2016. április 11., hétfő

Külön fejezet - Egy kis viszonybemutatás

Kedves olvasók! 

Mivel a Kvízünkön résztvevő olvasóknak nyereménye is volt, így ez a külön fejezet most erről is fog szólni. :) Az első helyezettünk megírta a saját elképzelését, arról, hogy milyen Kloryn, és Stella kapcsolata a színfalak mögött. Kloryn szemszögéből van megírva a történet, és egy szombati napon játszódik. Jó olvasását kívánunk hozzá! :)


A Szerzők!

****************************************

Október 2., Szombat

    Milyen jó felkelni, úgy, hogy tök szépen nézek ki, és tökre hagyja a nyamvadt kapott húgom élni az életemet. Csak kár, hogy ez egy baromira hülye állom.
- Stella!!! - vertem az ajtaját, de mi a halálnak? Fenéket kopogjak, inkább berontok. - Te kis....! Annyiszor megmondtam, hogy hagyj aludni! Mi a fenéket gondolsz, hogy nekem nincs szükségem alvásra?!
- Kloryn, nem csináltam semmit, csak átrendezem a szobám - feleselt vissza egyből.
- Persze, mert neked mindenre van valami tökéletes kifogásod! Pontosan tudod, hogy alszok, de neked most kell húzogatnod azt a nyamvadt szekrényt! - toporzékoltam dühömben, és legszívesebben megfojtottam volna ezt a kis fruskát! Mit képzel magáról, de komolyan?! Fogadja el végre, hogy nem egyedül van ebben a kicseszett házban! Várjunk csak! Meglátja, mit érdemel ez a kis senki, engem nem lehet csak úgy palira venni! - Tudod mit? Hagyd csak, told el még azt a poros valamit, amiben a ruháidnak nevezett dolgokat tárolod, majd gyere le a konyhába! Készítek reggelit, és beszélgessünk kicsit, mint a... Testvérek.
- O-oké.... - nézett rám értetlenül, nekem pedig igazán nehezemre esett visszatartani a sátáni mosolyom. Azzal a lendülettel, amivel bevágódtam, ki is libbentem a szobájából, magára hagyva azt a szerencsétlent. Minden tökéletesen elő lesz készítve, mire letolja azt az ártatlan báránynak tűnő képét. (Ö, hogy kell sátáni fejet írni?! Mindegy, képzeld oda!)

