3. Fejezet - Bonyolult kapcsolatok

Szeptember 2., csütörtök

Nos, ez a nap is érdekesen alakult. Ne arra gondolj, hogy szörnyen rossz volt, hanem, inkább furcsán vicces. :D Gondolom, te is kíváncsi vagy arra, hogy mi történt a tegnapi sétán. Akkor kezdem is azzal.

A bejárati ajtóig szó szerint futottam. Közben fel is estem egy-két dologban. :D Azért, mielőtt kinyitottam volna az ajtót, kifújtam magam, majd szép, nyugodt tempóban kicammogtam a kapuig, ahol egy hatalmas kaukázusi kutyával néztem farkasszemet. Elgondolkodtam rajta, hogy visszarohanok a házba, de rájöttem, hogy a kutyák nem tudnak csöngetni. A gondolataim világából Krisztán hangja rántott vissza.

- Mintha itt sem lennél - mondta hatalmas vigyorral az arcán.
- Mi? Ja, nem, bocsi...Szép a kutyád, hogy hívják?
- Nala. Mehetünk?
- Persze, de a kutyádat tartsd a másik oldaladon, légyszi - Krisztán jobb oldalán indultam meg, de azért fél szememet a kutyán tartottam. Fő a biztonság, nem? :D
- Félsz a kutyáktól?
- Igen...De, ne értsd félre, Nala szép, meg minden, csak...Egy picit nagy.
- Hát, én a nagykutyákért rajongok...

Hát, erre nem tudtam mit mondani. Nem nagyon megy ez a bevágódás dolog. Már gáz, hogy félek a kutyáktól, neki meg pont egy hatalmas  „ vadállata ” van. Hát, peches vagyok, ez már biztos...

- Figyu, ha félsz a kutyáktól...Miért jöttél el velem? - kérdezte, miközben folyamatosan az utat bámulta. Na, erre most mit mondjak? Azt mégsem mondhatom, hogy „ Ja csak azért, mert annyira tetszel, hogy ezt is bevállalom ”. Na, hagyjuk, így is, úgy is égés lesz, tök mindegy, mit mondok.
- Hát...kiskoromban megharapott a szomszéd kutyája. Azóta félek a tőlük, de próbálom leküzdeni.
- Értem  - felelte szárazon. Nem is értem, annyira fura most... A suliban még annyira szimpatikus volt, most meg... szinte taszít, már magával a jellemével is.
- De, nyugi, bízok benne, hogy nem uszítod rám a kutyádat.
- Ez olyan, mintha bennem bíznál... Az, pedig, öreg hiba lenne - suttogta, még mindig az aszfaltot nézve.
- Tessék? - pontosan értettem, hogy mit mondott, de mégis visszakérdeztem.
- Semmi, nem mondtam semmit.
Az út további része csendben telt. Nala nagyon jól nevelt, meg sem próbált megkóstolni, vagy ilyesmi. Amikor elváltunk, még meg is simogattam. :) Amikor beléptem a kapun, Zeron már várt rám.- Na, milyen volt? - kérdezte nagyon felvillanyozva. - Látom, még egyben vagy. úgy tűnik, a kutya nem volt éhes.
- Hát, nem...gondolom evett otthon - válaszoltam elviharozva mellette. - A szobámban leszek!
- Oké, de nem vagy éhes?
- Kössz, de most nem...
Szegény Zeron...Ritkán lát ilyennek. Jó kedvemben visszaszólok neki, meg benne vagyok a viccelődésben...De most...Nem tudok másra gondolni, csak Krisztánra. Meg sem szólalt, hiába kérdezgettem mindig csak „ igen ” vagy „ nem ” volt a válasza. Na jó, jobb percekben hozzátett egy mosolyt, és egy „ talán ”-t is.Ezen probléma megoldásán törtem a fejem, amikor megszólalt a telefonom. Megnéztem a kijelzőt, amiből kiderült, hogy Bonti hív. Nem volt kedvem beszélgetni, ezért kinyomtam. Azonban csak nem akarta abba hagyni a csörgetést, így végül felvettem. Leírom a beszélgetést:

Én: Igen?

Bonti: Szia. Zavarok?

Én: Nem.

Bonti: Biztos?

Én: Persze, miért?

Bonti: Két dolog: Egy, legalább harmadjára hívtalak, mire felvetted. Kettő, elég szűkszavú lettél hirtelen.

