáltalán nem véltem felfedezni, és nem gondolnám, hogy ez a srác egy őrült, aki magában beszél, így leszűrtem magamban, hogy telefonál. Nahát, igazán nagyszerű logikám van. :D Na mindegy, tudom, hogy nem illik mások beszélgetését kihallgatni, de már annyira tapasztalt vagyok az ilyenekben, hiszen az elmúlt napokban szinte mást sem csináltam, csak a bandatagok hülyeségeit hallgattam titkon, kinyitottam résnyire az ajtóm, és leguggoltam elé, hogy még jobban halljam Grayt.
- ...Ühüm! ... Nem, egész jó itt, rosszabbra számítottam! ... Dehogy, talán ha öt mondatot váltottunk összesen! ... Hát, láttál róla képet, semmiben nem néz ki máshogy! ... Hallod, túlságosan be vagy zsongva, de amúgy csak miatta hívtál, vagy más miatt is? ... Kössz, apa, már azt hittem, hogy most velem játszod a felejtősdit! ... Nem, de ez full bénán jött ki! Oké, eddig engem láttál, eddig mindent meg is adtál, de basszus, attól, hogy a húgom m .... Igen, értettem! ... Nyugi, tudom, hogy csak tavaszig mara ... Hát, várj, ma még nem láttam! ... Nem, még ő sincs ...
    És innentől nem hallottam tovább, mivel lement a földszintre. Ahogy kivettem a szavából, az apjával beszélt, és most Zeront keresi... Plusz kiderült, hogy van egy húga, és valami van a tavasszal... Hát, végül is több, mint a semmi.
    Nagy nehezen erőt vettem magamon, hogy lemenjek végre, elhagyjam a "rezidenciám" és bevágjak egy jó nagy bögre kávét, meg valami kaját. Tegnap nem ettem és ittam semmit, így nemcsoda, hogy most robogok a konyhába. :D
- Áá, jó reggelt Gray! - libbentem le a lépcsőn, és a köszönésemre Gray elég érdekes arcot vágott a konyhában. Ja, amúgy nehogy azt hidd, hogy én valami röntgenlátó vagyok, csupán nekünk a nappalit és a konyhát nem fal, hanem egy hatalmas konyhapult választja el egymástól.
- Öö, neked is... - nyögte ki végül felvont szemöldökkel, majd megrázta a fejét és legyintett egyet. Gondolom kérdezni akart valamit, de a válaszom fájdalmasabban hatott volna, mint maga a kérdés, így megkímélte mindkettőnket ettől. :D - Na jó, mégis megkérdezem! Te merre voltál tegnap, meg ma délelőtt?
- Itthon és a szobámban, miért? - néztem rá tök értetlenül.
- Te kajak végigaludtál másfél napot?! Mégis mit csinálsz te egy-egy nap?? - kérdezte ezt úgy, hogy közben ezerrel keresett...valamit.
- Hát, ha te azt tudnád! Amúgy, jó az alvókám, múltkor végigaludtam kettő napot! - nevettem, mire Gray kikerekítette a szemét, és nem is válaszolt semmit a kijelentésemre. Én mondtam, hogy ha felteszi a kérdést, fájdalmas lesz a válasz...om... De várjunk csak! Olyan... Na jó, megpróbálom elmagyarázni. Olyan érzés fogott el, amikor azt mondta, hogy "Öö, neked is..." és utána szünetet tartott, mintha tudtam volna, mit akar kérdezni... Viszont nem is ilyen megszokásbeli tudás volt, hanem... ilyen megérzésféleség... Hm, mindegy, ezer százalék, hogy csak a gyomrom korgása miatt hittem ezt valami fura jelenségnek. :D
- Nos, amúgy ma van a szülinapod? - kérdezte végül Gray, miután leapadt nála a pillanatnyi sokk.
- Ahham... - feleltem, miközben éppen a kávémat csináltam.
- Boldogot! - lépett mellém és ölelt meg. Öö, mondjuk, jó, szülinapi ölelés... Asszem'...
- Köszi, ééés... neked mikor van? - néztem rá kicsit még sokkolva az előbbi lépése miatt.
- Hát, fura mód, de nekem is ma van... - nevetett kissé kínosan a tarkóját vakarva.
