6. Fejezet - Kezdődik a buli!

Szeptember 6.,  Hétfő
 
    Végül Zeron mégis elrángatott az ügyeletre, ahol a doki megnyugtatott, hogy nem jön a közelembe, ha tű van a kezében. Ez azért is jó, mert irtózok a tűtől. Másfél óra unalmas várakozás után kiderült, hogy nem tört el, csak megzúzódott a bokám. Fásliznom kell, és kaptam 2 hét felmentést, de az orvos szerint nem lesz semmi bajom utána.

***

 Reggel magamtól ébredtem. Elhúztam a függönyt, és a nap meleg sugarai teljesen feltöltöttek. Frissen és üdén léptem ki az ajtón, amely...Az álmok világából vezetett, ugyanis valaki hajnalok hajnalán ráfeküdt a csengőre. Nagy nehezen kibotorkáltam az ajtóig, ami előtt...Na, ki állt? :D Kettőt tippelhetsz! ;)
- Mit keresel itt te idióta?! - kérdeztem kissé dühösen.
- Emlékeztetnélek a megállapodásunkra - felelte, miközben önkényesen beengedte magát.
- Persze, gyere be nyugodtan - motyogtam. - Amúgy, én semmilyen megállapodásra nem emlékszem.
- Pedig volt, még bizonyítékom is van róla.
- Hol?
- A Sreames-en. Eléggé gyenge lehet a memóriád, ha arra sem emlékszel mi volt tegnap - nevetett.
- Miért, mi volt tegnap? Ugye nem csináltunk semmi olyat? - tettetem a hüledezést. :D
- Dehogy! Síra, mióta tértél át a sötét oldalra, hogy ilyeneket kérdezel? - vigyorgott.
- Poénkodtam. Amúgy fogadjunk, hogy nincs is bizonyítékod - nevettem én is.
- Fogadjunk?
- Naná! De miben?
- Mondjuk...Ha nekem van igazam, akkor meg kell szívatnod Serenát...khm, akarom mondani Serena tanárnőt - hangsúlyozta a nő titulusát.
- Ha pedig én nyerek, akkor...mondjuk az ofőt, nem is... az igazgató helyettessel kell kiszúrnod! Az olyan...unszimpi - vázoltam az én feltételemet.
- Ki az igazgató helyettes? Az a René, vagy ki?
- Aha, annyira idegesített azzal a bárgyú vigyorral az arcán, amikor körbevezetett...
- Ja, igazad van. Na, akkor áll a fogadás?
- Még szép - ráztunk kezet, majd a kezembe kaptam a telómat, és rámentem az üzikre, amiből kiderült, hogy...
- Ez nem ér... - duzzogtam.
- Miért is? - kérdezte nevetve. - Én nyertem, habár ez egyértelmű volt.
- Ajj, jó, megyek készülni.
- Oké! Kivételesen várom, hogy elkezdődjön a nap - röhögött.

- Miért vagy ennyire izgatott? - kérdeztem, miközben haladtunk lefelé a dombon. 

- Még kérdezed? - nevetett izgatottan. 

- Nem vállalom! 

- Ezzel így jártál, többet ne fogadj velem. 

- De miért pont Serena?! - kérdeztem felháborodottan. 

- Mert vicces a ti kis kapcsolatotok. 

- Hát nagyon, én nem élvezem annyira.

- Ez van, ma kiszúrsz vele és kész! Így szólt a fogadásunk - fixálta le a halálom napját határozottan, de ugyan akkor teljesen felpörögve. 

    Amint beléptem a kapunk nagy meglepetés várt rám. Először is, a suli hierarchiája szerinti csoportok már készen is álltak.. A felsőbb évesek az udvaron lézengtek háromtól tíz fős csapatokban, a srácok meg az árkádok alatt álltak, de távolról már nálunk is látszódnak a csoportok: Kíra és Zera nagyon oda meg vissza voltak valami miatt, Eriont szokásos módon Wolfi közelében láttam, bár a srác inkább figyelt az ikrek felé, mint Erionra. Amúgy, az ikrek természetesen megint ölték egymást, a többiek meg egy kisebb csoportban beszélgettek. Meg sem lepődtem, amikor Krisztánt nem láttam velük. Valószínűleg valamelyik a-s csajnak csapja a szelet.  

- Hé, Síra! - ölelt meg Stella, amikor oda értünk. - Jobban vagy?

- Aha, már sokkal. 

