7. Fejezet - Első balhénk: PIPA! :D

Szeptember 7., Kedd

    Az óra szokásosan pontban 6:30-kor csörgött...Néha elgondolkodom rajta, hogy kivágom az ablakon...
- Síra, ébresztő! - kiabálta Zeron.
Na igen, őt pedig néha egy hídról dobnám le. :D
Én is hallom, hogy csörög ez a vacak...De ma jó kedvemben vagyok. Fura, pedig suli is lesz ma...és még korán is van...Mindegy, betudom ezt egy serdülési izének. :D
- Zeron, Zeron, Zeron!! - rohantam le a lépcsőről a kezemben két ruhát tartva. Nos, igen. Tini vagyok, így szükségem van arra, hogy valaki megmondja melyik ruha áll jobban. :D
- Mivan, mivan, miva' ?? - kérdezte izgatottan. - Hallod nem hiszek a szememnek: fél 7 és te majd kicsattansz.
- Hát, ma jót álmodtam - ültem le vele szembe a kávém elé - csak pont nem emlékszem mit...De jó volt - nevettem. - Na, szerinted melyiket vegyem ma fel?
- Huuuu - vakarta meg a fejét elgondolkodva Zeron -, szerintem nekem ma a szürke, fekete masnis egybe részes kell, mert ma reggel olyan felhős a hangulatom - már röhögtem az iróniájától. - Hm...és egy egybe részes ruha sötétkék alapon rózsaszín virágos mintával? Nem rossz, ma vedd fel te, én majd miután kimostam felveszem csütörtökön, juhé - itta ki a kávéját, míg én sírva fordultam le a székről a nevetéstől.
- Jó, akkor ezek szerint te a virágosat ajánlod.
- Nem esett le? - kacsintott.
    Megittam a kávémat, majd felmentem a fürdőbe: lezuhanyoztam, kifestettem magam, a hajam pedig felfogtam. Tök durva, milyen hosszú hajam van...Ezzel a gondolattal eljátszottam egy ideig. Úgy néz ki, ma beteg vagyok....agyilag. :D
    Zeronnal együtt indultunk el, tehát ő kidobott a sulinál, majd dudálva robogott tovább. Úgy néz ki, tőle tanultam ezt a késős dolgot.
- Sziasztok - köszöntem az árkádok alatt álló hármasnak. - A többiek?
- Már bent vannak, itt hagytak minket azok a gyáva kukacok!! - háborgott Zero.
- Mi? - kérdeztem meglepetten.
- Jajj, tudod - nézett bűnbánóan Stella -, nem mehetünk be, mert az IH keresi a poszteres bűnözőket.
- Már értem miért volt rossz előérzetem, amikor csak titeket láttak.... - sóhajtottam. - Ööö, Karamell, mit csinálsz?
- Bemászok a porta ablakán, mié...- a mondata végét megzavarta az esése, ugyanis a portás becsukta az ablakot, majd valami olyasmit kiabált, hogy " Álljatok csak meg, ti kis szemtelenek! René úr már vár benneteket! ". Persze mindeközben kifelé jött...
- Basszus, futás - ragadta meg Karamell a kezem, Zero pedig Stellát vonszolta.
    A tesi teremig menekültünk, ahol bezárkóztunk a szertárba. Még szerencse, hogy a tanárnak nem szokása zárni. Most ez a hanyagsága mentett meg minket.
- Huhh...- fújta ki magát Zero - Leráztuk....
- Fújj már!! - visított Stella - ott mozog valami...Egér, patkány?? - ugrált össze vissza.
- Nyugi, nincs semmi ilyesmi, de - próbálta nyugtatni Zero - állj fel ide, itt biztos nem érnek el.
- O-oké - állt fel Stella egy zsámolyra. Pszichológusnak kellene menni Zeronak. Kizárt, hogy ne érjék el kb. 10 centire a földtől. Mindegy, legalább lenyugodott.
- Jó, de akkor sem maradhatunk itt - szólt közbe Karamell.
- Én ki nem megyek - vágtam rá kapásból. - Nincs kedvem rohangálni a suliban.
- Srácok, van egy ötletem - szólalt meg vékony hangon a még mindig félelemtől remegő Stella. - Menjünk ki külön.külön, úgy kisebb az esélyük az elkapásra.
- És ha meg is látnak, könnyebben el tudunk szelelni - vidult fel Zero az ötlet hallatán. - Zseni vagy Stella - pattant fel mellé a zsámolyra és ölelte meg.
Mi? Megölelte? És Stella még hagyta is? Már vagy 2 perce ölelgeti, szegény lány meg már full piros, mint a paradicsom.
- Héj, Zero! Takarítsd le magadat Stelláról, most! - szólaltam meg " maffia " ( :D ) hangon, aminek következményeképpen Zero ugrott egy nagyot, és rohant is az ajtóhoz.
- Én megyek elsőnek, mert Síra még meg talál ölni - mondta futás közben, nevetve.
- Stella, menj te - szólt neki Karamell. Stella összerezzent, majd az ajtóra nézett.
- J-jó - és már itt sem volt.
- Oké, menjünk - indultam meg kifelé.
- Nem bukunk le? - izgult Karamell.
- Más irányba megyünk és nem lesz gáz.
- Oké.