- Tényleg? Akkor neked is boldogat! - mosolyogtam rá kedvesen. - Ja, az ölelés volt az én ajim is akkor!
- Nyugi, azt már letudtuk tegnap előtt... - suttogta.
- Hm? - néztem rá értetlenül...Mi is volt pénteken? Öö...
- Semmi, lényegtelen! Most lépek, majd beszélünk! - ééés...ott is hagyott. Érti ezt valaki? Lehetetlen kiigazodni ezen a srácon...
- Áá, Síra! Jó téged látni! - intett nekem Zeron. - Öö, nem láttad Grayt? Beszélni akart velem... Lolokin, az apukája, és ideadta nekem a telefonját.
- De, épp most ment ki a kertbe... - mutattam az ajtó felé, viszont...Csak én érzem úgy, hogy valamit nagyon titkol előlem? És miért van az, hogy a legjobb gondolataimat zavarják meg mindig? Most speciel a csengő... Zeron meg még a fénysebességnél is gyorsabban termett az ajtónál, tehát én csak pislogtam. Akkor meg még jobban néztem, amikor két hatalmas dobozzal lépett be az ajtón, majd kiment egy még nagyobb lyukacsos dobozért. Ja, és ami a legjobban tetszett, hogy a futár kétszer csöngetett, mert a negyedik, kisebb méretű doboz nála maradt.
- Na, ezzel is megvagyunk! Hol van már Gray?! Jézusom, ezalatt az egy hét alatt sem sikerült hozzászoknom a napirendjéhez... - sóhajtozott Zeron, én meg most láttam elérkezettnek az időt a kérdéseim feltevésének.
- Zeron, Gray miért is van itt?
- Tudod, hogy el kellett utaznom Tokióba, és végül is miatta mentem! Nem mondhatok sokat, csak ő most egy... nagyon fontos személy fia, és a munkánkban szükségünk van rá! De ne aggódj, úgy beszéltük meg, hogy csak tavaszig marad, és úgy is olyan jól kijöttök egymással! Meglátod, hamar elmegy ez az idő! - mosolygott, majd felrobogott az emeletre, és elkezdte verni...hát, az egyik ajtót. De ez nekem fura, eddig nem kellett a munkájához egy plusz személy, és amúgy ő egy könyvelő, nem pedig egy... Mittom' én, mondjuk emberkereskedő...
- Nos, hogy így mindenkit sikerült összeterelnem! Várnál még egy percet, Síra? - nézett rám Zeron, majd azzal a lendülettel meg is pördült, és homlokon vágta Grayt. - Könyörgöm, nem leszek sokat itthon, de ha sikerül megtalálnom munka után a házat, legalább titeket ne kelljen felkutatnom! Csináld azt amit Síra! Legyél lusta, és maximum három helyen lehessen megtalálni!
- Hé, én nem is vagyok lusta! - kértem ki magamnak, de mivel mind a ketten elég értelmesen néztek rám, így visszaszívtam magamban a kijelentést. De ez amúgy sem lustaság, csak egészséges pihenés... :D
- Oké, vettem, Főnök - mondta ezt katonásan Gray, majd levágta magát a székre. Szék...szék...mégis mi a fenének, ha itt ez a brutálisan nagy konyhapult? :D
- Nos, akkor most bulizunk kicsit így hármasban! - adott oda nekünk egy-egy dobozt, méghozzá a közepes méretűeket. - Gray, én a helyedben arrébb mennék onnan!
- Most miv... - akarta elkezdeni a "nemértő" mondatát, de a sikításom félbe zavarta. :D
- Áááá, úr isten Zeron, én imádlak!! Torta, ami édesség, és még kávés is!!! - ugrottam le, éppen hogy csak fel nem lökve szegény Grayt, és öleltem át nagybátyámat, majd végigugráltuk a konyhát. Ja, igen, ő nem akart, de mivel én igen, így ugráltunk egy sort, és kész! :D Egyébként, Gray leesett állal nézte az örömkirohanásomat, de ő ezt hogyan is érthetné? Csoki, ami energizál és kávé, ami úgyszintén energizál. Vagyis csak elméletben, mert már mind a kettőre immunis vagyok.