- Hallod, amúgy nem vagy semmi - ölelte át a vállam Zeririn. - Most komolyan egy bugyuta fogadás miatt fogod még jobban megszívatni Serenát? - kérdezte mosolyogva. 

- Mi? - kérdeztem vissza meglepetten, majd Bontira néztem, aki csak megrántotta a vállát jelezve, hogy fogalma sincs, honnan tudják. 

- Ne szerénykedj, már mindenki tud róla az osztályban - jött a válasz Zerotól. - Amúgy nem is vártam volna mást a csajomtól. 

- Én meg nem vártam volna mást tőled - mondtam nevetve. 

- Csak ne kapjon szívrohamot - röhögte Karamell. - Amúgy, nekünk is van egy ötletünk, amitől az etika tanár tuti kitér a hitéből - dörzsölte össze két kezét rejtélyesen. 

- Mit csináltok? - kérdezte Stella.

- Képeket rakunk ki a posztertartókba - válaszolta Zakarián. 

- A célotok, hogy az igazgató helyettes pikkeljen ránk? - húzta a száját Zeririn.

- Akár - vágtam rá kórusban Stellával és a srácokkal. 

   Zeririn megszeppenve viharzott be a suliba. Szerintem ő mindig is a kisangyalt játszotta el a felnőttek előtt, így nem is csoda, hogy nem értékeli a diákcsínyeket. :D 

- Segítsünk nektek Sírával, fiúk? - kérdezte Stella miközben sétáltunk fel a lépcsőn. 

- Hát, szerintem ti csak szemlélők legyetek - nevettek, majd előre rohantak. 

- Álljatok csak meg ti négyen!! - kiabálta az igazgató helyettes az aula közepéről. - Síra, Stella,  Karamell és Zero azonnal fáradjon le ide! Most! 

 Hitetlenül néztünk egymásra, majd elindultunk visszafelé.
- Ti meg miben mesterkedtek? - nézett minket leplezetlen gyanúval.

