Kedves olvasók!
Mivel a Kvízünkön résztvevő olvasóknak nyereménye is volt, így ez a külön fejezet most erről is fog szólni. :) A második helyezettünk ötlete egy házi buli volt, melyet, el is készített egyikünk. A szereplőket nem sorolnánk fel, mivel a történetben úgy is kiderül majd, de egyet mondhatunk: Hűha rész! ;) Reméjük ti is így gondoljátok majd, jó olvasást hozzá! :)
A Szerzők!
****************************************
- Nem igaz már, hogy nem tud mozogni!!! – csapkodta idegesen
az asztalterítőt egy porolókendővel Kloryn, a barátja pedig értetlenkedve nézte
a jelenetet.
- Na de szivi, nemsokára itt lesz, ne aggodalmaskodjál már!
Tudod, hogy nem szeret időben jönni… - magyarázkodott Rob, miközben megfogta az
idegbeteg lány kezét, és próbálta leállítani, de Kloryntól csak egy csapást
kapott a porlóronggyal.
- Jobb szeretném, ha az a majom elkésni rühellne! Stellát is
mindenféle mondvacsinált okkal küldtem el itthonról, a szüleink meg… Mit tudom
én! – lihegte, és már tényleg úgy festett, mint egy diliházból menekült guvadt
szemű pióca, Robben távolodott is tőle, majd berohant a konyhába, hogy hozzon
neki…
- Mit vigyek neki, hogy lenyugodjon? – erre egy hatalmas
csörömpölés hasított az addig viszonylag csendes légtérbe. – Á, hagyjuk. Ennek
egy veder éter lenne hatásos, de az itt nincs…
- Te meg miért csak most esel be, te világ barma?! –
üvöltözött Kloryn, mire a srácnak leesett, hogy megérkezett Kylo, na meg az,
hogy eggyel kevesebb porcelánedény vigyoroghat a polcon. Amúgy, Kylot már régóta
ismerte, óvoda óta. Együtt jártak süni csoportba, együtt verték agyon a többi
kisfiút, és igen, a csajokat is megosztották egymás között a homokozóban… Mikor
Kloryn kitalálta, hogy jó lenne, ha rendeznének vele és Kyloval egy közös
házibulit, nosztalgiázva picit a régi jó haverságról, Robnak pont ez a
csajmegosztás jutott eszébe. Szereti ő annyira a barátnőjét, hogy ne ossza meg
a legjobb haverjával? „Kétlem” – vett elő egy cigit, majd nyugodtan rágyújtott
a konyhában, miközben éter után kutatott a szemével. „Kétlem, hogy annyira oda
lennék azért a rinyagépért, hogy egy éjszakára ne adhassam oda a haveromnak.
Most úgy sincs senkije, Klorynt meg valamikor már ágyba kéne vinni…” – de ennél
a pontnál idegesen a hajába túrt. „Nem… A szüzessége az enyém lesz, nem Kyloé!
Majd lesz a gyertyatartó, vagy bánom is én, utána majd odaadom neki is, pf!”-
állt fel elgondolkodva, majd füstölögve – a cigi miatt, na meg persze az
aggodalom is közre játszott -, az ablakhoz ment, és meglátta Stellát. Na ja, ő
is bejött neki. Mióta Kloryn idekerült, és megkapta az új mostohahúgát, Rob nem
tudta nem észrevenni a lány szép arcát, formás idomait, na meg a kedvességét,
és azt, hogy nem sír mindenért annyit, mint a tulajdon barátnője. „Bár az enyém
lenne” – szívta tovább akaratosan a cigijét, mire az ajtó kivágódott, és Kylo
jelent meg benne, egy hatalmas nagy szatyorral hadonászva.
- Csá, Rob, hoztam anyagot – vágta rá az asztalra a valószínűleg
droggal teli zacskót, mire Robben szemöldök felvonva nyúlt bele a tartalmába. –
Most mi a szarom van, nem elég friss? Most szakajtottam nemrég! – mind a ketten
összerezzenve kapták fel a fejüket, mivel egy csattanást hallottak.
- Mi az anyám van, Kloryn ma tervezi szétbarmolni az egész
nagyi porceláncsomagot? – robogott ki Rob a konyhából, miközben a cigijéből
kihullott hamu jelzőcsíkként hullott végig a járólapon, Kylo legnagyobb
örömére: odament, és rátaposott a hamura, hogy még rondábban vigyorogjon a
padlózaton.