De ugye, milyen cuki tortát kaptam? Komolyan mondom, eddigi éveim legmenőbb tortája ez, már-már sajnálom felvágni. De csak már- már. ;) 

- Aú, ez fájt a fülemnek... - sopánkodott Gray. 

- Én mondtam, hogy menj onnan! - nevetett Zeron. 

- Ember, könyörgöm, legközelebb azelőtt szólj, hogy ez a nagyon degenerált elüvölti magát mögöttem! - reklamált Gray. 

- Tudod, ki a degenerált! - csaptam fejbe Grayt, mire Zeron csak röhögve megrázta a fejét. 

- Te vagy a degenerált, nem is én! És ez fájt, hülye! - fordult hátra a tarkóját simogatva. 

- Te eszement, ne legyél köcsög, és nem kapsz egy taslit sem! - kontráztam rá. 

- Gyerekek, elég legyen! Zsong a fejem tőletek, majd akkor ölhetitek egymást, amikor nem leszek itthon! - adta meg az engedélyt a nagybátyám, mire mi egymásra néztünk, és egyszerre közöltük, hogy: "Meglesz!" :D 

- Gray, nyisd már ki, gyerünk! - sürgettem a srácot, mire az csak mosolyogva visszafordult és kinyitotta a papírdobozt, amiben egy másik torta volna. Tök aranyos volt Zerontól, hogy észben tartotta Gray születésnapját is, és neki is vett tortát. Végül is, szerintem már Zeron bele is élte magát abba, hogy mi itt egy szép kis családot alkotunk. Milyen jó, hogy ezt csak ő gondolja így. :D 

- Azta, neked is kávés! - csillant fel a szemem eme rengeteg finomság láttán. 

- El a kezekkel, ezt én kaptam! - takarta el a tortáját Gray, mire kialakult közöttünk egy kisebb vita, hogy milyen vendég már ő, amiért nem ad NEKEM, a házigazdának belőle. Erre ő kontrázott azzal, hogy milyen házigazda vagyok, hogy a vendégtől csórom el a "szerény" (Khm!) vacsoráját, és ezután beszállt a vitába Zeron is, csak ő éppen a szörnyű fejfájására panaszkodott. Igen, mi is annyira értetlenül néztünk egymásra, hogy mégis miért függ össze a fejfájása a mi kis precízen kialakított vitánkkal, de sebaj. :D 

- Gray, nem tudom, hogy eddig hogy tartottátok a születésnapod, de nálunk mindig úgy volt, hogy Síra elfújja a gyertyákat, odaadom neki az ajándékait, utána kapok egy szelet tortát, a többivel meg bevonul a szobájába! - nevetett gúnyosan, és az egy szeletes részt úgy mondta, hogy felvont szemöldökkel rám nézett. Értem én a célzást, de most, hogy Gray is itt van, már úgy is kettőt kapsz, akkor most minek a para? Nyugi van, nem lesz itt gond, Síra mindent megold! :D 

- Nekem jó úgy is, ahogy nálatok megy, végül is én vagyok itt a vendég - rántotta meg a vállát Gray, mire a nagybátyám a kezébe nyomott egy kisebb dobozt, amiben egy fényképezőgép volt elrejtve. 