- Ohóóó, mi semmiben...- nézett el az igazgatóhelyettes feje fölött Zero.
- Akkor mi a fra...akarom mondani, mik azok a nagy méretű papírok a kezükben? - nyújtogatta a nyakát.
- Ja, ezek csak az új...tanuló plakátjaink.
- Te meg mi a szentséges miatyánkról beszélsz, fiam? - hüledezett René.
- Kitesszük majd az osztályunk falára, meg az összes szekrénybe, mert így...sokkal...jobban tudunk tanulni - magyaráztam tökéletes fapofával. :D
- Igen - vágott közbe Stella - Oaaaan jó, amikor kinyitom a szekrényemet, és elém tárul az a mérhetetlen tudás, amint a pitagoras tételt szemlélem... - és itt elakadt mert Zero és Karamell visszafojtott röhögéstől dagadó fejét, és ezért eléggé ellilult, ahogy próbálta folytatni, amit mondott korábban. 
- Tessék??! - kezdett ideges lenni az igazgató helyettes.
- A sinus tétel...a cosinus... - hebegte Stella, mikor megfogtam a karját.
- De azt maguk TIZENEGYEDIK osztályban fogják venni, te szent ég!!!!! - ripakodott ránk, már majdnem levágva, hogy tuti hazudunk, mit a vízfolyás.
- De igazgató helyettes úr...Mi csak előretanuljuk a 11.-es anyagot is...Stella annyi mindent nyomtatott a plakátra , hogy már maga is belezavarodik. :) Jaj, nézze, az a két fiú nem éppen egy harmadik haját tépi ott a 10. A fele? Nagyon furcsa... - kerekedett el a szemem tettetve, miközben René mögé sandítottam.
- Huh, ez nagyszerű! MI-MICSODA??! Hajráncigálás az iskolámban?? ITT RENDNEK KELL LENNIE ÉS ILDOMOSSÁGNAK!!! - rohant a három fiú felé.
- Ildomosság? - kérdezte maga elé meredve Zero. - Most komolyan...Ez egy őskövület.
    Eddig bírtuk. :D Úgy elkezdtünk röhögni, hogy beleremegett az aula, a folyosók, de még a poszterek lapjai is hullámoztak a kezeinkben, miközben hallottuk, ahogy az igazgatóhelyettes a három mit sem sejtő fiútól kérdezi: " Mi ez a hajcibálás?????!!! " :D
    Miután leráztuk Renét, elindultunk felfelé az aula lépcsőjén, megpróbálva egyenletesen venni a levegőt, de annyira sokszor röhögtük el magunkat az előbbi jelenet miatt, hogy ez képtelenség volt. Mikor elérkeztünk az igazgatói mellett lévő irodához, amelyre az volt ráírva, hogy: " igazgatóhelyettes irodája " alatta pedig szépen cirkalmazott arany betűkkel: René Betrachen, akkor Stella hirtelen halkan megszólalt, mintha holmi fegyházbüntetést maga után vonó bűntény elkövetésére készülődnénk éppen.
- De srácok...lehet, nem kéne ilyen messzire mennünk...Ide nem mehet be akárki, mi meg még csak kilence...
- Pssszt, Stella, olyan hangosan beszélsz, hogy levered a fejemet! - csitítgatta Zero, aki szerintem kinevezte magát osztagvezetőnknek. - Nem lesz itt semmi probléma, no problem, érted? Csak kitesszük ezeket a formás hölgyeményeket René irodájába, ne higgyék azt, hogy langyi a fazon... - nézett össze Karamellel, akivel nem sokkal ezután cinkosi jó modorral össze is vigyorogtak. 
- Huh, erről jut eszembe, van egy igen jó ötletem... - dörzsölgette a tenyerét röhögve Karamell, az örök mókamester. :D
- Mi? - kérdeztem kíváncsian.
- Oh, majd megtudod, de a könnyes szem és fájó has garantált lesz ezután... - majdhogy nem úgy adta elő a tervét az imént nekem, mintha egy termékajánlót vezetne a Webshop.hu-n...A felötlő gondolatomat Zero ajtó...berúgása szakította félbe. A többiek is kerek szemmel néztek rá.
- Most mi van? - kérdezte értetlenül. - Beragadt, komolyan!
- Te idióta! - fogtam a fejem. - Szünet van, érted? Itt mászkáltak 2 perce az emberek, igaz, most nincs itt igazán senki rajtunk kívül de a tanáro...
- Pszt!
- Engem te ne pisszegj le! - kezdtem már majdnem nevetni. 
    A fiúk egyébként szépen kiragasztották mindeközben az " impozáns " lányokat René irodájába, mikor egyszer csak feltűnt Stella háta mögött a tesitanár alakja, hiszen amint tőlünk kitelik nem zártuk magunkra az ajtót. 
- Megkérdezhetem, hogy mit művelnek maguk itt, és mik ezek a nőszemélyek a falon? - kezdte igazán hivatalosan, aztán... - Hu, nem semmik - nyalta meg a szája szélét.
- Te, Stella, az öreg eléggé perverz - súgtam barátnőmnek, akinek a rázkódó válla árulta csak el, hogy röhög. :D
- Ugye, tanárbá'? De mondjuk az egyik...Férfi volt, csak nővé operáltatta magát, még két évvel ezelőtt....Az annyira nekem, mint férfinak nem szimpatikus - nézett tudálékos képpel Karamell a tanár szemébe. Úr isten, szóval ez a nagy terv?! Ez nem lesz jó, érzem...
- Mi?! És ezt René tudja? - ámult el a tanár.
- Persze - vetette közbe, csak mint természetes tényt Zero. - Ő mondta, hogy direkt ezt a posztert tegyük ki...Meg ezt, meg ezt - mutatott körbe - mert ezen van a kedvenc operált....nősténye. Elnézést, én csak René úr szavaival élek... - sütötte le a szemét " zavartan " Zero. Ezek őrültek. :D
- H...hogy mi a fene?! Szóval ő az átműtött nőstényekre...Nőstényekre? De ez egy ember! És...és... - sápadozott a tesitanár, már nem nyalogatta a száját. Vajon miért? :D - Hát ezt el nem hittem volna, hogy ilyen beállítottságú ez a René. Nem gond, ha egy embernek ezt elmondom, fiatalok?
- Deeeehogy! - mondta kórusban Zero és Karamell - ezt nem szabad szégyellni ennyi idős korban - azzal minket is karon ragadva kiosontunk a lesápadt tesitanár mellett a folyosóra. Mindezek után a Karamell által beígért könnyes szem és fájó has sem maradt el. :D  