Én: Hagyjuk most ezt, jó? Inkább mondd, miért hívtál?

Bonti: Megérzés féleség.

Én: Mármint??

Bonti: Hánykor indulsz suliba?

Én: Negyed nyolc körül, miért?

Bonti: Szuper, akkor a kaputoknál megvárlak, szia.

Még köszönni sem tudtam, mert le is rakta. Nem tudom, hogy miért akar Bonti holnap megvárni, de mindegy is. Végül is haverok vagyunk, ez normális néha, nem igaz? :D Ezt nem hiszem el. Reggel nyolc óra van, most csöngettek be, én meg még sehol sem vagyok. Gyorsan írtam egy SMS-t Bontinak, hogy elaludtam. Lényegében annyit írt vissza, hogy érjek be, és beszélünk. Hát, azt könnyű mondani. Gyorsan megcsináltam a sminkem meg a hajam, ami hullámosan lógott a hátamra. Előtúrtam egy fekete mini gatyát, és egy hófehér toppot, amin fekete betűs írások, és egy fekete farkas feje volt. Felvettem a napszemcsimet, majd rohantam is a suliba.

Mire beértem, már húsz perc késésben voltam. Gyorsan felrobogtam a másodikra, majd végig rohantam a folyosón. Az ajtó előtt kilihegtem magam, majd kopogtam, és benyitottam. A tanárnő szúrós szemmel nézett, közben a faliórát vizslatta.

- Megérkezett a hétalvónk is. Második nap, 20 perc késés. -forgatta a szemét.
- Elnézést, de nem csörgött az órám.
- Én nem szoktam kivételezni senkivel, és semmivel. Tehát, hiába vagy, valami úrifajzat lánya, veled sem bánok másképp, mit a többi idejáró diákkal. - Komolyan, alig tudtam visszatartani a nevetést. Még a tanár elfordult az osztálytól, és nekem dirigált, Zakarián, Zero, Erion, Bonti és Karamell, köpőcsövezték a tanárt. :D
- Síra, figyelsz rám?!
- Persze, tanárnő.
- Helyes! Mi folyik ott hátul??! - A tanár megint az osztályt nézte, de mindenki úgy ült, mint a kisangyal. :D
Amikor ismét felém fordult, és a neveltetésről magyarázott, a szemem sarkából láttam, hogy Erion célba veszi a tanárt. A probléma csak az volt, hogy Bonti meglökte a székét, és a nyálas galacsin, pont egy centire, az orrom előtt suhant el, és csapódott a táblára. :D Legszívesebben nevetésben törtem volna ki, és láttam ,hogy a többiek válla is remeg. :D- Mégis mi folyik ott hátul?? Ki lőtte ezt a galacsint???
Karamell szájában épp egy galacsin készült. Szegény ijedtében lenyelte. Idáig hallottam a műveletet. :D Szünetben majd megkérdezem, hogy milyen íze volt. :D-- Tanárnő, biztos csak képzelődött, nem lőtt senki semmit.
- A késő nem felesel vissza! - megint engem vizslatott sas szemeivel, végül megszólalt. - Mik ezek a göncök rajtad? - végignéztem magamon, és semmi kifogásolnivalót nem láttam. - Mégis mit képzelsz magadról?? Iskolában vagyunk, nem divatbemutatón! Na, jó – sóhajtotta – ülj a helyedre! Az első évedre, és a második napodra való tekintettel, nem írok be hiányzást. De, erről még hallani fog az osztályfőnököd, azt garantálom.

Alig tudtam visszatartani a nevetést. Miközben mentem a helyemre, láttam, hogy az „ akciós-srácok ” a padon „ fetrengve ” röhögnek. :D Még le sem ültem, de máris kicsengettek.

- Síra! Remélem, idén nem lesz több baj veled!
- Nem ígérhetek semmit, tanárnő.

A tanár szúrós szemmel nézett, majd kiviharzott a teremből. Rögtön mindenki röhögni kezdett. :D Bonti közben, odajött a padomhoz, aminek a tetején ültem.