- Lolokin említette, hogy szeretsz fényképezni, én meg eredetileg a sajátomat... - hoppá, bocsi Zeron, az már sajnos az igazak álmát alussza valahol a szeméttelepen. :D - ...akartam odaadni, de az rejtélyes módon eltűnt. Sajnálom azért a gépet, sosem használtam, csak a dolgozószobámban porosodott...  - erre a kijelentésére én beleharaptam a szám szélébe, Gray meg kapásból rám nézett olyan tekintettel, hogy: "Tuti te voltál!". Micsoda zseni, hát persze, hogy nem én voltam! Khm, részben...

- Szóval, beszéltél apámmal! - hajtotta le a fejét, és láttam, hogy remeg a válla, és Zeron is küszködik a nevetés visszatartásával. Most nem értem, oké, szerencsétlennek eléggé béna nevet adtak a szülei, de most Graynek ez miért is újdonság? Rejtély, újabb rejtély... Jaj, már zsong a fejem a sok rejtélytől. - Köszi a gépet amúgy, tök örülök neki! 

- Szívesen! Nos, Síra! - lépett oda a legnagyobb dobozhoz, és elkezdte tolni felém. - Csoda, hogy eddig csendben volt... Huh, nehéz! Na, várj, hadd fújjam ki magam - illedelmesen megengedtem neki, hogy ne fulladjon meg, közben pedig leugrottam a pultról, és elkezdtem megvizsgálni a lyukacsos dobozt. Végül arra a döntésre jutottam, hogy kinyitom, és ekkor egy kiskutya ugrott a nyakamba, és elkezdett össze-vissza nyaldosni. Olyan kicsi, és cuki volt, nem lehetett tőle félni, de mikor már abbahagyta a csikizést, kicsit meglepetten pillantottam fel a nagybátyámra. 

- Ő mostantól a tiéd, azért kapod, mert tudom, hogy mennyire félsz a kutyáktól, hátha ez segít valamennyire a hozzájuk fűződő viszonyodon javítani! - mosolygott kedvesen Zeron. 

- Azta, köszi! - öleltem magamhoz szegényt még jobban, mire ő csak megint elkezdte nyaldosni az arcom. - Juj, olyan cuki! 

- Haha, nem semmi, képes voltál neki egy huskyt hozni? - nevetett kedvesen Gray. 

- Hát, látod! - vonta meg Zeron a vállát mosolyogva. - Mi legyen a neve? Jó lenne tudni, hogy hogyan üvöltsem el magam, ha tönkre vágja az öltönyeimet meg a cipőimet!

- Hm, nem hiszem, hogy ilyet csinálna! - nevettem fel. - Amúgy... Vitany, így lehetne Vitynek becézni! 

- Vity? Na, figyu, te kis vakarék! - guggolt le az újonnan kapott kutyám elé nagybátyám. - Ha rosszat csinálsz, a teljes neveden foglak szólítani, csak úgy mint a gazdádat! Értve? 

Vity erre csak ugatott egyet, és őt is megjutalmazta egy puszival. Milyen jó, hogy ilyen jól kijönnek egymással. :D 

- Miért, olyankor Sírát is a teljes nevén hívod? - kérdezett vissza értelmesen Gray. 

- Aha, de tudod, csak is azért, mert így könnyebben el tudok menekülni előle! - kacsintottam, mire Gray nevetni kezdett, Zeron viszont próbálta felvenni az apa figurát, és rosszallóan csóválta a fejét. Milyen kár, hogy miután egymásra néztünk Gray-jel, még jobban kitört belőlünk a nevetés, sőt Vitany át is ugrott a nagybátyám ölébe, mire az csak elkezdte üvölteni, hogy "Egek, menj le rólam, tiszta kutyaszőr lesz a ruhám!" Persze, ezt a jelenetet sem bírtuk ki röhögés nélkül, tehát végül mind a hárman fel lettünk küldve a szobáinkba. Mármint Gray a sajátjába, én és Vity meg egyértelműen az enyémbe. Amúgy Vitany kapott egy cuki kis ágyat is, de jobban szeret az én ágyamon aludni, tehát az is csak van magának, pont úgy, mint a tankönyveim, csak őket már a megkapás óta nem is láttam. Na majd Vity intézkedik, ha megtalálja, kaphat érte egy fejsimit :D

