Szeptember 3., péntek
Ezt nem hiszem el! A telefonom csörög, és valaki ráfeküdt a csengőre. Kimásztam az ágyból, felkaptam a telefonom és kibotorkáltam az ajtóhoz. Mondanom sem kell, útközben sikerült leesnem a lépcsőn. :/
Ezt nem hiszem el! A telefonom csörög, és valaki ráfeküdt a csengőre. Kimásztam az ágyból, felkaptam a telefonom és kibotorkáltam az ajtóhoz. Mondanom sem kell, útközben sikerült leesnem a lépcsőn. :/
- Na, jó reggelt, Hercegnő!
- Bonti, 5 másodperced van, hogy elmond, mit keresel itt
hajnali... - megnéztem a telefonon az időt - negyed 7-kor!
- Miután tegnap 20 percet késtél, gondoltam felkeltelek -
mondta nevetve. - Bemehetek?
- Felőlem - rántottam meg a vállam.
- Egyedül vagy itthon?
- Egyedül vagy itthon?
- Ja, a nagybátyám szinte sosincs itthon. Kérsz kávét?
- Haha, elfogadom. És a szüleid? - furcsa érzés kerített
hatalmába a kérdés hallatán. Nem is emlékszem rájuk...Akkor, miért idegesít
ennyire a téma??
- Passz - feleltem végül szárazon.
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy nem tudom, hol vannak. Zeron...vagyis a
nagybátyám nevelt fel. Csak a munkája miatt...Szóval, keveset van itthon.
- Ez nem zavar téged?
- Nem.
- Na, jó... Add a kezed.
- Mi? - néztem fel rá a kávémból.
- Jól hallottad. Gyere! - megragadta a kezem, majd
felrántott a székből. Nem értettem, hogy ez mire jó, de a következő lépéstől
még jobban meglepődtem. Nekinyomott a falnak, majd a két kezét a falnak
támasztotta a fejem mellett, így teljesen elzárva tőlem a menekülés
lehetőségét.
- Mégis mit csinálsz?? Enge... - de nem tudtam többet
mondani, ugyanis befogta a számat. Vicces, Ő van az én házamban, és Ő játssza
itt a nagy urat. De várjunk csak! Mi is ebben a vicces?!
- Az elmúlt napokban nem láttam mást, csak hogy egy álarc
mögé bújva szemlélődsz. Vagyis akkor nem vagy őszinte, amikor a téma zavar,
mint a mostani is. És ez... idegesítő! - a mondata után ellépett mellőlem, és
visszaült az asztalhoz. - Boccs.
- Ez alatt a 2 nap alatt, nem ismerhettél meg eléggé! Majd
mond ezt, mondjuk...egy hónap múlva! Amúgy meg, nem fogok változtatni a
stílusomon, mert jössz Te, és...és... - ez elgondolkodtató. Csak, pont tőle nem
akartam ezt hallani...De, várjunk csak! Eddig folyton segített...A maga módján.
- Köszi.
- Nincs mit. Várj! Hogy jöttél rá, hogy...
- Levágós voltál, bocsi - kacsintottam.
- Fél óra, és mehetünk.
- Haha, elég lesz neked annyi?
- Simán, még kevesebb is - nevettem én is. Készülődés közben
folyamatosan azok a mondatok jártak a fejemben, amiket mondott. „ Egy álarc
mögé bújva szemlélődsz ” … „És, ez...idegesítő ” … De, ácsi!
Idegesítő...Idegesítő?! Ő mégis miért foglalkozik azzal, hogy mi idegesítő
bennem??
- Kész vagyok –
rohantam le. Sajnos ez rossz ötlet volt, a reggeli esésem miatt, még mindig
sajog a lábam...
- Felveszem a cipőm, és mehetünk is - annyira nézett, hogy
már kezdtem kellemetlenül érezni magam. Egy vajszínű egyberészes ruha volt
rajtam, aminek az alja rövidnadrág volt, a derekamnál pedig egy vékony, arany
színű öv volt, díszítésként. A hajamat most összefogtam, és a megszokott
napszemcsi sem hiányzott a fejemről. :D A baj csak az volt, hogy Bonti teljesen
lefagyva állt a nappaliban, közben engem nézett. Furcsa, de mintha egy kicsit
még el is pirult volna...Mindegy, biztos csak képzelődtem.