- Oh, helló, Stella – dőlt neki lazán a srác egy
szekrénynek, mikor meglátta az immáron bent egyik lábáról a másikra dülöngélő
fiatal lányt, mire egyszer csak maga is megbillent, és az egész
porcelángyűjteményt leverte a szekrényről, egyenesen a földre. Talán a fele
maradt épségben, a többi már nem igen hasonlított semmire…
- Te agyalágyult! – verte fejbe Kloryn Robbent egy
szilánkkal (?), majd berohant a konyhába egy seprűért, de ott meg Kylot
találta, szóval őt is fejbe verte, hogy meglegyen a napi jó cselekedete. A
konyhában nem talált semmit, se felmosót, se seprűt, szóval el kellett mennie a
ház másik végébe kutakodni, így Stella és Rob kettesben maradt a csend és a rengeteg
családi (törött) edény között.
- Bocsánat… - tette le a saját kis szatyrait az egyik
kis asztalra Stella. – Ez mind az én hibám! Ha nem lennék itt, nem lett volna
senki ideges! – magyarázkodott. – Csak bevásároltam… És most mennék is… Csak
elég sötét van… És… - nyúlt a kilincs felé, mire Rob, a hosszú szőke haját,
amely a mozdulat miatt fellibbent, megfogta, és a mellkasához húzta a lányt.
- Ugyan már, hova képzeled a szitut – suttogta, miközben
ráeszmélt, hogy a lány remeg. De valami ördögi perverzió miatt még élvezte is a
helyzetet… Kloryn sosem félt tőle, ha pofon ütötte is, mindig csak letudta egy
kis ordibálással, meg elrohanással, de igazi rettegést nemigen mutatott felé
soha. Ez a lány viszont úgy remeg, mint a nyárfalevél. – Ne félj, én csak nem
akarom, hogy elmenj. Házibuli van, nem akarsz maradni? – engedte el a lány
haját, majd bevetette az „ellenállhatatlanul” nagy bájvigyorát, miközben a lány
megfordult, így már a műmosolyával találhatta szembe magát.
- De nem nagy baj? – lihegte Stella, aki még mindig nem
értette, mire volt jó a fiú kirohanása, hogy itt maradjon. Mitől lesz jobb a
buli, hogy ő itt marad?!
- Dehogy, éppen ellenkezőleg. Kloryn miatt meg ne aggódj. Ő
mindig ideges – mosolygott tovább, mire Stella felnevetett.
- Ez milyen igaz! – veregette meg a fiú vállát, majd
kipakolt a konyhában, ahol először felsikoltott, mert Kylo éppen az orrán át
szívogatott… valamit. Stella túl naiv volt, hogy felfogja, hogy az nem
krétapor, de még csak nem is babahintőpor…
- Ne féljé’ má’! – röhögött sátánian Kylo, majd fogta a
port, és elfordulva mindegyik pohár előre kiöntött üdítőbe és kólába öntött
egy picit.
- Te meg mit művelsz? – rohant oda Stella, mire a fiú
megragadta a vállát az egyik kezével, a másikkal pedig erőszakosan kifeszítette
a lány sokkos száját, majd beleöntötte az egyik pohár tartalmát. A lány
hatalmas félelmet érzett, azonnal ki is köpte azt, amit kapott, mire betoppant
a helyiségbe Kloryn egy tácsértos seprűvel.
- Ó, elnézést, valamit talán megzavartam? – húzta gúnyos
vigyorra a száját.
- Nem, dehogy… - köhécselte magából kikelve Stella, miközben
azon volt, hogy a csapba köpje a lehető legtöbb drogos italt. Már elég hamar
kezdett tőle szédülni, és egyre inkább aggódott amiatt, hátha a szer átveszi
rajta az irányítást. „Hova kerültem? Ez egy csapda!!!” – rohant ki a konyhából,
majd próbált kimenni az ajtón, de már nem volt erre lehetősége… mivel Robben
bezárta azt… A lányban dühös dac gyúlt fel. „Oké, bulizzunk! De nehogy azt
higgyék, hogy úgy fogok ugrálni, ahogy ők akarják!” – dobbantott egyet a
lábával, majd miközben elnézte, ahogy Kloryn a porcelándarabokat sepergeti,
elővett egy zenelejátszót, és beletette a kedvenc CD-jét.
- Na, nem akartok bulizni? Egy házibuli nem buli zene
nélkül! – borzolta fel a haját már sokkal lazábban Stella, és kezdte magát „buli
hangulatban” érezni. Talán nem is lesz olyan szörnyű ez az egész, a drog nem
fog hatni, hiszen kiköpte az egészet, Kyloval nem foglalkozik… Ellenben Rob. Ó.