- Na, szerintetek kitér a hitéből? - kérdezte Zakarián, miközben feltette az utolsó plakátot az osztálytermünkben, és leugrott a padról.
- Nagyon ütni fog - veregette meg bátyja vállát Zero. Ritka alkalmak egyike, de ez is megtörtént: 5 másodpercig egyetértettek valamiben. :D
- Csak nehogy a végén a tanár üssön ki minket - nevetett Stella, miközben leszállt a padomról, ahonnan eddig szemlélte az műveletet.
- Illemtanár, azok sosem verekednek - nyugtatta meg Karamell nevetve.
 Most végignézve a termet, nem is lett rossz. Csak a tanárok fognak agyvérzést kapni, hogy a pitagoras tétel helyett, kocsikat mosó ( fél ) meztelen csajok díszítik a termünket. :D
Becsengetéskor még a fél osztály a padok tetején ülve nézelődött, amikor becsörtetett az illemtanár: 30-as éveiben járó fazon, semmi extra kinézet, csak a szokásos "tanár imidzs".
- Nem zavarja önöket, hogy illem, hangsúlyozom ILLEM tanóra vette kezdetét? - kérdezte, miközben megállt a tanári asztal mellett.
- Most komolyan, mi van ma a levegőben? - kászálódott le a padról Zero. - Reggel az IH - ő már csak így nevezi az igazgató helyettest - traktál minket az őskori szavaival, most meg a tanárunk jön be azzal a szöveggel, hogy " tanóra vette kezdetét ". Skacok, szerintem suliba jövet eltévedtünk, és visszamentünk a '40-es évekbe.
    Erre mindenki elkezdett nevetni. Amúgy teljesen igaza van. Ki használ manapság ilyen fura szavakat? :D
- Nos, kedves fiatalember, ez a 2016-os év. Szerintem jó helyre jött a fiatalság - ööö...Hát, jó...  Nagy nehezen, de sikerült kibogozni, hogy mit akart mondani. :D - A nevem Manner Valentin, szeretném, ha Önök is bemutatkoznának egy kis jellemzéssel, és megmondanák, hogy általános iskolában volt-e szerencséjük eme csodás tantárgyat tanulni - mondta mindezt mosolyogva, miközben kezével Kíra felé mutatott. Asszem', ez érdekes lesz, főleg, ha a többieken múlik... :D
- A nevem Límea Kíra és eddig még nem volt ilyen órában részem. A jellemzésem pedig: Hát nem rí le rólam, hogy milyen dögös vagyok és kedves?? - mutatkozott be teljes erőbenyomással. Bár nem értem, miért hajt egy 30-as fazonra. :D
- Ja, meg szerény is - szólt be Karamell a szemét forgatva. - Amúgy haladjunk, a nagyon jól sikerült fényezésedtől már fáj a szemem.
- Hah, majd pont a te véleményedre adok... - nevetett sunyin Kíra és a haját dobálta.
- Ez igazán érdekes önelemzés volt Límea kisasszony - felelte full illedelmesen Valentin. De, most komolyan...Ez minden órán így fog beszélni? Mert akkor be kell szereznem egy szótárat. :D
- Engem Wawel Karamellnek hívnak és 8.-ban volt már ilyen órám.
- Hát, ez meglepő. Aludtál rajtuk vagy mifene?? - nevetett gúnyosan Kíra. Karamell mit sem törődve a lány beszólásával folytatta.
- Egyébként, ha a tisztelt tanár úrnak bármire szüksége van, szerénységemet tudnám ajánlani segítségképpen - erre a kijelentésére mindannyian nevetni kezdtünk. Azért durva, az előbb Kírának szólt be, hogy mennyire szerény, most meg saját magáról mondja ugyan ezt. :D 