    Necces volt, de végül senkit nem kaptak el. De úgy sem bújócskázhatunk örökké, előbb utóbb el kapnak minket. De addig is " körözött szökött bűnözők " vagyunk. :D
Mikor beléptem az osztályba, mindenki Wolfi asztala körül tolongott... Akarom mondani, majdnem mindenki. Zera és Kíra a tanári asztalon ültek, és kettő képet mustráltak, mind a kettő áttetszett hátulról a rajtuk áttörő napfény miatt, így szépen ki tudtam venni a képekből, hogy mind a kettőn egy-egy fiú bájvigyora van. Mit sem törődve többet velük odaléptem az osztály nagyobbik feléhez, akik még mindig ott tolongtak Wolfinál.
- Na, mi történt? Valami baj történt vele? - böktem félénk osztálytársunkra, miközben átkaroltam Stella vállát.
- Dehogy! Wolfi álmodott egy érdekeset... - tájékoztatott barátnőm.
- Akár egy új szívatás is lehet belőle! - vágott közbe vigyorogva Zero.
- Dehogy, én nem... - szabadkozott Wolfi.
- Na, gyerünk, mond már el jobban...és az elejétől - biztatta most már Bonti is.
- Na jó. Azt álmodtam, hogy az osztályban töri dogát írtunk, és a tanár meghallott hirtelen egy kopogást, ezért kiment a teremből... De valójában senki sem volt kint, és egész óra végéig kereste a tanár a nem létező kopogtatót, mi meg addig kipuskáztuk az összes választ... De tudom, ez lehetetlen, mert nincs ilyen hülye tanár...
- Ez egész jó - bólogatott elismerően Bonti. - Valójában lehetne valaki ez a kopogó, szerintem.
- Végre te is jótékonyan beleásod magad a szívatás rejtelmeibe, barátom! - veregette vállba Zero Bontit. - Lehetnénk mi is a kopogók, van is egy ötletem rá.
- Te meg Karamell, plusz a világmegmentő terveitek...Olyan szellemes lesz ez, mint a nőstényes sztori? - forgattam a szemem viccből.
- Jobb, jobb. Karamellnek az előbb már elmondtam, mikor Wolfi először mesélte - vezette be mondandóját Zero. - Szóval csinálnánk egy kis lyukat a falba, amin átvezetnénk egy hajlékony drótot, aminek egyik végét Karamell asztalához erősítenénk. A másik végét ugye kivezetnénk a lyukon, pont a bejárati ajtó mellé érne egyébként ez a drótzsineg.
- Ja-ja - mondta csillogó szemmel Karamell.
- Amit Karamellre bíznék drótvégre szerelnénk egy fogókát, amit biztonságosan meg tud húzni bármikor, de a padjában mindig el tudná rejteni a könyvek közé. Na már most: mivel ugye az ajtó egy ki-be nyíló szerkezet - Zero ezen megfogalmazására elkezdtem hitetlenül bámulni, hogy " most ez komolyan nem tudja, hogy én tudom, mi az az ajtó? " - ezért nem tehetjük a zsineg másik végét az ajtóhoz közvetlen, ezért mellette elrejtve kell kitámasztani. Mondjuk egy poszterrel takarnánk el. Már csak valakit meg kell kérnünk, hogy óra közben igazítsa az ajtóra a kopogót, Karamell pedig lendületbe hozná belülről, és kintről hallatszódna a kopogás.
- Egy darab zsineg nem fog kopogni...- szóltam közbe.
- Ja, tényleg, bocs. Nem mondtam, hogy arra szerelnénk egy...bármit - magyarázta - ami kopog.
Bármit. Egy bármit. Kíváncsi leszek, az meg mi lesz, az a bármi, esetleg akármi. :D
- Ez jó ötlet - bólogatott Erion.
- Ez tud beszélni? - tátotta nagyra a száját a meglepettségtől Zero.
- Igen - vetette közbe Erion - csak nem olyan sokszor és sok hülyeséget, mint te - oltotta be, amin elkezdtünk röhögni. :D - Sőt, van egy ötletem, kit avathatunk be.
- Na? - kérdezte érdeklődve Karamell.
- A pedellust. Ő egész nap járkál a folyosókon és szemlátomást semmi dolga nincs. Csak le kell valamivel kenyerezni, és majd segít - magyarázta szürkés hajú barátunk.
- Ez zseniális! - kiáltott fel Karamell. - A töri dogám ötös lesz egyszer az életben! - a nevetés most sem maradhatott el. Mindeközben hallottuk Zera és Kíra beszélgetését:
- Ha neked ez nem tetszik, engedd át nekem, helyes és kész! Ha majd megunom, megkaphatod! - toporzékolt ülve Kíra.
- Jó, aranyos mind a kettő, de nekem nem kell egyik sem...Én az álmaimban már elképzeltem egy fiút, és ugráltunk együtt a gumicukorfelhőkben - álmodozott szórakozottan Zera.
Na ne! :D Ez a lány tényleg egy külön kis világban él.
- Csajos beszélgetések...hánynom kell tőle - sápadt le teljesen Zero.
- Hé, ti nem lesztek ilyenek ugye?? - nézett rám meg Stellára aggódva a fiúk.
- Ezt most lehet nehéz lesz nektek elfogadnotok, de - feleltem kissé döbbenten a kérdésükre....
- De mi nem fogunk vitázni pasikon és gumicukorfelhőkről álmodozni - fejezte be a mondatomat Stella. Azért felháborító, hogy ilyeneket feltételeznek rólunk! :D
- Akkor jó - sóhajtottak fel egyszerre a srácok.
- Amúgy, azt is tudjátok mivel kenyerezzük le a pedellust? - tért vissza az eredeti témához Stella.
- Nekem van egy ötletem - lépett oda hozzánk Krisztán. - A személy pedig itt áll előtettek. Pontosabban személyek - mutatott rám, majd az épp belépő Zeririnre.
- Krisztán, felejts el, ma nem vagyok jó kedvemben! - tett pontot az i-re Zeririn.
- Jó, akkor csak Síra - fordult vissza hozzánk a srác. Már éppen nyitni akartam a számat, de valaki beelőzött.
- Miért pont Síra? - kérdezte Bonti. - Ennyi erővel mehetnél te is vagy Stella.
- Stella biztos nem! - vágta rá Zero. A három fiú között érződött a feszültség, de főleg Krisztán és Bonti voltak vita közelben.
- Gondolkozz már! - kezdte Krisztán. - Erion is megmondta, hogy semmi dolga a pedellusnak, pénzt nem fogad el, ezt biztos forrásból tudom. Akkor mit adnál neki, ha nem egy olyan személyt, akinek kiöntheti a szívét és cserébe megcsinálja nekünk ezt az apró dolgot?
- Mint mondtam, menj te! - mérgelődött továbbra is Bonti.
- Én nem csaj vagyok, Zeririn nem vállalta, Stellát pedig Zero letiltotta, a két gráciának, ha csak nem az esetük, nem mennek bele - vitázott tovább Krisztán. Mi meg sem szólaltunk, igazából azt sem tudtuk mit mondhatnánk, de akkor jött végre egy értelmes személy.
- Akkor se...
- Elég már! - lépett közéjük Erion. - Először talán Sírát kellene megkérdeznetek..
- Oké - fordult felém Krisztán - tehát, megteszed a csapatért, nem?
Most mit kellett volna mondanom?? Azt, hogy nem? De azzal csődbe ment volna az egész terv...
- Csak kiönti a szívét és lépek is onnan, fogtad Krisztán?
- Istennő vagy! - ölelt át hirtelen.
- Ja, majd mond ezt azután, hogy visszajött - dünnyögte Bonti.
- Akkor még jobban az lesz - vágott vissza Krisztán ismét.