- Jó reggelt, álomszuszék! - nevetett.
- Lejössz velem a büfébe? Utána kimehetnénk az árkádok alá, találtam tegnap ott, egy tök jó helyet.
- Persze, menjünk.
Bonti előttem ment ki a teremből. Én, megálltam egy perce, és Krisztán felé fordultam. Az egyik lánnyal beszélt. Szép lány, vállig érő szőke haja, és világosbarna szeme van. Hm...Kíváncsi vagyok, mi történhetett. Tegnap ilyenkor, még semmi baja sem volt...Síra?!!
- Hm? Boccs, nem figyeltem. Mondtál valamit?
- Semmi lényegeset - mondta sóhajtva.
- Akkor menjünk - indultam meg. Ha Krisztán így áll hozzá, akkor engem sem fog érdekelni. Főleg a tegnapi után...
- Hallod, mi van veled?? - állt meg előttem Bonti, ezzel elzárva az utat a büfé felé.
- Miért hiszed, hogy bármi bajom is van?
- Azért, tegnap a telefonban, is levágtam.
- Ajj, - sóhajtottam – hidd el, semmi komoly bajom sincs.
- És nem komoly?
- Olyan sincs.
- Miért hárítasz folyton?
- Jó napot, kedveskéim. Mit kértek? - kérdezte a büfés néni.
- Egy tejes kávét.
- Csak úgy, mint tegnap...Parancsolj. Neked adhatok valamit? - fordult Bonti felé.
- Nem kérek semmit, köszönöm.
- Viszlát! - köszöntem el a büfés nénitől - Figyelj, Bonti. Ha, elmondom, leszállsz rólam?
- Van rá esély.
- Egy szó - mondtam, miközben felültem az árkádok alatti pad támlájára. Bonti is felült mellém. - semmi.
- Hát jó. Ha nem akarod elmondani...
- Eltaláltad - kortyoltam bele a kávémba. - Figyu, te már mindenkit ismersz az osztályból? Mármint, név szerint?
- Haha, nem. Rajtad, az ikreken, Erionon és Krisztánon kívül, a többiekkel még csak nem is beszéltem.
- Értem - hirtelen megláttam az osztályunkba járó két lányt. Pont felénk igyekeztek. Remek, legalább nem nekem kell az összeset hajkurásznom.
- Síra, ugye? - kérdezte a szőke hajú lány, aki Krisztánnal beszélt még az előbb.
- Attól függ.
- Vicces, de elrabolnánk pár percre, ha lehet - felelte a másik lány.
- Oké. Bocsi, Bonti.
- Semmi baj, én is megyek, megkeresem Krisztánt.
- Ó, én láttam. Az egyik a-s lánnyal ölelkezett az előbb. Nézd, ott is jönnek...Ha, jól látom, kézen fogva. Na, szió. Gyere, Síra. - mondta készségesen a szőke hajú csaj, miközben vonszolt ki az árkádok alól.
Ajj, pont két ilyen cicababára volt szükségem, akik ráadásul, olyan mézes-mázosan beszélnek, hogy hányingerem van tőle...- Akkor bemutatkozhatnánk egymásnak - mosolygott a szőke hajú lány. - A nevem Kíra, ő itt a csatlósom, Zera.
- Csatlós? - kérdeztem meglepetten. És, ez a Zera még hagyja is. Érdekes egy lány, vörös haja a lapockája közepéig ér, és sötétkék szeme van. Kíváncsi vagyok, hogy álbarátok lesznek-e, vagy sem.
Az órák unalmasak voltak, viszont a 3. óránk, az ofővel volt. Már kezdte is az intelmeit, hogy hiába nem lényeges tantárgy a vizuális kultúra, akkor is figyelnem kellene, stb., stb. :D

A többi óra még unalmasabban telt, de szerencsére csak 5 óránk volt. Kicsengetéskor összepakoltam, elköszöntem a többiektől, és rohantam is haza. Nem mintha olyan sok dolgom lenne, de már otthon akartam lenni.

Amint kiléptem a kapun, megláttam egy ismerős alakot. Elkezdtem rohanni, de magassarkúban ez eléggé érdekes volt. :D

- Várj! Huh...Ez, húzós volt. Bocsi, csak még nem is beszéltünk, pedig már egy ideje meg akartam kérdezni, legalább a nevedet - a lány kikerekedett szemmel nézett, majd nevetni kezdett. - Most mi az? - és én is csatlakoztam hozzá. :D
- Ne haragudj, a nevem Stella. Téged Sirálliának hívnak, igaz?
- Igen, de jobban szeretem, ha csak Sírának szólítanak. Merre laksz?
- Három utcányira innen. Te?
- Én pont itt. Figyelj, van valami dolgod ma?
- Nincs, miért?
- Nem akarsz bejönni?
- Komolyan? Még sosem hívtak meg sehova... Tényleg bemehetek? - kérdezte meglepetten. Nekem meg pont az volt meglepő, hogy ő ennyire meglepődött. :D
- Aha, de gyere már. Éhes is vagyok, és melegem is van, ebben a 40 fokban.
- Megyek...Szép házatok van, jó nagy - ámuldozott Stella.
- Nyugodtan körbenézhetsz, addig rendelek gyrost. Szereted?
- Igen...De, várj! Nekem is rendelsz?
- Persze, na egy perc.