- Hahó, Bonti! Itt vagy??! - integettem az arca előtt pár
centire, mire reagált.
- Khm...O-oké, szóval...Még időben is vagyunk. Suliba menet
bemehetnénk venni kaját, meg neked kávét. Ismerek egy jó helyet, ahol finom
kávét adnak - mondta röhögve. :D
- Na, végre reagálsz, és még van egy jó ötleted is.
Mehetünk?
- Várj, kisebb lettél.
- Talán, mert nem magassarkú van rajtam? - nevettem.
- Nem úgy néztél ki, mintha nem tudtál volna menni benne,
vagy ilyesmi.
- Azzal nincs is gond, csak...Hát, ez ilyen stílusváltás.
Tudod, csak a péntek kedvéért, meg minden - nem akartam elmondani neki az igazi
okot, tuti kiröhögött volna...Bár, ahogy az arcát elnéztem, nem nagyon hitt
nekem.
- Na, mehetünk?
- Persze - csak a kapuig jutottam el, de máris rájöttem, egy
apró tényre: Jó ötlet volt nem magassarkúban jönni, mert még így is fáj a
bokám, minden egyes lépésre. Mindegy, megpróbálok nem sántítani, de...
- Hé, nézd! Azok ott nem az ikrek, Karamellel? - kérdezte
Bonti, hunyorogva a domb tetejét kémlelve.
- Ezer százalék. Azok ketten már megint ölik egymást. -
nevettem.
- Na, végre, Síra, Bonti! Kérlek, mentsétek meg hű jobb
kezeteket ezektől a vitagépektől! - könyörgött Karamell.Nem hiszem el. :D Még,
hogy hű. És, jobb kezünket?? :D Megőrült ez a srác, de komolyan. :D
- Haha, sziasztok srácok! Hé, Zero! - öleltem át a vállát
hátulról, amitől eléggé meglepődött.
- I-igen? - kérdezte pirulva. - Pont itt, az utcán akarod bevallani, hogy tetszem? Izéé...Hát, jó. :D Tehát, ő az „ ezerrel nyomulok ” srác. Értem én.
- I-igen? - kérdezte pirulva. - Pont itt, az utcán akarod bevallani, hogy tetszem? Izéé...Hát, jó. :D Tehát, ő az „ ezerrel nyomulok ” srác. Értem én.
- Nem, erről már másodjára csúszol le - röhögtem, és kicsit
meglöktem, amitől előre bukott, pont Zakarián lába elé. :D
- Béna vagy. Már mondtam, hogy ezt egyik csaj sem fogja
bevenni! - Zero már emelte a mutató ujját, és nyitotta volna a száját, amikor
így folytatta.
- Legalább is az értelmesebbik fajta nem - egészítette ki
mondandóját Zak.
- Nem igaz, sosem hiszed el, hogy van igazság abban, amit
mondok! - indult meg Zero a dombon.
- Ez az, te észlény! Vannak jó ötleteid, de nem veszel
számításba másokat! Például: engem!! Hallod, legalább várj meg, ha hozzád
beszélek!! - rohant utána Zakarián.
- Most min megy a vita? - kérdeztem, miközben megindultam
utánuk. A fiúk is így tettek.
- Valami netes játékot próbáltak feltörni, mert sok pénzt
kell fizetni, vagy mi. Zeronak rengetek ötlete van, amik Zakarián szerint jók
is, de a kivitelezésben már gondok vannak, és ezt Zero nem tudja elfogadni. -
hadarta Karamell.
- Az előbbi jelenet alapján már azt hittem, hogy valami
csajon kaptak össze - szólt közbe Bonti.- Azon is szoktak, de ez most csak Síra
miatt jött fel. - sóhajtotta.
- Hé – kértem ki magamnak –, nem csináltam semmit. Emlékezz
vissza, szerdán is ez volt pedig az volt az első napunk, és akkor látott
először.
- De ő alapba ilyen nyomulós. Bár, az is igaz, hogy van mire
nyomulnia.
- Bonti, meddig akarsz élni?