    Észre sem vettük, hogy becsengettek, vagy hogy közben bejött az ofőnk Renével, akinek az arca nem csupa kedvességről árulkodott...Gondoltam én, hogy hamar el kapnak, de azt el is felejtettem, hogy simán bejöhet az osztályba. :D
Na mindegy, úgy tűnik mégis csak sikerült beírnunk magunkat az IH " rajtatok tartom a szemem " füzetébe.
- Mi ez a csődület? - kérdezte az IH a kis csapatunkat nézve. Persze mindenki egyből a helyére osont.
- Zero, Karamell, Síra és Stella - sorolta a neveinket az ofő. - Sejtitek, hogy most miért van bent az igazgató helyettes úr?
- Persze - vágta rá Zero - meg szeretne dicsérni minket, mert nagyon tetszettek neki a nőstények? - kérdezte röhögve.
- Nem fiam, nem nyerte el a tetszésem! - Ez gáz, most még jobban feldühítette. - Na, indulás a négy bajkeverőnek!
    Szegény Stella, teljesen meg volt rémülve. Ő már az elején is szólt, hogy messzire megyünk, már akkor is félt a lebukástól. Most meg még be sem tettük a lábunkat a suliba, már menekülnünk kellett a portás és az IH elől.
- Na, meg is jöttünk. Remélem tudjátok, hogy hol kezdjetek neki, mert kicsengetésig kész kell lenni! Ha nem lesz kész, már második héten gazdagodtok egy-egy igazgatói figyelmeztetéssel, ellenkező esetben csak igazolatlan órát kaptok. Kezdhetitek! - csapta be az ajtót René, amitől az egyik poszter alsó sarka kicsit meglebbent. A fiúk röhögni kezdtek, én meg Stellát nyugtattam, hogy nem lesz semmi baj...
- Na - dobta le magát Zero az IH székébe - hozzátok a sósavat.
- Minek az neked? - lepődtem meg.
- Lemosni a falakat - mondta Zero, de olyan hangnemben mintha ez valami teljesen természetes tény lenne..
- Ajj, Zero, hagyd már abba! - fakadt ki Stella, mire mind a hárman kerek szemekkel figyeltük - Most komolyan, szedjük le és utána menjünk innen.
- Jó, nyugi abba hagyom - állt fel a székből Zero - Na, akkor kezdjük.
Ahogy az tőlünk kitelik, hiába szedtük le, csak még nagyobb baj lett belőle...A ragasztó olyan erős volt, hogy a vakolat is jött a plakáttal együtt. Mindegy, azt mondta, hogy szedjük le, azt megcsináltuk...Bár a vakolat bánta, és szerencsére mi is csak egy igazolatlannal lettünk gazdagabbak.

***

 Pont kicsengetésre értünk vissza a terembe. Amint beléptünk láttuk, hogy a plakáttartók tök üresek. Hát, úgy néz ki, itt is szelektálás történt. :D
Míg nem voltunk itt az ofő lediktálta a végleges órarendet, így elkértem Zeririn vázlatát. Nem sok változtatás lett benne, de a legnagyobb bánatomat az jelentette, hogy a rajz és a vizuális kultúra nem esett ki....

    Hát, nagy meglepetés ért minket a második órában: Kémia, de nem is ez a lényeg...Betrachen René tartja...

- Jó napot, mélyen tisztelt 9/b. A nevem Betrachen René , bár ezt az osztály negyede már biztosan jól tudja - nézett négyünkre.

- De nem hiszem el, hogy nem élvezte a látványt - duzzogott Zero. Szegény, még mindig le van ott ragadva, hogy még a teremből is le kellett szedni a hölgyeményeit. 

- Nos, ezt felejtsük el, és térjünk a lényegre. Én kémiát és informatikát tanítok. Akkor, füzet nyitva és kezdjük is. 

- Nem ismerkedünk inkább? - kérdezte Karamell.

- Nem, nem érdekel a személyes bajotok, mellesleg a te nevedet egy életre megjegyeztem! Kezdjük is.

   A tanár három oldalt diktált... Már fél oldal után leszakadt a kezem, így hagytam az egészet a fenébe. Főleg, hogy ez tuti kitolás! Ősrégi csontváz, nem érti a modern kori gyerekek vicceit, és így büntet minket!! A kicsengetés igazi áldás volt, szerencsére fogta magát és kiviharzott....

 - De amúgy most komolyan! - ült fel Zeririn a tanári asztalra. Mögötte a többiek álltak, csak mi négyen, vagyis én, Zero, Stella és Karamell álltunk előtte. Úgy éreztem magam, mintha valami vallatáson lennék... - Hogy lehettek ennyire barmok?? Minket szívat a ti cseszett nagy ötletetek miatt is!

- Ajj, mi van már? - kérdezte unottan Zero. - Az öregapó meg te rokonok lennétek? Mert, hogy egyikőtöknek sincs humora, az már biztos. 

- Ja - helyeselte Karamell - csak egy poén volt!

- De csak szerintetek volt az!!! - kelt ki magából teljesen Zeririn. -Nem megmondtam, hogy ma nincs jó kedvem??? Erre ez vár rám?! Először a mocskotok takarítása, utána körmölés ezerrel??! Hát normálisak vagytok ti??!!

- Hát, lassan kezdem azt érezni, hogy te nem vagy az - szóltam közbe, miközben felültem vele szembe Zera padjára. - Mint valami tárgyalás, de komolyan...Nem embert öltünk, csak vicceltünk. 

- Ez az, engedj el minket! - helyeselte Zero. 

- Meg a nagy fenéket!! Ti négyen maradtok a teremben egész nap, sőt még holnap is! Teremfogság van nektek! A többiek szabadon mehetnek! - oszlatta fel a gyűlést Zeririn.

- Mi? Teremfogág? - kérdezte Stella elcsukló hangon.

- Hallod, nem vagy az anyánk - felebezett Zero, akinek Zeririn a képébe vágott erőből egy noteszt, amit Kíra padjáról szedett össze. :D - Megbolondultál? És ha betörik az orrom?

- Ne nyafogj, a döntésem végleges, és egyéb megszólalás esetén még az ablakból is kilógatlak!! - viharzott ki a teremből Zeririn.