                                                            ***

- Síra, Gray! - üvöltötte el magát Zeron a lépcső aljáról. - Mennem kell, próbáljátok nem megölni egymást!
- De, Zeron, várj! - szóltam utána, mire ő csak visszatolatva felnézett rám. - Graynek nem kell mennie?
- Már miért kellene?
- Hát, a munkád miatt van itt, nem? - tettem fel a kérdést felvont szemöldökkel.
- Ja, nem most nem kell, majd csak keddtől indulnak be a tárgyalások, ezek csak ilyen előkészületek! Na, sziasztok! - intett nagybátyám, majd kiviharzott az ajtón. Oké, de ez nekem akkor is nagyon gyanús...
- Hallod, én ellépek sétálni egy kicsit! - kapta fel a telóját Gray, majd pár másodperc múlva hallottam, ahogy becsapódik a bejárati ajtó. Jó, de...hát jó...
- Vau! - ugrott a lábamra hirtelen Vity.
- Hát, ha már így mindenki elhúzott itthonról, keressünk valami kaját! Éhes vagy? - kérdeztem megsimizve Vitany buksiját.
- Vau! - rohant le kiskutyám a farkát csóválva.
- Oké, akkor melyiket szereted jobban? A csirkés vagy a marhás konzervet? - mutattam neki a kezemben tartott konzerveket, de rájöttem, hogy full bolondnak nézhetek ki így, főleg azért is, mert Vity volt olyan kedves, hogy kissé eldöntött fejjel bámuljon rám. - Hát, akkor szerintem összekeverem neked a kettőt... Huh, mennyit eszik egy kölyök husky? - gondolkodtam hangosan, és mivel nem akartam neki se túl keveset, se túl sokat adni, így inkább okosabbnak találtam, ha beírom a Google-be, hátha ő jobban tudja a választ. :D - Tehát: "Mivel mindegyik kutyafajta ragadozó, így nem eszi meg a 80-90%-át annak, amit te is eszel!" Ha? Na jó, ennyit még én is vágok, hogy nem díjaznád, ha pölö spárgát adnék neked, igaz, Vity?
- Vau!
- Jó, következő...Á, "Mit adjak egy kölyök huskynak, hogy egészséges legyen?" Gyakoris, tehát csak van valami értel...."Nyers húst"...Izé, de banyek, azt értem, hogy mit kell neki adni, csak azt nem, hogy mennyit! Jézusom, Zeron mellékelhetett volna hozzád egy adagoló könyvet, vagy ilyesmi...!
- Grrr - morgott Vity a gumicsontját ráncigálva.
- Nyugi, vágom, hogy nem a gumicsonttal akarsz jóllakni... Aj, de ezzel a szerencsétlen nettel nem megyek sokra! Nyers húst, nem is konzerv kell akkor? Vagy mi? Végül is, ez az izé is húsból készül, nem? Aj, na jó, én ehhez hülye vagyok! - vágtam le magam a kanapéra. Hát de jó, egy kutyához lököm itt a rizsát, aki meg már a gumicsonttal akar jóllakni, mert a gazdája annyira béna, hogy fogalma sincs, mit adjon szerencsétlen jószágnak! Fú, Krisztán vajon szokott így beszélni Nalához? - Várjunk csak, Krisztán! Ez az, hogy ez eddig miért nem jutott eszembe?! - kaptam a telómhoz, és elkezdtem hívni ezt a nagyon okos kis hülyét, aki most remélem nagy segítség lesz nekem! Jesszusom, Krisztán, vedd már fel, vagy kitekerem a nyakad!!