Zavartan kapott szőke hajtincseihez, ahol a fiú megérintette, és ennél még
zavartabban rázta meg a fejét. „Nem, nem szabad! Nem érdekel engem ez a fiú, és
nem olyan kedves, mint amilyennek lefesti magát előttem” – gondolta magában
csalódottan, majd elengedte a haját, és lassan elkezdett mozogni a zene ütemére,
míg teljesen el nem lazult. Mire észbe kapott, Rob már előtte „lazult”: nem
igazán volt az táncnak nevezhető, amit levágott, inkább bevágódós mozgás volt
az Stella előtt.
- Táncolunk? – kacsintott a lányra, mire az értetlenül
elmosolyodott.
- De hiszen már táncolunk – jegyezte meg, mire Kloryn
megragadta a vállát, és ellökte a földre, úgy, hogy a maradék porcelán felvágta
a lány karját. – Áááá! Nem csináltam semmi rosszat!
- Az lenne a legjobb, ha itt sem lennél! – üvöltött Kloryn
magából kikelve, majd a lány szeme láttára lesmárolta a sokkos állapotba került
Robbent, aki úgy érezte, hogy kihasználja a lány, szóval ellökte magától, utána
pedig undorodva törölte le a szájáról a lány csókját: - Ennyi erővel térdelj
le, és mutasd meg neki, hogy tudsz leszo… - erre a lány az eddigieknél jóval
idegesebben, vérben úszó szemekkel felpofozta, majd egy „Idióta!” kiáltással
elfutott. Messze nem tudott, mivel az ajtó be volt zárva, az ablakon pedig túl
kényes lett volna kiugrani. A bejárati ajtó kulcsa egyébként Robben zsebében
vigyorgott, a fiúnak pedig esze ágában sem volt ezt az érdekes jelenetsort
megzavarni azzal, hogy kinyitja az ajtót, mivel úgy valaki kiszökhetne.
- Nagyon fáj? – térdelt le kedves mosolyt magára erőltetve,
ami csak egy álca volt, majd mivel tudta, hogy mennyire menő és
ellenállhatatlan lenne, levette a felsőjét, és letépett belőle egy jókora
darabot, majd a szótlan, lefagyott lány sebére kötötte. Elég nagy csíkban
húzódott a vágás az alkarján, de nem volt túl mély. Stella könnyben úszó
szemekkel bólintott.
- Köszönöm, de most… nincsen felsőd – nézte félve a padlót,
mivel elég félénk volt ahhoz, hogy ne nézze meg a fiú felsőtestét. Az álla a
szavak kimondása után reflexszerűen elkezdett remegni, és a könnyek is, mintha
elapadtak volna. Már csak izgult, mi lesz ezután.
- Honnan tudod, ha a földet nézed? – ült le a lánnyal szembe
Rob, majd kedvesen lehajtotta a fejét, hogy a pillantását elkapja. – Kylo!!!
Élsz még?! – jutott eszébe drogos barátja, mire a konyhából egy full beszívott
fejű, tántorgó alak lépett ki, aki végigvágódott a földön, pont bele a seprű
melletti porcelánrengetegbe. Rob csak kínosan felnevetett, majd felkelt, és a
két lábánál fogva elráncigálta a KO haverját a „veszedelemből”. Stella, miközben
senki nem figyelt rá, félve az orrához emelte a karját, ahol Rob felsője védte
azt, majd lopva beleszagolt. Cigi szaggal elegyített öblítő illata volt. A lány
még soha nem szívott el egy cigarettát sem, így a szagát sem kifejezetten
bírta, szóval undorodva ejtette le a karját. „Nem, nekem tényleg nem kéne itt
lennem. Ez nem jó házibuli. Vagyis nem nekem…” – nézett végig a társaságon:
éppen a kedvenc száma ment, viszont Kylo éppen a nyálát eregette a földre, míg
Rob pofozgatta, hogy keljen fel már, mindeközben meg Kloryn valamelyik szobában
rinyálva várhatja, hogy a barátja betoppanjon, és őt válassza helyette. „Hát,
jobb lenne, ha Robben inkább elhúzna innen, és Klorynt választaná” –
mosolyodott el keserédesen, majd felkelt, és kikapcsolta a zenét. Még, hogy
házibuli. Jó vicc.