    Ez a csaj kész van, de teljesen....Még, hogy teremfogság....Hah, a tanárokra sem szoktam hallgatni, nem hogy rá.....Na, mindegy, most úgy is becsöngettek...

    Egy elég idős nénike jött be, ősz haja és kedves kinézete volt. A karján lévő táska pedig mintha mozgott volna....Biztos, csak képzelődtem. 

- Na, ifjonti kölykök - kezdte " kedvesen és bájosan " - ameddig jól álltok hozzám, addig én sem rúgatom ki egyikőtöket sem. Még van 2 évem a nyugdíjig, erre megkaplak titeket. Alig várom ezt a két évet...Vagy nem. Ha-Ha-Ha - olyan szaggatottan nevetett, mintha valami őskori fekete-fehér filmből jött volna ki. - A nevem Keeper Ursula. 

- Ursula? - kérdezte Zero elgondolkodva - Az nem valami gonosz mesei sushi?? - a kérdés hallatán mindenki nevetni kezdett.

- Nem! Nem leszünk így jóban, fiacs....Hol van Cucu?? Hova tűnt az én kis Cuncikám??? - kérdezte már-már hisztérikus aggodalommal. 

    Mindenki egymást nézte, amolyan " na akkor most mi van?? " tekintettel. Ursula mindeközben a táskája tartalmát szórta ki a tanári asztalra. 

- Ha megkérdezzük, hogy mi a baja, akkor sushit csinál belőlünk? - kérdezte Zera félénken.

- Nem kizárt, ez a nő pszichopata, inkább maradjunk csendbe és bólogassunk - adta ki az utasítást Zakarián. Szerintem is ez a legjobb megoldás, de...

- S-skacok... - szólaltam meg ijedten. 

- Nyugi Síra, ránk nem jelent veszélyt - próbált nyugtatni Bonti. De nem ez volt a baj.....Mindeközben Ursula csak azt hajtogatta, hogy " Cucu! Hol van az én kis tutyi orrú szépségem?? " :D 

- De, Bonti...valami mászkál az asztalok alatt. Az előbb láttam elsuhanni valamit...

- Képzelődtél, szerintem csak a nő cuccai repültek - állapította meg Karamell. Hát, jó...Legyen nekik igazuk, de tudom, hogy láttam valamit, és az nem Ursula cucca volt!

- Valami csikizi a lábam - kuncogott Stella.

- Ne már, Síra beléd beszélte a hülyeséget - fogta a fejét Zero. - Nincs itt semmi az idegbeteg tanárunkon kívül.

- Nem beszéltem bele semmit - védtem magam. - Komolyan mondom, hogy vo...Ááá - ugrottam egy nagyot, amikor egy valami ráugrott a padomra - Jézusom, ez egy kutya!! - pattantam fel a helyemről és másztam fel Krisztán padjára. 

- Ez most komoly? - kérdezte Krisztán. - Láttad a kaukázusi kutyám és egy chiwawától ijedsz meg? 

- Hallgass már, Nala koránt sem nézett ilyen...vérszomjasan. 

- Jó, hát az tény, de...Vigyázz mindjárt ugrik! - ijesztett meg Krisztán, aminek a következtében hátra szaladtam Bonti mögé és onnan lestem a kis vérebet.  

- Ne már, Krisztán - szólt rá Karamell - a végén még elájul és az a te hibád lesz.

- Akkor is durva, nem ijedt meg egy ettől százszor nagyobb kutyától, de ilyen kis padlócirkálótól viszont igen. 

- Krisztán, állj le - szólt rá Bonti. 

- Oké, oké...most megint nincs humorérzéketek - duzzogott és bedugta a fülébe a fülesét. 

- Jajj, hát itt vagy életem? - kapta fel az ölébe Ursula azt az...állatot és piszéset játszottak. - Hát ki a mami kedvenc kis husija?? Na ki az? Hát persze, hogy te. Megijesztett az a csúnya gnóm ugye? De semmi baj, a mama majd megvéd - beszélt a kutyához nyájasan. 

- Mi? Gnóm? Te Bonti, melyiktől kellene jobban félnem? A kutyától, vagy a nőtől? - kérdeztem suttogva.

- Hát, Ursulától biztos és mivel ő neveli a kutyát...hát, inkább attól is. Hátha az is ilyen....szociopata. 

Hát ez remek. Mostantól együtt kell lennem 2 évig két szociopatával....Plusz még ott van az IH és Serena is....Ááá, én meg fogok őrülni, de komolyan....bár Ursula és ez a....valami viszi a pálmát. 

- Hé skacok - szólalt meg hirtelen Karamell - ha ez behozhatja a mini puliját, akkor meg legyen holnaptól egy háziállatunk, például egy...

- Csillámpóni!!! - pattant fel a székéből Zera ugrándozva.

- CUCU EGY CHIWAWA!! ÉRTITEK POKOL FAJZATAI, EGY CHIWAWA!!!!!!!!! - őrjöngött Ursula, majd kiviharzott a teremből, mit sem törődve azzal, hogy még lett volna 10 percünk. 

- Kiegészítem a listádat - szólalt meg hirtelen Bonti.

- Milyen listát? - kérdeztem.

- A félelmeid listáját. Írd bele Zerát is. 

- Ő nem közveszélyes.......talán - gondolkodtam el, majd mind a ketten nevetni kezdtünk. :D  

***

Ma lesz először japán órám. Még soha az életben nem volt japánom, egy betűt...vagy jelecskét...vagy barlangrajzot...sem tudok belőle leírni, csak az animékből látott meg hallott karakterek vannak meg, meg a nyelvből tudok pár szót. Már kíváncsi vagyok, hogy...Úr isten.

- Jó reggelt mina-san! - libbent be mosolyogva egy 20 év körüli, egész jó kinézetű tanár...úr. A lányok többsége az osztályban tátott szájjal bámulta az új " jövevényt ".

- Izé...Jó-jó reggelt! - ugrált a padból fel-le Zera olyan arcot vágva, mint aki éppen most találta meg a mesebeli hercegét. - Vagyis...Akarom mondani Ohayo gozaimasu Sensei! - pirult el. 

- Ohayo gozaimasu....Zera-chan? - tekintett hosszason a lányra a tanár, amitől az még jobban zavarba jött.

- Tudja a nevemet? - hüledezett Zera.