- Hát, még egy darabig.
- Akkor ne mondj ilyeneket, vagy ez az álmod, az is marad.
- Igenis! - tisztelgett, pont úgy, mint egy katona.
- Helyes, pihenj - mondtam, majd mind a hárman nevetni
kezdtünk. :D
- Mi az, min nevettek? - fordultak hátra az ikrek.
- Csupa olyan dolgokon, ami titeket jelen pillanatban nem
érdekel - felelte Karamell, mire a srácok csak vállat vontak, és folytatták tovább
a vitát. - Amúgy, ti is olyanok vagytok,
mint azok ketten.
- Csak éppen nem valami bugyuta játékon veszekszünk - vágta
rá Bonti.
- Na jó, inkább lógok a két kockával - rohantam előre, és
hátulról átöleltem mind a kettejük vállát. Ezzel legalább elértem, hogy ne
vitázzanak, bár a lábamnak nem esett jól...:/ Mire beértünk a suliba, már
annyira fájt a bokám, hogy minden egyes lépésre bekönnyezett a szemem... Alig
vártam, hogy leülhessek, de pechemre még mindig nem az következett.
- Karamell, kérdezhetek valamit? - fordultam Karamell felé.
- Persze, mit szeretnél? Várj, tudom már: Kérni szeretnél
valamit, igaz? Na, kit kell megverni? Vagy, vegyek neked valamit? - kérdezte
izgatottan. Vicces, ahogy így...hogy is mondjam...felpörgette a dolog. :D
- Haha, nyugodj meg, csak azt akartam kérdezni, hogy ki
tartja a rajzot?
- Ja, Serena.
- Öö...aham...
- A vizuális kultúrát is ő tanítja.
- Mi?? Na, ne...engem nem csíp az a nő...Hogy nézek ki??
Tuti, kiakad majd a ruhám miatt... - mondtam kétségbeesetten. A fiúk nyitni
akarták a szájukat, de valaki megelőzte őket.
- Nyugi, csodálatosan nézel ki.
- Zera?? - kérdeztem meglepve a lány láttán.
- És Kíra! Sziasztok. Amúgy szerintem is jól nézel ki, azzal
a nővel meg ne foglalkozz.
- Így igaz, annyira nincs stílusa, hogy azt piszkálja,
akinek van - helyeselte Zera.
- Hé, Kíra, akkor téged miért nem szúrt ki magának?? Vagy
engem??
- Zera, idegesítesz! Hallgass már el, csak egy percre,
kössz!
Ez fura volt. Tegnap még meg mertem volna esküdni, hogy ott
fognak ártani nekem, ahol csak tudnak. Most meg...A maguk fura stílusában
segítenek.
- Síra!! SÍRAAA!! - hallottam meg Stella hangját.
- Stella, ne kiabálj már! Hidd el, Síra meg fog várni... -
monda Zero, fáradtan.
- Ajj, hallgass már! - rohant, és szó szerint a nyakamba
ugrott, majd ezzel a lendülettel hátra is estünk. Ez még a kisebb baj, de a
jobb lábam ezt egyáltalán nem nézte jó szemmel.
- Bocsi, nagy volt a lendület.
- Stella, ezért mondtam, hogy higgadtan...! Gyere, segítek!
- ohó! Csak nekem fura itt valami? Zero minden csajnál nyomul, Stellánál
viszont nem...Vajon, miért?
- Jól vagy? - kérdezte valaki, aki épp mellém guggolt le.
De, hisz ő...az osztálytársam, Stella előtt ül. Tegnap már akartam beszélni
vele, de nem volt rá lehetőség.
- Köszi, jól.
- Akkor jó, gyere! - nyújtotta a kezét. Gyönyörű szeme van,
majdnem olyan, mint az enyém. Feketés haja kócosra van belőve.
- Öö, bocsi...De, ez most nagyon ciki...Hogy is hívnak?
- Nyugi, semmi gáz. Sosem volt esélyünk a bemutatkozásra. A nevem Wolfi, te pedig Síra, ugye?
- Nyugi, semmi gáz. Sosem volt esélyünk a bemutatkozásra. A nevem Wolfi, te pedig Síra, ugye?