- Hé! – ragadta meg a csuklóját Rob, akinek ezek szerint
remek reflexei vannak, és még jobb szeme. Hozzá képest egy sas csak káráló
madárijesztő. – Miért kapcsolod ki? Buli van! – kapcsolta vissza a zenét, majd
egy sokkal lassabb számra állította át, és hát közben elég érdekes
testhelyzetben voltak ők ketten: Stella vállán átnyúlt ekkor, így roppant közel
kerültek egymáshoz, a fiú középmagas termete miatt még egymás lélegzetvételét
is hallhatták. Robben egy valamit szégyellt tehát: a magasságát. Cuki pofikája
volt a lányok szerint, de emellett nem nőtt valami nagyra, vagyis olyan hatalmasra
nem, mint amilyenre az átlagos fiúk megnőttek a környezetében. Kloryn mindig
megjegyezte, hogy ez milyen előnyös, meg „édi bédi”, de ő ezt mindig letudta
egy „kussolj” beszólással, mivel neki ez eléggé kényes téma volt. Viszont
Stellánál nem érezte, hogy szégyellnie kéne a magasságát, vagy bármit. Miközben
a plusz jelet nyomogatta a zenelátszón, amivel könnyűszerrel váltogatott az
egyes számok között, a másik karjával megfogta a lány vállát, aki félve rezzent
össze. – Táncoljunk! – kapta el a lány kezét, majd elhúzta a „tánctérre”: Kylo
halálian drogos teste mellé, na meg a kerülgethető szilánkok sokasága mellé,
ami szerintem minden nőnek a világ legromantikusabb bulihelyszíne lehetne…
- És… miért nem Klorynnal? – emelte fel tánc közben lopva a
tekintetét a még mindig félmeztelen srácra, mire ő elmosolyodott.
- Itt van? Nem. Mi ketten vagyunk szellemileg épek ebben a
kicseszett házban – hajolt a lány füléhez perverzen. – Csak te meg én – suttogta,
majd a lány összerezzent végtagjait látva elégedetten vonta fel a szemöldökét. Stella
csak egy aprót bólintott, majd lassan és szaggatottan tovább táncoltak. A lány
torka elszorult. Kellemetlen helyzetben érezte magát, hiába ment egy gyönyörű
szám a zenelejátszóban, úgy érezte, hogy hiányzik neki valami, vagy valaki ebből
a pillanatból, és egyre inkább kezdett melege lenni, és valószínűleg a drogtól
egy ideje már szédült is, de legalább nem feküdt úgy ki, mint Kylo,
köszönhetően annak, hogy sikeresen kiköpte az üdítőt…
- Ti meg mit…
- Inkább rángasd fel Kylot, és tegyünk úgy, mintha ez egy
kib***** buli lenne! – igen, és gondolhatja mindenki, hogy az a szó a „kibarackozott”
volt. Kloryn undorral vette tudomásul, hogy a barátja a tulajdon mostohahúgával
táncol, majd felrángatta dacból Klyo félholt testét, és táncra invitálta. Így
már összesen négyen tengtek-lengtek a szobában, kerülgetve a porcelánedények… martalékait,
míg a zene váltott.
- Ez a szám egy hányadék! – hördült fel Kylo, majd
öklendezésbe kezdett, és végighányta Kloryn vállát. – Szó szerint! – röhögött fel,
mire a táncpartnere elájult, Rob meg ahelyett, hogy a segítségére sietett
volna, kihasználta a helyzetet: felkapta az ölébe a megriadt és ordibáló
Stellát, majd a legközelebbi szobába vitte. Milyen szerencse, hogy pont a lány
szüleinek a szobájába. Rádobta a félve reszkető lányt az ágyra, majd karba tett
kézzel elé állt.
- Itt nem fognak minket zavarni. Stella… - mérte végig a
lányt, aki már felegyenesedett az ágyról, és a lehetséges menekülő útvonalakat
mérte fel a szemével. – Táncolunk? – közelített felé még mindig karba tett
kezekkel, mire a lány hevesen megrázta a fejét. – TÁNCOLUNK – ordibálta Rob,
miközben magához rántotta a lányt, és akaratosan csak darálta: - Nekem nem
lehet ellenállni, én vagyok Robben, a helyes, a szexi, az ellenállhatatlan!