- Érdeklődtem előre már az osztályfőnökötöktől, kinek mi a neve, de még nem igazán jegyeztem meg mindet. Sumimasen! - mondta sajnálkozva, de egyszersmind kedvesen a tanár úr. 

 Kikerekedett szemmel néztük a jelenetet a fiúkkal együtt. Mert hogy engem valahogy ez a fazon annyira nem nyűgözött le rögtön elsőre, mint...Ahogy elnézem Zerát, Zerirint, Kírát és Stellát...Igaz, egész helyes, meg szépen beszél, de mégiscsak a tanárunk! És csak kettő perce ismertük meg a kinézetét és pár elejtett japán szavát! Az eszemet eldobom pár lány mennyire hamar szimpatizál egy " eredeti " japán származású bishivel....

- Oh, semmi baj, az enyémre emlékezett és ennek én nagyon nagyoooon örülök! - szabadkozott Zera boldogságtól csillogó arccal. 

    Az agyamat eldobom....Miközben magamban eldöntöttem, hogy eldobom az agyam, észrevettem, hogy a japán tanár Zera mögé sandít, és rám néz.

- Ohayo gozaimasu, Síra-chan! - mondta bensőséges... Talán túlontúl bensőséges hangvétellel a tanár nekem is. Huha, tudja a nevem...Hova rohanjak?  

- Ohayo...gozaimasu - köszöntem vissza az előbb hallott módon, de a "gozaimasu" eléggé gúnyosra sikeredett. :D

- Talán valami gondod van velem, Síra-chan? - nézett a szemembe az új tanár. - Úgy néztél rám az imént, mintha valami rosszat mondtam volna Zera-channak. - mondta mézes-mázos, "most aztán nagyon ki akarok vele békülni, pedig össze sem vesztem vele" hangon. 

- Nem, dehogy - lapoztam bele tettetett érdeklődéssel a japán könyvembe, csak hogy nem kelljen szemkontaktust tartanom a tanárral. Egyre unszimpibb a tag...

- Akkor jó - reagálta le csilingelő hanggal, amit mondtam. - Nos, akkor bemutatkoznék: Yoshira Takumi vagyok, a japán tanárotok. Gondolom még nem sok közötök van a japánhoz, de negyedikre garantálom, hogy középszinten fogjátok beszélni és szeretni - itt hosszasan rám emelte szürke szemeit...Öhm jó, most inkább nem mondok semmit. - a nyelvet! - derült egyet nevetgélve a saját mondandóján. A lányok itták a szavait, mint a szomjas bárányok a csörgedező patak vizét, vagy mint a részeg alkoholisták a hatodik liter COOP-os borukat. Szent ég....  - Kérlek titeket, azért mondjatok magatokról pár szót, ne legyen ekkora csend! - biztatott minket Takumi - Ez az óra legyen a megismerkedés órája! A hangoskodás órája! Nem kell ám japánul beszélni - kacsintott egyet, aztán olyan mosolyra húzta a száját, amivel bizonyára a legközelebbi bárban fog este felszedni 40 érte rimánkodó és nyálát csorgató lányt. Lehetőleg a 13-17 évig terjedő korosztályban, amilyen pedo a fazon. :D Fantasztikus egyébként ez a belőle áradó kedvesség, főleg az a kacsintás volt nagyon "meggyőző". Meggyőzően segített majdnem meghányatni ezzel a húzásával hét fiút plusz egy lányt, aki minő szerencsétlenség, nem omladozik rögtön, megismerkedésük után 10 perccel "tanári karjaiba". 

    A lányok (engem kivéve) kuncogni kezdtek, a fiúk meg vagy a padra feküdve "diszkréten" aludtak, vagy a szemüket forgatták, hogy hogy lehet egy tanár ennyire álszent. Még hogy ne legyen csend... Ez egy vicc, a felnőtteknek semmi sem jó! Ha csend van az óráján, ha nincs csend. Vagy csak ennek a Takuminak nem jó, de ne aggódjon, a többi órán majd megmutatjuk neki szívesen, milyen diákok tudunk lenni. :D Csak előtte múljon el a hányingerünk a srácokkal....

- Akire rámutatok, az kezdje a bemutatkozást, a nevével is, hiszen az is ehhez tartozik hozzá! - nézett ránk vidám tekintettel a tanár. - Síra-chan, bemutatkoznál részletesen? - mutatott először rám, mintha pusztán véletlenül révedt volna felém az ujja, Hát persze. Egyből engem szúrjon ki....Mi van ezzel a Takumi..."tanár úrral "? 

- A nevem Yamanaka Sirállia, de jól értesült, hogy jobban szeretem a Sírát - kezdtem, mire a lányok szúrós szemmel néztek rám. - Most mi van? Nem fogok elolvadni egy ilyen...bájgúnártól! - feleltem. A fiúk röhögni kezdtek, a lányok pedig tuti már a síromat ássák. 

- Hm...Igen - jött közelebb hozzám, majd megállt mellettem. - A bájgúnár szereti tudni a diákjai...kis...titkát - súgta a fülembe, majd visszasétált a tanári asztalhoz. 

    A lányok gyilkos pillantást vetettek rám, majd tovább csurgatták a nyálukat a " friss húsra ". Én teljesen meg voltam döbbenve, a fiúk pedig a kiakadás szélén álltak, még Krisztán sem hallgatott zenét, pedig ő mindig ezt csinálja. Mikor leültem az emlegetett szamár bökte meg a hátam. Eszembe jutott a tegnapi incidense, ezért duzzogva fordultam hátra.

- Mi van? - kérdeztem.

- Hallod, ez tök rád van kattanva.

- Jó humorod van, tegnap is eljátszottad, de már akkor sem értékeltem a viccedet - fordultam vissza sértődötten, de rögtön hátra is hőköltem, ugyanis Takumi állt a padom előtt, és az állát támasztotta azon. Annyira megijesztett, hogy majdnem hátra estem a székkel. 

- Egek, egek - rázta a fejét a fiatal japán tanárunk - Síra-chan, most meg kell büntetnelek téged azért, mert nem figyeltél az órámon - vigyorgott pervezen. - Óra után találkozunk a tanáriban! Segíthetsz elpakolni nekem. 

    Jesszusom, ez meg van őrülve, rendesen borsózik tőle a hátam. Milyen suliba kerültem én?! Itt minden harmadik tanár valami agyi rendellenességben szenved...