- Na, pont ez a ciki, te tudod a nevem, én meg csak most
tudtam meg a tiédet.
- Bolond vagy, ha emiatt aggódsz - mondta röhögve, mire
mindannyian nevetni kezdtünk.
- Khm! Ha befejeztétek a bemutatkozási műsorotokat, valaki
be szeretne menni. Dög meleg van kint, hiába árnyékos a bejárati ajtó előtti
tér! - mondta, nem is túl kedvesen egy hamu szőke derékig érő, szögegyenesre
vasalt hajú lány, aki Stella mellett ül az osztályban. Már csak őt nem ismerem
név szerint.
- Boccs - mondták páran, és arrébb álltak.- Akarsz valamit?
- kérdezte zöldes szemével végigmérve.
- Hm? Mármint tőled? Kössz, de nem - feleltem, mivel én
voltam az egyetlen, aki még csak meg sem mozdult. Még csak az kellene, elfér
mellettem. Nem a kutyája vagyok, hogy ilyen hangnemben „ ugasson ” nekem.
- Akkor?
- Mit akkor? Elférsz mellettem, nem igaz?
- Hm...mondd csak, hogy hívnak? Biztos mondták, csak engem nem érdekelt.
- Mit akkor? Elférsz mellettem, nem igaz?
- Hm...mondd csak, hogy hívnak? Biztos mondták, csak engem nem érdekelt.
- Síra - Csak azért jegyzem meg, mert csípem a nagyszájú
csajokat. Semmi másért. Na, pá! - indult meg az ajtó felé, majd hirtelen
megállt, hátra nézett, és így szólt. - Zakarián, Zero, Karamell! Legalább a
péntekemet hagyjátok meg nekem! Szóval, ha bármilyen verekedés is lesz köztetek
a mai nap, azt nagyon megbánjátok! - nézett rájuk szúrósan.
- J-jó - felelték a fiúk egyszerre.
- Helyes! - indult meg ismét. - Síra! - szólt, meg sem
állva. - Engem Zeririnnek hívnak. Nem te vagy az egyetlen „ nagykutya ” a
suliban vagy az osztályban.
- És ez engem miért is érdekel? - erre a kérdésemre megállt,
de nem nézett hátra. A megérzésem azt sugallta, hogy közelebb kell menjek
hozzá. A bejárati ajtó kilincsén tartotta a kezét, hogy lenyomja és bemenjen
rajta. Megálltam mellette, karba tett kézzel, mire rám emelte a tekintetét,
majd így felelt.
- Mert egy mindig közös lesz bennünk: Nem mondom, hogy ugyan
azt, de hasonlót élünk át nap mint nap - suttogta. - Csak, a miheztartás miatt,
Síra! - folytatta normális hangerővel, majd lenyomta a kilincset, és átlépte a
küszöböt.
- Tudom, hol a helyem, Zeririn. A lány csak nevetett, majd
elengedte az ajtót, ami így becsukódott mögötte. Érdekesen van összerakva a
csaj, az tuti. :D
- Hallod, ez mi volt? - lépett mellém Krisztán. Mi?
Krisztán?
- Mióta vagy itt?
- Én kérdeztem hamarabb.
- Egy beszélgetés, ha nem láttad volna! - feleltem, kissé idegesen.
- Rossz kedved van?
- Nem - idéztem a hangját és a stílusát, amit levágott még
szerda este.
- Beszéljünk inkább, ha lehiggadtál? Zeririn felhúzta az
agyad, mint látom. - és kész, ennél a pontnál elszakadt a cérna. Komolyan,
tegnap hozzám sem szól, ma meg ő adja a szentet?!
- Nem, kössz. Egy időre elment az egésztől a kedvem.
- Jó! - mondta Krisztán, és beviharzott az ajtón.
- Jó! - feleltem én is, majd odamentem a többiekhez, akik
egy pad körül álltak, és onnan nézték végig az incidenst. Mikor odaértem
láttam, hogy mindannyian nyitják a szájukat, de közbeszóltam. - Ne merjen bárki
is megszólalni a látottakkal kapcsolatban!Erre mindenki becsukta a száját, és
rendesen hallottam, hogy jár az agyuk, témát keresve. Megértem őket, ez nekik
is kínos volt, de nekem is rosszul esett, ahogy Krisztán felfogja a dolgokat.