- Elég nagy képed van – mordult oda Stella, majd két kézzel
ellökte magától. Fel volt háborodva. Honnan is szedte ez a fiú, hogy
mindamellett, hogy barátnője van, kikezd vele is? De nem sok ideje maradt a
lánynak gondolkodni, mivel észrevette, hogy a fiú ráemelte a kezét. – Hogy van
hozzá képed?! – kapta el Robben karját, majd felmérhetetlen dühöt érzett. Eddig
mindig megriadt, vagy lefagyott, de most úgy érezte, semmi nem állíthatja meg:
a karját a háta mögé szorította, majd a másik karjával ellökte a meglepett fiút.
Mikor egy ideje mindketten lihegtek már, Stella rátaposott a hátára, és
tárcsázott:
- Zero… Tudom mi hiányzott a házibuliból – suttogta remegő
hangon, köszönés nélkül.
- Mi van?!?!?! Milyen házibuli? Kikkel vagy? Hallasz?! –
hadarta artikulálatlanul a vonal túlsó feléről Zero, mire a lány az este
folyamán először felnevetett, majd az
ablakhoz rohant, feltépte, és kiugrott rajta. A csillagos, csendes éjben csak
az ő lihegését és a mindeközben eszméletéhez térő Robben ablakból kiugró és
utána szaladó lépteit lehetett hallani.
- Hallak – mosolygott tovább Stella. – Te… hiányoztál. Gyere
a házunkhoz… Kérlek!!! – kiáltotta, mivel Rob beérte, és elé ugrott. Stella
kezéből kiesett a telefon, és kapkodó tekintettel próbált elrohanni a fiú
mellett, de a srác újra és újra elállta az útját. Hirtelen egy sötét alak
jelent meg a háta mögött, és leütötte. Stella felsikított, mire kiderült, a
rejtélyes alak…
- Baromarc! – pufogott Zak, majd a lányra nézett. – Már semmi
gond nincs… Öhm. Láttam… Láttam a mostohanővéred. Akarnék vele… beszélni.
- Ő… – nézett végig a fekete kapucnis Zakariánon a lány,
majd aprót bólintott a házuk felé, mire a fiú megindult. – Én pedig láttam… Az
öcséd. És én is… akarnék vele beszélni – emelte fel a fejét a csillagos éj
felé, majd lassan megindult Zeroék háza felé. Viszont a házibuli még nem ért véget!
Köszönöm a fejezetet! :D nagyon tetszik. Nem tudtam, h ilyen jót tudtok kihozni 4 szereplőből és egy témából :D tényleg hűha rész lett. ;) Szegény porcelán készlet jól megjárta, ha Rob vagy Kylo fején törték vna szét, akkor eme nemes cselekedettel ért vna véget a sorsuk. :D Kloryn szokásosan hozta a formájat, nem is vártunk vna tőle mást. Rob meg egy méretes barom! Mit képzel magáról? Kloryn sem egy túl szimpi szereplő, de attól még nem egy torta, amit meg tud osztani felebarátjával, úgy h a tejszínhab nála maradjon... De hát, úgy latszik más logikára nem futja nála... És akk még behálózná Stellát is.. Hát, ki tudja mi okból.. Biztos csak trófeát gyűjt. De szerencsére a végén megérkezett a felmentősereg :D Sok mozgalmas esemény volt itt, de akk is Kylo volt a legjobb, hiszen ennek a résznek ő volt a legmeghatározóbb szereplője. XD Köszönöm a megtiszteltetést, h ötletet adhattam :D és köszönöm, h megírtátok ;)
VálaszTörlésMi köszönjük, hogy kommenteltél, és a szerzője a Házibulinak nagyon örül, hogy tetszett az irománya. Maga a téma nagyon sok ihletet adott :-) Amilyen véleményeket megfogalmaztál, azokkal mind tudok azonosulni. :-) (Pl szerintem is Kylo volt a legmeghatározóbb szereplő az epizódban :-D) A tejszinhaboson meg szakadtam, ez volt az év legjobb hasonlata, amit olvastam. :-D Ezért étel Oscart érdemelsz :-D
VálaszTörlésMi köszönjük, hogy kommenteltél, és a szerzője a Házibulinak nagyon örül, hogy tetszett az irománya. Maga a téma nagyon sok ihletet adott :-) Amilyen véleményeket megfogalmaztál, azokkal mind tudok azonosulni. :-) (Pl szerintem is Kylo volt a legmeghatározóbb szereplő az epizódban :-D) A tejszinhaboson meg szakadtam, ez volt az év legjobb hasonlata, amit olvastam. :-D Ezért étel Oscart érdemelsz :-D
VálaszTörlés