    Két japánunk volt, tehát egybe tartottuk a dupla órát. Mindenki bemutatkozott, bár a lányok monológja töltötte ki az órát, a fiúk letudták az egészet a nevük megmondásával, bár Krisztán kiléte Takumi számára " Kietlen Sivatag " maradt, ugyanis amikor a srácra került a sor, az fogta magát, vállat vont és aludt tovább a zenéjével együtt. :D

Hát igen, úgy látszik a japán tanárt még annyira sem méltatja, hogy az megtudja a nevét. Van ez így, Krisztánnál már az is fura, hogy felkelt, mikor szóltak neki. :D

    Kicsengetés előtt 15 perccel a japán tanárunk össze csapta a tenyerét, elköszönt tőlünk, majd kiment a teremből. Jaj, hála az égnek, ha még 5 percet marad tuti, hogy kidobom a taccsot...Még egy ilyen...ilyen...

- Síra-chan! - rontott vissza a terembe Takumi. - Majdnem itt felejtettelek, pedig annyira meghatott az önzetlen segítségfelajánlásod! - tette a szívére a kezét. Kár, pedig már kezdtem örülni, hogy elfelejtette az önze...Mi?? De hiszen én nem is ajánlottam fel semmi ilyet!! Még emlékzavarban is szenved, nem csak pszichopata?! :O 

- Én nem ajánlottam fel semmi ilyesmit! - tettem karba magam előtt a kezem. Nehogy már azt higgye, hogy én is pocsolyává olvadok, mint a lányok többsége, ettől a nagy szeretetrohamától!

- Pedig, én nem í....- biggyesztette le a száját a tanár, de valaki félbeszakította a mondandóját. 

- Hé, Takumi!!! - ordította el magát Krisztán. - Tanár úr! - tette hozzá végül. 

- Ááá, csak nem Kietlen Sivatag-san? - kérdezte mosolyogva. - Mit tehetek érted? 

- Na látja? A megismerkedésünket előlegezzük meg egy kis pakolással - nevetett sunyin Krisztán. - Sírának most más dolga van, én meg olyan szívesen - mondta kicsit sem észrevehető iróniával - bemutatkoznék rendesen. 

- Óóó....Hát...Rendben... - szontyolodott el Takumi, majd a mai napra végre kiment a teremből. 

    Hát ez van, ő lehet, hogy " szomorú ", én viszont örülök, hogy lekattant rólam, bár ehhez Krisztán segítsége kellett. Apropó, Krisztán! Vajon miért váltott ki a pakolásból? Látszott rajta, hogy nem repes az örömtől, hogy egy kéjenc-palántával tölti a szünete nagy részét...Mindegy, ha vissza jön, majd kifaggatom. 

Becsengetés előtt pár perccel Krisztán esett be az ajtón...bár, ahogy ránéztem....hát, ha a lazaságtól szét lehetne folyni, őt már rég a felmosóból kellene csavargatni. :D

- Síra! - csapott két kézzel az asztalomra Krisztán.

- Mi a... - kezdtem bele a mondatomba, de a srác félbeszakított. 

- Megismétlem önmagam: Ez a csávó rád van kattanva! - kezdte a monológját.

- Ajj, állj már le ezzel! Majd pont az jönne be neki, akiről tudja, hogy rühelli, holott a lányok 99%-a a nyálát csurgatja érte. 

- Gondolkozz már azzal a szép kis buksiddal! - kopogtatta meg a homlokom. - Pont ezért van rád mászva az ürge, mert látja rajtad, hogy nehéz eset vagy!

- A nehéz eset te vagy, mármint személyiségileg! - csúszott ki a számon a legnagyobb sértés, amit egy Krisztánhoz hasonló egoista, én-mániás személy csak kaphat. 

- Jobban jársz, ha távol tartod magad tőle! - felelte mit sem reagálva a szemébe mondott " óriási " sérelemre. Furcsa, pedig ha valaki megsérti az ő kis ( ...nagy ) önérzetét, már tuti a pokolban lenne az a személy....

- Oké, oké, észben tartom... - sóhajtottam. Már nagyon untam ezt a témát...Még ha igaza is van, nagylány vagyok már, majd megoldom valahogy.

    Becsengetéskor az ofőnk lépett be az ajtón, de nyelvtan könyv helyett egy doboz volt nála. Már minden jóravaló diák tudja, mit jelent ez: elmarad az óra, és helyette valami tök mást csinálunk majd.

- Nos, kedves kis osztályom - kezdte bensőséges hangon - most kapjátok ki az ellenőrzőtöket, és utólag is elnézést a késedelmek és az órarendbeli változtatások miatt, de tudjátok az a rengeteg papírmunka... - legyintett. 

- Tanárbá', nekem csak akkor kell, ha vannak benne ötösök - szólt be Zero. Úgy tűnik még mindig duzzog a nőstényes dolog miatt, mert ez a beszólása csak mosolyt csalt az arcunkra, a szokásos hasfájós röhögés helyett.

- Zero, fiam - kezdte mosolyogva a tanár - azért meg kell dolgozni, a jó jegyeket nem szokták csak úgy osztogatni.

- Hát igen - gondolkodott el Zero - lehet ezért szoktam mindig épphogy csak átcsúszni. Na, mindegy. - legyintett. Szegény, ma tényleg nincs toppon, az IH-s esett óta olyan, mit egy két lábon járó poéntalan bohóc. :D

- Nos, akkor a kiosztott ellenőrzőkbe beírjuk a tanáraitok neveit, és azt, hogy milyen tantárgyakat tanítanak - csapta össze a tenyerét. - Az első oldalt pedig töltsétek ki az adataitokkal. Akkor kezdenénk is: Az igazgató asszony tanítja nektek ebben az évben az angol nyelvet, plusz illendőség és formalitás tekintetében is feltüntetjük a nevét. 

- Jajj, tanárbá' - kiáltotta fáradt hangon Karamell. - Már maga is ezzel az illem izével jön nekünk?? 

- Jó is hogy eszembe juttattad - bólogatott az ofőnk. - Mi is volt az a tegnapi incidens? Krisztán, Síra és Zera! Nincs valami mondanivalótok? 

- Én miért? - nézett fel a telefonjából Zera. 

- A csillámpónik kinyilvánítását még úgy, ahogy el lehet fogadni, de a naplóra is ráugrált egy ilyen " kis barátod ". A telefont pedig tedd el. - próbálta mondani szigorú hangon a mi örökkön bohókás tanárunk. 