- Köszönöm a felajánlást, élni fogok vele a későbbiekben.
    Szegény Karamell ezt most jól megszívta. A végén még annyiszor segít a tanárnak, hogy elsőre érteni fogja a mondandóját. A végén meg még ő is így fog beszélni. :D
- Háá', tudja tanábá', az ín becsületes névem Silver Zero - kezdte mondandóját. - A nágy gondóm áz, hogy ín nem jártám semmílyen íllem órára, így vélem elég nehíz dóga lesz - ez kész... :D Már senki nem bírta vissza tartani a röhögést, és már Zero is lehajtott fejjel nevetett, majd vissza vette a fapofát, és folytatta. - Ín párászt megyébűl gyüttem a testvíremmel egyűtt - mutatott a háta mögé Zero - akí máá' el is félejtette a házái szókást.
    Valentin kerek szemmel nézett ránk, majd szerintem teljesen bevette a színjátékot, mivel helyeslően bólogatott és Zak-et kezdte el nézni szúrós szemmel. Szerintem kiszúrta magának, mint szentségtörő hagyományszegőt. :D
- Hát igen, tudja tanár úr, apánk nem párászt megyében született, így még az öcsém megtartotta anyánk hagyományait, én apám tiszteletére tanultam meg eme nagyszerű nyelvjárást - védekezett Zak. - A nevem pedig Silver Zakarián.
    Mindenki fapofával meredt rá, mire Stella elkezdett visítva röhögni a " nagy poénon ". Zak egy pillanatra rápislogott, majd üres tekintettel, néma csendbe ült tovább. Mi baja ennek? Máskor mindig...olyan...vidám...és...olyan, mint a tesója, mikor Stella közelében van. Még ebben is hasonlítanak az ikrek? Ha, például, nem bír egy embert az egyikük, akkor a másikuk sem? Sosem fogom én ezt megtudni, mivel engem nem vert meg vagy ajándékozott meg a sors egy ikerrel sem.
- Nos, örülök, hogy a többség értelmesen gondolkodik és nem visít eme gyerekes poénon - nézett szúrósan Stellára, aki lejjebb csúszott előttem a padjában. Szerintem, ha lehetséges lenne az elsüllyedés, már rég a földszinten lenne szegény. - Ez a kis történet nem vicc tárgya, és szégyellni való dolog, hogy ikertestvérek között ilyen nagy értékrendbeli különbség van jelen. Remélem tanuló példa volt ez önöknek, most pedig folytassuk az ismerkedést - majd rátekintett újra Stellára, aki csak benyögte a pad alól, hogy : " Mirell Stella vagyok ... még nem volt ilyen órám ", majd folytatta tovább a süllyedést, akár egy teherszállító hajó, miután nekiütközött egy bazi nagy jéghegynek, de azért még a nevetéstől kicsordult könnyeit törölgette. :D Ezután a tanár egy fokkal bájosabban emelte a tekintetét Bontira.
- Blackwell Bonti. Már 6. óta próbálják belém verni az illemet, de eddig nem jutottak sokkra vele.
- Azt hiszem, Mr. Blackwell, én meg fogok tudni vele birkózni - felelte a tanár. Bonti erre csak vállat vont. Szerintem azt akarta így kifejezni, hogy " Majd meglátjuk " vagy ilyesmi. :D
- Víg Erion, és eddig nem tanultam ilyet. Mondjuk, nagyon mást sem - ezt a kijelentést szinte mindenki megmosolyogta.
- Nem szeretne mást is megosztani velünk? - kérdezte a tanár kissé megszeppenve.
- Hm... - gondolkodott el Erion. - Nem.
- Hát...Az őszintesége értékelendő - vakargatta a fejét Valentin. - Kisasszony, maga jön.
- Kelen Zeririn és természetesen már kis korom óta tanulom a etikettet, egész szép eredménnyel - dicsekedett Zeririn. Nem értem a csajt, most bevágódós fajta vagy sem??
- Uram, maga következik - nézett Krisztánra, aki feküdt a padján és zenét hallgatott. -Uram?!! - mondta hangosabban a tanár.
- Mi van már?? - kérdezett vissza a srác. Azta, ebből nagy balhé lesz.
- Na de...Kikérem ezt a viselkedést! - hüledezett Valentin. - Kérem mutatkozzon be.
- Ja esetleg ha piros hó esik nyáron....
- Hm? Na mi van, a kicsi Krisztán nem meri még a nevét sem megmondani? - szólt be Kíra.
- Hee? Állj le, vagy nagyon komoly bajok lesznek belőle - vette ki a füléből Krisztán a fülest.
- Abból lesz nagyon nagy baj, ha Miss Límea és...a Krisztán névre hallgató úrfi nem hagyják sürgősen abba ezt a beszélgetést - fenyegetőzött a tanár.
- Jól van, jól van. Reven Krisztán. A többihez meg nincs köze.
- Eme csodálatos bemutatkozásra nem tudok mit felelni... - sápadt le teljesen az etikett tanárunk. Szegény nem tudja mire vállalkozott. Mi és az etikett?? Két külön világ! :D
Haha, na ez is egy érdekes menet lesz...vagy több.
Huh, most én következem. Miért izgulok? Már mindenki ismer, ugyan már.
- A nevem Yamanaka Sirállia, de inkább csak Síra, és...HÉÉ, MI EZ? - fordultam hátra indulatosan Krisztánhoz. - Miután véget ért az óra, ezért kinyírlak! - ígértem meg neki, és leszedtem a pulcsimról a beleragadt galacsint. Fújj már..és egyáltalán miért csinálta pont akkor, amikor...
- No, de hölgyem! Őrizze meg a hidegvérét! Nem tudom, mi történt, de semmi szembeötlő, szóval ne tessék nyugtalankodni, ártana Önnek - nézett csüggedten rám, majd sóhajtva sandított a hátam mögött terpeszkedő Krisztánra. - Uram? Mit művel az imént a kisasszonnyal?
- Semmit. Bár az számít, hogy megfogtam a seggét? - kérdezte ez a hazudós állat komoly arccal.
- Hogy mi?! Ez egyáltalán nem volt illendő, uram!! El vagyok képedve, fiatalság! Rengeteg munkám lesz Önökkel, ha udvariasságot akarok Önökbe nevelni! - hüledezett az etikett tanárunk :D Na, de térjünk vissza Krisztánra! Mit mondott? A seggem?! Nem is a seggemet....Ez egyre furcsább. Ki tudna kiigazodni ezen a fazonon?? Meg amúgy is, mit képzel, már csak a gondolat is felháborító, hogy...a seggemet... vagy bármimet fogdozza!!! Ezért még számolunk!!!
- Hé, csajszi - bökött háton Krisztán, akire most nagyon mérges voltam. - Bocsi, ezt a magas labdát le kellett csapnom - vigyorgott. - ÉS mint látom meleged is lett tőle. Ilyenkor jót derülök az arcodon - dugta vissza nevetve a fülhallgatóját a fülébe.
- Te meg mi a francot képzelsz magadról te kis...Csak, hogy tudd: Ezt a húzásodat sokszorosan vissza fogod kapni! Addig is élj boldogan! - fordultam vissza bosszúsan. Azért ez már mégiscsak HUH. Megfogtam az arcomat, ami tiszta forró volt és próbáltam összeszedni a hidegvéremet...Amit már korábban ajánlott is a tanárunk.
- Uh, uh! - jelentkezett Zera, de úgy hogy majdnem kiesett a padból. :D - Jöhetek én?
- Persze, kisasszony, magát majdnem kifelejtettem - próbált kedves mosolyt erőltetni magára az etika tanárunk, de nem nagyon ment neki. Az idegei teljesen ki voltak készülve. :D
- Konnichiwa mina-san!!! - kezdte japánosan a figurát a padból majd' felröppenő Zera, ugyanis annyira felpattant a székből, hogy majdnem felborította azt. - Tudja, ezt az ugrást egy csillámpóni tanította nekem a szivárványon túl! ^-^ De ne feledkezzünk meg a hercegemről, aki ennek a mesés szivárványnak a végében gumicukrot eszik egy felhőből, ami - a tanár már majdnem sírt az elkeseredéstől, miközben az arcát fogta két kézzel - persze gumicukorból van, hahaha! Ja, egyébként Nille Zera vagyok, ami nagyon hasonlít a Ze...
- Elég! - roskadt le a székébe a tanár, mire ránk csöngettek. Valentin úr alig tudott feltápászkodni a székéből, hogy kimenjen a termünkből.
Sőt, még a naplót is az osztályban felejtette, és mire visszabotorkált felhős fejjel, már egy csillámpóni matrica éktelenkedett a napló jobb felső sarkában. Te szent ég! Biztosan nem Zera volt. Valószínűbb, hogy jött a csillámpónija, és maga ragasztotta rá a saját portréját... :D