***

- Stella, végre! - csaptam össze a tenyerem, majd elé raktam egy tányért, amelyen a táskámból kihalászott szendvics virított. De nem akármilyen szendvics volt ám! Ó, dehogy! Már vagy két hete érlelődik a táskámban, valamelyik "fene tudja" gyerektől kaptam, aki fullra belém van zúgva. Bár nem is csoda, ki tudna nekem ellenállni, ugye? A kedvesség mintapéldánya vagyok! - Remélem ízlik majd, saját kezűleg készítettem el.
- Kloryn, ez a kenyér penészes, zöld az egész, és.... - kezdte megint az okoskodást. 
- Ugyan, csak nemes penész, mint a sajton! Rob hozta Afrikából, nagyon finom, és egészséges. Edd meg, vagy beléd tömöm! - fenyegettem meg mosolyogva, és asszem', a mosolyommal akartam elferdíteni a fenyegetősre vett hangnemet. Végül, csak megette, és nem tudod mennyire élveztem az egészet! Vigyorogva néztem végig minden egyes harapását, az elsőtől, az utolsóig! Ördögien gonosz vagyok, tudom, köszönöm a bókot. 
- Khm... Ez igazán... Finom volt... - köhécselt össze valami ilyesmi kicsengésű mondatott Stella. Rögtön lehervadt az arcomról a gúnyos mosolyom. Hogy lehet, hogy ez a... Ez a.... Áá, nem fogsz ki rajtam, tönkre vágom a napodat, és be fogod ismerni, hogy mennyire szemét tudok lenni!
- Nagyon... Szívesen! - sziszegtem végül a fogam között. Hiába agyalok, nem jut eszembe semmi jó szívózás... Lökjem le a lépcsőn? Nem, ha anya hazajön tuti, hogy engem fog hibáztatni, mert ez a kis vakarék úgy belelopta magát anya szívébe, mint a szú a fába... Á, megvan! - Stella, menjünk fel az emeletre, mutatni akarok valamit!
- Persze, de.... - aj, megint a magyarázkodás. Szépen feltoltam a lépcsőn, és ügyeltem arra, hogy minden egyes lépésemmel rálépjek a sarkára. Huh, de jó, hogy mezítláb volt, így mire felértünk az emeletre már tiszta vér volt a sarka.
- Jaj, ne haragudj, nem néztem a lábam elé... - próbáltam magamra erőltetni egy igen meggyőző sajnálatot.
- Igen, sokszor! - fújtatott idegesen. Ez az! Ideges, haha! Mondtam én, hogy nem fog kifogni rajtam!
- Sajnálom, gondolom nagyon fáj is, igaz? - kérdeztem, és minden reménységem abban volt, hogy még az idegessége mellé szenved is.
- Nem, dehogy, ez semmiség - legyintett, visszaváltva az eredeti, undormányosan kedves hangjára. Leesett állal néztem, ahogy bevonul a fürdőbe. Aj, basszus, közel jártam, nagyon közel! De, nem adom fel, nem nyugszom addig, ameddig az ő idegei is ott nem lesznek, ahol az enyém nap mint nap miatta! A kedvenc táskája, ez az! Berobbantam a szobájába, és elkezdtem idegbetegen a táskája után kutatni. Hol van már, hol van?! Á, hát itt vagy!
- Bocs, édesem, tudod, hogy nem bántanálak szándékosan, csak a tulajdonosod is szívrohamot kap, ha teszek veled valamit, az pedig nekem csak jó! - nevettem fel sátánian, majd elkezdtem valami igazán gonoszat működni a táskájával.
- Kloryn? Mit keresel?! - hallottam meg Stella hangját, amitől azonnal elkapott a hányinger, csoda, hogy eddig nem hánytam a sok cukortól....
- Csak hallottam, hogy csörög a telód, és ki akartam venni, de valamiért tele lett a táskád csomókkal, ezt akartam kibogozni, de nem sikerült.... - lesütöttem a szemem, de csak annyira, hogy láthassam Stella arcát. Haha, igen, egyre kékebb lesz a feje, ez az! Hah, mi?! Mi a fene van?! Miért lett nyugodt, és miért mosolyog azzal az undorítóan kedves képével rám?!
- Semmi baj, gondolom a pakolás közben eshetett benne kár - vette el tőlem a táskáját. Ha most lehetséges lenne, az én orromon nem gőz, hanem lángcsóva jönne ki, és egyenesen felé céloznám! Kivonultam a szobájából, és próbáltam valami jobbat kieszelni, de semmi nem jutott eszembe! Aj, basszus, az sem segít, ha szétrúgom ezt a rohadt ajtót! Gyerünk, gondolkozz, gondolkozz Kloryn! Mivel lehetne kiakasztani, mivel?!
- Kloryn!
- Mi a rákot akarsz, éppen.... Vagyis, mond csak, Stella, pont ráérek! - jutott eszembe hirtelen, hogy el kell játszanom a kedves kis nővérkét. Aj, basszus, de nem megy ez nekem. Se ötletem, se semmi, és még el kell viselnem ezt a kis pondrót is mellettem, aki folyamatosan azon van, hogy lenyúlja tőlem a pasimat! Na, nem, azt már nem!
- Kloryn, figyelsz?!
- Persze, folytasd! - feleltem unott hangon, de amúgy fel sem fogtam semmit abból, hogy mit táncikál itt előttem két ruhát tartva maga előtt. Ruhát, egy fenéket, mosogatórongyot! Na, hol is tartottam? Ja, megvan! Biztos nem fogom csak úgy átengedni neki Robbent, főleg nem egy ilyen senkinek, akinél százszor... Nem, ezerszer többet érek, és jobban is nézek ki, ráadásul még jobb a humorom, és mindenem, mint ennek a kis Stellának!
- Akkor, szerinted is a barna a jobb? - tartotta a képembe azt a szörnyen ronda barna turkálóból szerzett szennyest.
- Aha, ja! - tudtam le ennyivel, és az idegrángásomat próbáltam lerendezni a lábam rázásával. Hah, de komolyan, felejtsd el, drága húgi, hogy megkaparinthatod Robot, ő ez enyém, és mindent megteszek azért, hogy ne kaparinthasd meg!
- Kloryn, te nem is figyelsz rám! - emelte feljebb a hangját, és valóban, milyen igaza van! Tökéletesen hidegen hagy a képe! És, még neki áll feljebb, ch, szána.... Várjunk csak! Ez... idegesíti! Akaratomon kívül vetettem be megint ellene a fegyverem, milyen zseni vagyok!
- Jaj, ne haragudj Stella, de el tudnád mondani ismét?
- Persze, szóval....
- Várj, várj! Ez nekem túl sok infó egyszerre, kezd előröl, kérlek! - haha, nem hiszem el, egy ilyen egyszerű semmiséggel, hogy ki lehet akasztani az embereket!
- Igen, tehát.....
- Jó, ne hadarj ennyire, mert semmit nem értek belőle!
- Kloryn, ne szórakozz velem!
- Ó, bocsi, nem tudtam, hogy téged ez ennyire idegesít....
- Nem, egyáltalán nem idegesít - vette fel ismét azt a tökéletes mosolyát. - Akkor, elkezdem előröl. Nos....
- Takarodj ki a szobámból!!!!!! - rugdostam ki Stellát a folyosóra, és szó szerint. Hah, nem hiszem el, majdnem megvolt, már csak ennyi kellett volna hozzá, és ááá!! Most még vissza dugja a képét, ez a kis fruska?! - Mit akarsz megint?!
- Tudod, minél jobban akarsz nekem ártani, és minél jobban engem akarsz idegesíteni, annál jobban idegesíted fel saját magad. Észre sem veszed, de a saját csapdádba esel bele, folyton folyvást. Nagy kár, pedig lehetnénk jóban is.... De, vigyázz, egyszer nehogy megégesd magad!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Sziasztok! Ha bármiféle véleményed, kritikád, hozzászólni valód akadna könyvünkkel kapcsolatban, bátran írj! :) Hozzászólásodat előre is köszönjük szépen!

A Szerzők