- Ajj, az nem is én voltam....- duzzogott Zera - És soha nem fogom kiadni a barátaim kilétét egy hitetlennek! - vágta le magát a padra, és felhúzta a fejére a kapucnit. 

- Hát...jó...- vakargatta a fejét - Krisztán, neked valami mondaniva....Mégis mit csinálsz édes fiam?!  

Mindenki Krisztánra nézet, aki a lábát a padon " pihentette " zenét hallgatott, és közbe hintázva rágózott. Nem is ő lenne, de komolyan, ha csak egy másodperce is oda tudna figyelni valamire....Vagy valakire. 

- Tanár úr, becsapott minket - emelte magasba a kezét Stella.

- Így van - helyeselte Zeririn is.

- Már kezdtem azt hinni, hogy az a lökött valami újat is csinál - reszelgette unottan a körmeit Kíra. 

- Azt hiszem, több illem órát kellene kérvényeznem...- rázta a fejét az ofőnk. 

- Ne, meg ne merje tenni! - esett előre Karamell, annyira, hogy a pad előredőlt, és az éppen nagy munkában lévő Kírára majdnem ráborult. 

- Te idióta! - pattant fel a helyéről Kíra. 

- Most mit hisztizel? - toporzékolt Karamell is. - Nem esett rád ez a vacak, mert képzeld: úriember voltam és megfogtam! 

- Milyen úriember??! - akadt ki teljesen Kíra - Csoda, hogy a kifejezést ismered!

- Gyerekek, elég volt! - kiáltotta el magát az ofő. Kíra és Karamell visszaültek a helyükre, bár...- Na, akkor az igazgató asszony nevét írjátok le: Smereck Lia és angol nyelv a tantárgya. 

Tök átlagos neve volt, így nem is szóltak be a többiek. Na, de ami ezután jött.  

- Az igazgatóhelyettes úr neve:  Betrachen René, kémiát és informatikát fog nektek tanítani ebben az évben. 

- Jajj, akkor infón is oldalakat fogunk körmölni - sopánkodott Karamell. 

- És szerinted ez kiknek is a hibája?? - szólalt meg felháborodottan Zeririn.

- Gyerekek, haladjunk! - könyörgött az ofő. - Gondolom az én nevemet már tudjátok, és a tantárgyaimmal is tisztában vagytok, de azért: A nevem Tyler Normann, nyelvtant és irodalmat fogok nektek tartani, nagyon valószínű, hogy négy éven keresztül.

- Vagy több - szólt be Zero - Hátha megbukunk egyszer-kétszer. 

- Zero, remélem erre nem fog sor kerülni - mosolygott Tyler tanár úr. - Akkor a történelmet Parker Caesar fogja tartani. 

- Ceasar? - kérdezte Stella - Úgy mint az a kaja? 

- Igen... - szólt a tanárunk a papírjait nézegetve. - Azaz, nem, hasonló név, de teljesen nem hasonlít rá.