Krisztán: Igen?
Én: Hallod, segíts nekem!!
Krisztán: Neked is szia...
Én: Jó, jó, szia! Na segítesz?
Krisztán: Mondd!
Én: Nala amikor kölyök volt, mennyit evett, és mit adtál neki?
Krisztán: Ha??!
Én: Komolyan kérdem!
Krisztán: Jó, hát... Simán bevágott 3-4 konzervet egy-egy kajáláskor. De minek ez neked?
Én: Ja, csak mert Zeron pénteken jött haza, és kaptam tőle egy kutyát...
Krisztán: Te? Egy kutyát??!
Én: Tiszta ari, amúgy, és... Basszus, mindegy, a lényeg, hogy nem vágom, mit kell neki adni enni, és már a játékát eszi...
Krisztán: Kutyakajára gondoltál már?
Én: Nem, Krisztán, képzeld, én spárgát akartam neki adni!
Krisztán: Belőled kinézem...
Én: Aj, az a baj, hogy nem tudom, mennyit adjak neki... Most akkor 3-4 konzerv ilyen izé, és nem zabálja fel a lakást reggelig?
Krisztán: Hát, az attól is függ, hogy milyen fajtájú kutyád van.
Én: Husky...
Krisztán: Elég nagy termetű, szóval hármat szerintem simán bevág, de ez magától a kutyától is függ. Lehet, kéri a negyediket, de azt majd úgy is meglátod!
Én: Ahha, és... Basszus, ez fájt!
Krisztán: Mit csináltál?
Én: Elvágtam az ujjam a dobozzal...
Krisztán: Szerencsétlen...Na, mit akartál mondani?
Én: Öö... Ja, hogy a neten azt írták, hogy nyers húst kell adnom neki, de az pölö a máj, vagy mi?
Krisztán: Várj, most fel kell dolgoznom a hülyeséged! ... Oké, szóval a nyers hús, az bármi lehet, ami nem táp.
Én: Jaaa, vágom!
Krisztán: Te fullra béna vagy! Hallod, holnap kajak eléd megyek, kíváncsi vagyok mit szerencsétlenkedsz össze!
Én: De szemét vagy!
Krisztán: Kajakra mondom, ha az a szerencsétlen kutya még holnap is élni fog, egy hónapig én veszem neked a kávét!
Én: Hah, majd megmutatom, csak bele kell rázódnom! Hallod most le kell tennem, jött valaki...Köszi a segítséget, szia!
Krisztán: Oké, jó éjt!