   Amíg megrendeltem a két gyrost, láttam, hogy Stella ide-oda mászkál. Az emeleten sokat időzött, gondolom megtalálta a szobám. Még szerencse, hogy Zeron tegnap megcsinálta. És még jól is rendezte be. :D
- Na, kábé egy óra és lesz kajánk. Mit csinálsz?
- Ja, csak a hajfestéket olvasom. Ma vettem, mielőtt bementem volna a suliba. Be kellene festenem már, csak ez új fajta festék. Nem ilyet szoktam használni.
- Segítsek? Ha akarod befestem neked - kaptam ki a kezéből a dobozt. - Ez jó fajta festék, én is ilyet használok.
- Hogy - hogy? Neked nem az eredeti hajszíned a fekete?
- De, csak azért használom, mert így sötétebbnek és fényesebbnek látszik. Na, gyere, befestem neked.
- Köszi.

Negyed óra sem kellett, és rá is kentem a hajára a festéket. Amíg vártunk, hogy leteljen a 25 perc, meg sem szólaltunk. Ő is el volt a gondolataival és én is. Legfőképpen Krisztánra gondoltam, meg arra az a-s csajra. És rájöttem valamire: Nagyon gyerekesen viselkedtem. Első látásra belezúgtam egy amúgy, érdekemberbe. Ezt tegnap be is bizonyította... De miket is beszélek?! Szerelem? Hiszen olyat még sosem éreztem, azt sem tudom, hogy az micsoda. Csak megtetszett...

- Stella?
- Hm?
- Te miért fested szőkére a hajad? Milyen az eredeti hajszíned?
- Sötétszőke. Az nem tetszett annyira, ezért elkezdtem festeni szőkére - mondta mosolyogva.
Stella kedves lánynak tűnik. A kinézete se nem túl kihívó, se nem túl visszafogott. Azt hiszem, tegnap valami hasonlót mondott Bonti is. :D- Hallod, Síra?
- Igen?
- Szerintem nem néznek ki rosszul a ruháid.
- Haha, köszi. Amúgy majd pont egy olyan ember véleményére fogok adni, aki ma is bejött egy abrosz-ruhában.
És kész, itt végünk volt. Már fájt a hasam a sok nevetésből, amikor megérkezett a futár. Kiszaladtam a gyrosokért, majd leraktam őket a konyhapultra.- Gyere, segítek kimosni a hajadból a festéket, utána meg megkajálunk.
- Rendben.
Bementünk a fürdőbe, Stella pedig letérdepelt a kád elé. Megengedtem a vizet, és elkezdtem kimosni a haját. - Síra!
- Tessék?
- Mióta növeszted a hajad?
- Kiskorom óta. Mindig, minimum a lapockámig ért.
- Nincs sok gondod vele?
- A hosszúságával nincs, csak azzal, hogy nagyon hullámos - mondtam, miközben odaadtam neki az eperillatú samponomat és a balzsamot. - Tessék, bent maradok ameddig megmosod a hajad, jó?
- Persze, köszi.
Amíg mosta a haját előkerestem a hajszárítót és a vasalót. Beszaladtam a szobámba egy törülközőért. Mire vissza értem, Stella már kész is volt.- Jól néz ki, nézd! - mondtam mosolyogva, a tükör felé fordítva őt.
- Köszi, tényleg jó, nem is gondoltam volna, hogy így fog kinézni.
- Menjünk ki a nappaliba, megszárítom a hajad és ki is vasalom, ha szeretnéd.
- Aranyos vagy, hogy ennyit segítesz.

Ez mondjuk nem értettem. Csak befestettem a haját. Ennél többet nem csináltam. Mindegy, ő tudja. :D 

Gyorsan elment a nap. Stella fél 6-ig maradt nálunk. Amikor elköszönt azt mondta, hogy maradt volna még, csak segítenie kell otthon. Egész jól kijöttünk egymással, szerintem jó barátok leszünk. :)