- Jajj, gyerekek - lihegett be az ofőnk. - Képzeljétek, még mindig nem jók az órarendek, meg ilyesmi, ezért értekezlet lesz most, tehát mehettek haza - lihegte, majd rohant is tovább.
- Juhuu!! - ugrált Zero. - Király ez a suli, még meg sem kellett eddig erőltetnem magam.
- Nem mintha alapba megtetted volna - oltotta be Zak.
Mindenki nevetni kezdett, és most senki nem égett be a rossz poénja miatt. :D Azonban, volt még itt egy kis probléma:
- Izé...Skacok - szólalt meg hirtelen Stella - 12-en járunk ebbe az osztályba, igaz?
- Ja- felelte Zero.
- De csak 11 bemutatkozás volt - gondolkodott Stella.
- Most komolyan - állt fel Zeririn a padjából. - Te azt számoltad, ki volt és ki nem?
- Igaza van Stellának. De akkor kit hagytunk ki? - nézett körbe Karamell.
- Szerintem Wolfit - feleltem, mire mindenki a megszeppent srácra nézett,

majd nevetni kezdtünk.
- Nem baj, haver! - biztatta nevetve Zero. - Annyira hangos vagy, hogy biztos észrevett téged már az elején! - mindenki nevetni kezdett, majd jókedvűen indultunk haza.