- Hát én már tökre kivagyok! - nézett fel a kapucnija mögül Zera. - Nem elég, hogy törit tanít, de még.. Jujj, hív anyu!!! Háló? Anyuciiiii... - rohant ki a teremből, a tanár legnagyobb csodálkozására.
- Jól van, felírtam a kérvényt az etikett óra növelése érdekében - komolyodott el Zera jelenete után Tyler tanár úr.
- Nemá' - fulladt ki teljesen az egész osztály, és á, ez nem azt jelenti, hogy az etikettet rühelljük a legjobban. Még Krisztán is majdnem hátraesett a székével a megnövelendő etikett óra hallatán.
- Asszem én kiiratkozom, emberek - sóhajtott humortalanul Zero.
- Csendet már! A következő tanár Valentin taná... - az osztály újra életre kelt, és mindenki röhögni kezdett - ... Manner Valentin. Mi a nevetés tárgya?
- Hát ez tuti valami langyi. Vigyázzatok a mogyorókra, skacok - fordult hátra Karamell a többiek felé, és most már a fájó has sem maradhatott el a hatalmas röhögés mellett. :D
- Langyi? Karamell, fiam, válogasd meg a szavaidat!!! Nem igaz, hogy állandóan fegyelmeznem kell! Etikettet és éneket fog egyébként tanítani - az osztály egyöntetűen felsóhajtott egy "elegünkvanazetikettbőlrobbantsukfelasulitésjajjnemégéneketistanít" sóhajjal. Kíra a reszelővel lassan az ujját is lereszelte, annyira ideges volt, miközben Karamell rugdosta a székét.
- Te nem vagy komplett! Elegem van , én elülök!!! - sipítozott, mint egy rossz vekker.
- Olyan gyönyörű... a széked, hogy muszáj döngetnem - vette át Zero modorát Karamell, számomra érthetetlen indokból. :D
- Látod az ablakból azokkal a mocsár zöld szemeiddel azt a sarokkövet? - kérdezte kedvesen mosolyogva Kíra.
- Persze! - vigyorgott Karamell.
- Na, azt fogod felszántani a fejeddel, ha nem hagysz békén! - csapta le a magas labdát Kíra, mire Zero röfögve felröhögött. A tanár a fejét fogta, a legtöbben csak röhögtek, mire egy valakinek elege lett a fennálló helyzetből. Kettőt találhatsz, kinek. :D
- Elég legyen már, ti félkegyelmű anyaszomorító, magukat moderálni képtelen állatok!!!! - állt fel a székéből Zeririn egy gyönyörű monológgal. - Ha nem látnátok, a tanár éppen olvasná a neveket! Úgyhogy kuss legyen, vagy még kettő hét zárka a teremben!!! - vette fenyegetőre a formát, mire a fiúk, mint a kis angyalok, helyezkedtek el a székeikben, mint az agyagkatonák ülő helyzetben odaöntve a székekre. :D Zeririn csodákra képes, bár Krisztánra még ő sem volt hatással, ugyanazt csinálta, mint eddig: rágózott, telefonozott, zenét hallgatott és hintázott a székkel egyszerre.
- Köszönöm, Zeririn - nézett hálás tekintettel a tanár Zeririnre. - Nos, a következő tanár a sorban Talpikusz Fidera...
- Na, ne hülyéskedjen, tanárbá' - szólt megint közbe Zero. Zeririn hatása eddig tartott. - Most komolyan ez a neve? Vidra Talp? Vidratalp?
- Talpas! - libbent be a terembe Zera, és a hatása nem maradt el. Mostantól vagy a Vidratalp, vagy a Talpas biztosan gúnyneve lesz a tanárnak, már csak meg kéne ismernünk hmmm... Magát a tanárt? Nem is tudom. :D
- Igen, fiam, ez a neve. Én sem kérdőjelezem meg azt, neked miért Zero a neved, ennyi az egyenlet.
- Egyenlet? - hüledezett Kíra - utálom! Utálom az egyenleteket!!!
- Hajjj - sóhajtott a tanár. - Egyenletről szólva, matekot és fizikát fog tanítani nektek. Egyébként nagyon jó tanár.
- Véletlenül nem nagyon jó hentest vagy sorozatgyilkost akart mondani? - kérdezte hitetlenül Karamell, összepacsizva ezután Zeroval, aki teljesen készen volt már. :D
- No és miért? - vonta fel egyik szemöldökét az ofő.
- Csak mert szerintem ez a Talpas... Elnézést. Talpas tanárnő elég sok embert fog még a jövőben szétmarcangolni a tantárgyaival. Arról nem is beszélve, hogy már most leesik a fejem a gondolattól, ha a fizikára és rá gondolok. Lehet, guillotine gyűjteménye van, és mindegyikünket egyszerre fog a fejétől megszabadítani! - fogta színpadiasan két kézzel a fejét Karamell, hisztériázva.
- Karamell, édes fiam. Nem hinném. Nem hinném, hogy le fogja vágni a fejedet. - erre a szóra mindenkiből kitört a nevetés. Egy matek tanár, aki levágja a diákjai fejét, ha nem tanulják meg a megoldóképleteket. Hát ez kész! :D
- Folytatnám a mondandómat - vetette csak úgy közbe, mintha zavarna, az ofő, az óráját mustrálva. - Ha Karamell és Zero megengedik - nézett végig a kettő mókamesteren, de egyáltalán nem volt ijesztő a megjelenése. - A biológiát és a földrajzot Keeper Ursula fogja tartani.
- 101 kiskutya, 101 kiskutya. Miért nem vagytok inkább pónik? Tanár úr! Mondtam anyunak, vegyen nekem egy pónit, erre letette a telefont az imééééént - sopánkodott Zera. - Maga szerint miért? Maga venne nekem pónit? Tudja, ami csíkot húz maga után...
- Tanár úr, én csak azt szeretném kérdezni - mondta meggondoltan Krisztán, egy pillanatra kivéve fülhallgatóját az egyik füléből - hogy lehet az, hogy szinte az összes tanárnak ilyen... - itt kicsit elgondolkodott - ritka szar neve van? - nézett tök komolyan az ofőre.
Nos, Tyler tanár úr arcáról lerítt az elkeseredettség. Mindenki röhögött, Kírát Karamell papírrepülőkkel dobálta, Zero éppen most esett hátra a székével, Erion pedig halkan elkezdett szuszogni a padján...bealudt. :D
- Ezekre a kérdésekre most inkább hadd ne feleljek! Csillámpóni? 101 kiskutya? Miről beszéltek ti? És és és... Krisztán, hogy beszélsz?! - hüledezett a tanár - Gyerekek, ez őrület! Agyvérzést fogok kapni! - siránkozott. - Egy percünk van, muszáj elmondanom gyorsan a többi nevet is, felsorolás szinten, akkor talán nem engedtek meg magatoknak több tréfát - gúnyolódott rajtunk. - Nos, akkor van még a tanári karban jó pár jeles tanár, akik tanítani fognak benneteket - darálta - Yoshira Takumi...
- Azt a bájgúnárt meg ne említse a jelesek között, mert a falra mászok! - ejtettem el egy apróbb megjegyzést.
- Úgy van! - helyeselte Krisztán is. Bonti egy pillanatra felemelte ránk a fejét, de csak sóhajtott, és aludt tovább. Fura ma...
- Japánt fog tanítani, ezen kívül még Zoboki Rem - röhögés szokás szerint. :D - testnevelést, és mire megkérdeznétek, hogy nő-e vagy férfi, igen, nő... Ja nem, férfi - zavarodott bele saját magyarázatába Tyler úr.
- Ne aggódjon, tudjuk a nemét! - vigyorgott Karamell. - Volt már szerencsénk látni, hogy elperverzkedte magát a nőstények láttán! - nyalta meg a szája szélét hasonlóan a tesitanárhoz, mire az osztály hasát fogva röhögni kezdett. :D És, mi több, kitalált egy új szót: elperverzkedte. Azért ez becsülendő tény.
Ránk csöngettek. A tanár ránk emelte elkeseredett szemét, ami valamiért arra késztetett minket, hogy még ne pakoljunk.
- Nos, rendben, szóval... Monk Serena  tanárnő rajzot és vizuális kultúrát fog tartani nektek az elkövetkező tanévekben éééés... - itt mindannyian egyszerre lélegeztünk mélyen be - mehettek. Ismeritek már tehát az összes tanárt, akik tanítani fognak benneteket. További szép napot, sziasztok! - tette el az idegeskedéstől agyongyűrögetett vázlatát a tanár úr, és gyorsan kiviharzott a teremből. Nem is értem, szerinted miért? :D

***

    Infón René még mindig harapós kedvében volt. Meg sem szólaltunk, de a nagy csend miatt még ránk sózott 2 oldalt....Komolyan, nem értem néha a felnőttek felfogását, bár...Ezt most tuti a plakátos dolog miatt kapjuk. Szerintem, az akkor is vicces volt :D 

Óra végén Zeririn mondani akart valamit, de letudta egy legyintéssel. Szerintem a körmöléssel kapcsolatban akart megint gyűlést tartani, de jobbnak látta inkább hagyni az egészet. :D 

    Mikor hazaértem felmentem a szobámba, levágtam magam az ágyra és bekapcsoltam a TV-t. Semmi érdekes nem ment benne...épp azon voltam, hogy meghalok az unalomtól, amikor először megcsippent a telefonom. Stella írt....

 Szegény lány, most biztos nagyon rossz lehet neki....Miközben ezen gondolkodtam, tökéletesen egyszerre ugrott be két ablak. :D Jesszusom, azt sem tudom, melyikkel kezdjem...

 És még a pedellusos beszélgetés is ott van....Huh, hosszadalmas lesz a holnapi nap....