    Jesszusom, ez a valaki nagyon be lehet rúgva, le sem száll a csengőről! Lehet Gray az, végül is már egy ideje elment, de Zeron miért nem adott neki kulcsot? Amúgy erről jut eszembe, Gray még nem is volt Pesten, akkor mégis hogyan fog visszatalálni a vaksötétben? Hát, mindegy, Zeron nem mondta, hogy legyek a bébicsősze, szóval majd csak hazatalál...
- Szia, nálatok aludhatnék ma este? - nézett rám kisírt szemekkel...
- Kíra, mi a baj? - kérdeztem tőle, miközben beengedtem a házba.
- Jézusom, rengeteg minden! Zola szakított velem, illetve én vele, de ő megcsalt, tehát nem is értem! Hogy tudott engem megcsalni? Érted, engem?! Hiszen tökéletes vagyok neki, minden tekintetben, de neki az az átkozott! Jó, nem átkozott, mert végül is a barátnőm... De akkor is, egy köcsög, basszus, az egyik legjobb barátnőmmel csal meg a pasim! Vagyis az expasim!! - hadarta Kíra, miközben hátravágta magát a kanapén.
- Várj, Kíra, ezt most fel kell fognom! Tehát, lássuk jól értettem-e... Zola megcsalt?
- Igen... - bólintott Kíra.
- A legjobb barátnőddel? - faggattam tovább.
- Ühüm... - bólintott ismét Kíra, majd a szeme elé kapta az egész végig magánál szorongatott párnáját, és elkezdett zokogni.
- Izé...Te végig hoztad fél Pesten ezt a párnát? - kérdeztem megfogva a párnája szélét, mire végre elkezdett nevetni.
- Hát, látod! Hallod, nagy baj lenne, ha itt aludnék? - nézett rám könyörgő szemekkel.
- Nem, de miért nem Zerá...Óó, basszus! - esett le a dolog, mire Kíra csak egy aprót bólintott, és megint sírni kezdett.
- Hogy tehették ezt velem?! Hátba szúrt két olyan ember, akit a világon mindennél jobban szerettem! - zokogott tovább.
- Hát, ha így nézzük, akkor csak egy, mert a másikat alig pár hete ismerted - jegyeztem meg eme aprócska tényt.
- De ezalatt a pár nap alatt fontos részévé vált az életemnek! És dobott Zeráért, vágod??! - nézett rám könnyes szemekkel.
- Nem te dobtad? - kérdeztem, és ezzel az volt a célom, hogy visszahozzam azt a hatalmas egóját, ami jelenleg a föld alatt dekkolt valahol.
- Még szép, hogy én! - vágta rá egyből. - Nem, nem igaz...Ő dobott enge-eem.... - kezdett el megint sírni. Őőő, nekem most mit kellene csinálnom? Én nem olyan vagyok, mint pölö ő, vagy Zera, sosem voltam szerelmes, ergo sosem dobott senki... Most mit csináljak, banyek, mit tegyek?!
- Figyelj, itt maradhatsz! Van egy kis kedvcsinálóm számodra! - kacsintottam Kírára mosolyogva.
- Mi? - kérdezett vissza szipogva.
- Meglepi! Menj fel, ülj bele egy kicsit a forró vízbe - toltam fel a lépcsőn barátnőmet -, addig elkészítek mindent! Ja, és legalább fél órát dekkolj bent, törcsi ott van, ha kell valami, sikíts! - csaptam be szegényre nagy sebbel az ajtót, és szerintem most full bolondnak hisz, na mindegy. Amúgy mi is a nagy tervem? Háát.... Fúú, ez nehezebb, mint gondoltam... Hé, mi ez?
- GRAY!!! - rohantam le a lépcsőn, és szó szerint a nyakába ugrottam szegénynek, aki meg tök értetlenül bámult rám.
- Neked meg mi bajod?!! - kérdezte, amint hagytam levegőhöz jutni.
- Hallod, itt van egy barátnőm, aki szakított a pasijával, vagyis ő vele, jó, ez mindegy, a lényeg, hogy felzavartam a fürdőbe, most egy fél órát tuti ott lesz, és én azt mondtam neki, hogy tudok egy kedvcsináló izét, de amúgy nem tudok, mégis honnan tudnék, szóval segíts!!!! - daráltam, mire Gray csak leesett állal nézett rám, és szerintem éppen azon volt, hogy felfogja a mondandóm. :D
- Szóval a lényeg, hogy van itt egy csaj? - csillant fel a srác szeme.
- Ütődött, nekem segíts, ne magadnak! - vágtam fejen.
- Jó, jó, nyugi! Tehát mit akarsz, mit csináljak?! Eljárjak neki egy tűztáncot, vagy mi a fene?? - tette fel a szerinte tök logikus kérdést.
- Basszus, honnan tudjam? Ha ez segít... - vontam meg a vállam.
-  Jó, tehát, én bevonultam a szobámba! - intett Gray.
- Várj már, itt ne hagyj! - fogtam meg a karját, és én elkezdtem őt visszafele húzni, míg Gray előre haladt, tehát eléggé érdekesen nézhettünk ki. :D
- Engedj el, nem az én bajom! Old...! Meg...! Magad...! - hangsúlyozta ki az utolsó pár szót egy-egy megindulása közben.
- Ne már, Gray! Ha már a házamban dekkolsz, legalább segíts nekem!! - húztam visszafele a srácot, aki közben megragadta a korlátot, majd úgy öt percnyi huzigálás után mind a ketten borultunk egy nagyot. :D
- Tessék, most sokkal jobb, hogy taknyoltunk egyet... - fújtatott Gray, miközben felpattant, majd a kezét nyújtotta, hogy felrántson a földről. - Oké, segítek, ha ezzel megnyugszik a kicsi lelked!
- Úú, köszi!! - csillant fel a szemem. - De ugye van jobb ötleted a tűztáncnál?
- Nincs, max. az esőtánc! - vonta meg a vállát, de én most nagyon nem díjaztam ezt a "humorát", úgyhogy végre sikerült neki komolyra fordítani a szót. - Oké, hol van Vity?
- A konyhában kajált, miért? - a kérdésem kiejtése után Gray megindult a konyha felé, felkapta az éppen kidőlt Vitanyt a földről (Jupi, akkor egyenlőre 3 doboz kutyakajától kis töltött káposzta lesz. :D), majd a kezembe nyomta.
- Nos, kezdj vele! A csajok szeretnek ölelgetni valamit, mi lenne jobb, mint egy ilyen puha szőrgombóc?
- De Vity nem egy plüss, és Kíra még a végén őt is telesírja, csak úgy, mint a párnáját... - gondolkodtam el azon, hogy Vitany tényleg jó ötlet-e. Mármint az, csak nem éppen Kíra állapotához...
- Nyugi, kinyírni nem fogja... Na, tessék! - nyomta a kezembe a telóját. - A Youtube-on van egy vagon ilyen filmes cucc, az elsőn kibőgheti magát, a másodikon majd verekedős kedvében lesz, abban az esetben használd ezt! - pakolt meg még vagy 10 darab tányérral. - Az ablakon dobáljátok ki, csak ne öljetek meg senkit! Na, a harmadik filmre meg vagy bealszik, ez a jobbik eset, vagy rátör egy hatalmas kajálási mizéria, ahhoz meg itt egy szatyor kínai! - rakta rá a tányérokra a zacsit, én meg tök értetlenül bámultam rá. - Most mi van?! Segítettem, nem?!
- Hát...Végül is, de... - pislogtam nagyokat. - Na jó, ezek tuti beválnak?
- Passz, ha nem, hozzám ne gyertek, az időeltolódást még mindig érzem! Szevasz! - robogott fel a lépcsőn, majd becsapta a szobája ajtaját, és nem dugta ki a fejét még arra sem, amikor Kíra elsikította magát. Még szerencse, hogy már mindent felvittem a szobámba, így csak a frászt hozta rám az éles hang, és nem törtem idő előtt tányért.
- Kíra, jól vagy? - kopogtam be hozzá, mire kinyitotta az ajtót, majd berángatott a fürdőbe.
- Nézd már, hogy nézek ki?! Mint valami ráncos öregember, aki teleszívta magát kokóval! Tiszta vörösek a szemeim, és, és... Remélem kész vagy azzal a meglepivel, mert ha nem, esküszöm, hogy kitekerem a nyakad!
- Haha, nyugi, minden kész! - nevettem kínosan, majd nyeltem egy nagyot. Félő, hogy Kíra még tényleg kitekeri a nyakam, de legalább nem lett úszóterem a fürdőből, a könnyei lefolytak a lefolyón. :D                
Egyébként Gray terve bevált, Vityt szétdédelgette, az első filmen tényleg sírt, a második végén elkezdtünk hajnalok hajnalán tányérokat dobálni az ablakon, a harmadikon pedig megkajáltunk, és Kíra be is vágta a szunyát...Nyitott szemmel, és egy plüss izét ölelgetett magához, amit a halál tudja, honnan szedett, a lényeg, hogy kidőlt.

Ja, és mégis mikor óhajtozott kidőlni? Hát persze, hogy fél ötkor, tehát erre a másfél órára már tök feleslegesen aludnék el... Felmentem Streemesre, ahol egyből Bonti nevét kezdtem keresgélni, de hogy minek, azt én sem tudtam... Egyébként aktív volt, tehát ő sem nagyon akart aludni. Vagy már aludt, és mivel ő egy éjjeli bagoly, lehet mindig ilyenkor kel. :D Viccet félretéve, szerintem most NEM az utóbbiról volt szó...