Komolyan mondom, mint egy 5 éves. Vagy...Én fogom fel úgy, mint egy 5 éves, és
ő gondolkodik jól?? A gondolataimat Kíra zavarta meg.
- Na, jó...Szerintem
menjünk be, 5 perc és becsengetnek - szó nélkül mindenki megindult, én mentem
leghátul, és láttam, hogy Bonti lelassít. Remélem nem az iménti dologgal
kapcsolatban akar beszélni, mert nincs kedvem még egy veszekedéshez.
- Baj van a lábaddal? - kérdezte, mikor mellé értem. Már
annyira fájt a bokám, hogy nem is próbáltam nem sántítani.
- Csak, fáj egy kicsit, de semmi komoly.
- Mit csináltál vele? - kérdezte, miközben mentünk felfele a
lépcsőn.
- Passz.
- Szerintem tudod te.
- Becsengettek, menjünk mielőtt a banya be nem ér!
- Oké, de szünetben úgy is elmondod - vigyorgott.
- Álmodozz csak.A terembe lépve Krisztánnal találtam szembe
magam. Megálltam, és ő sem mozdult. A szemem sarkából láttam, hogy Bonti kicsit
távolabb megy, a teremben pedig mindenki elhallgatott. Gondolom várták a
folytatást, de ez nem következett be.
- Síra! Síra!! Hé, mozogj már, mondani akarok valamit, és
nem érek rá egész nap! - kiabálta Zeririn. Ránéztem az előttem álló Krisztánra,
majd elmentem mellette. A kezembe nyomott valamit, majd arrébb állt, hogy Bonti
is be tudjon jönni. Bedobtam a táskámba a papírt, majd megálltam Zeririn padja
mellett. Közbe Bonti a másik oldalon elment a helyére, Krisztán kiment a
teremből, a többiek pedig tovább csinálták, amit eddig is tettek.
- Mi kéne? - kérdeztem indulatosan.
- Hm? Ja, nézd meg a telefonod.
- Majd órán, most jön a banya...
Pont akkor tettem le a táskám a padra, amikor a tanár
bezárta az ajtót, lecsapta a naplót az asztalra, majd rám nézett.
- Kedves Síra! Látom, megtiszteltél a pontos jelenléteddel,
ennek igazán örülök!
- Hát még én... - suttogtam, mire a körülöttem lévők röhögésben
törtek ki.
- Mondtál valamit?!
- Semmit! Nem mondtam semmit.
- Remélem is! Na, akkor ma rajzóránk van, ami úgy látom,
Síra kedvenc tantárgya.
- Tessék? - kaptam fel a fejem. - Ezt mégis miből gondolja?
- Abból, hogy már csengetés előtt itt voltál.
- Ja, ma csörgött a vekker - erre a mondatomra mindenki
röhögni kezdett, pedig szerintem nem is mondtam semmi vicceset. :D
- Csendet!! Na, akkor kezdjük! Ezen az órán párokban
lesztek, együtt kell rajzolnotok egy híres város nevezetességét! Erre két
tanítási órát kaptok, és egy A3-as lapon kell beadnotok!
- Mi választhatjuk meg a párunkat? - kérdezte Zero.
- Természetesen nem!
- Kár, pedig lett volna egy-két tippem...Na, mindegy! -
legyintett. Na, ez kíváncsivá tett, érdekelt az az egy-két tipp. Na, megállj Zero,
most elkaplak. :D
- Hé, Zero! - keltem fel félig-meddig a padból, hogy jobban
lássam az arcát.
- Na, már értem, miért nem az utcán akartad elmondani,
ho....Aú! Hé, ezt ne csináld még egyszer!! - Zakarián fejbe dobta egy tollal.
Igazi testvéri szeretet az övék. :D
- Mondtam már, hogy ez nála nem fog bejönni!
- Ja, hallgasd végig, Zero - szólt bele a vitába Karamell
tudálékosan.
- Jobb kéz, hallgass! - vágott vissza Zero.
- Elég!!! - ordította a tanár.
- Várjon, csak egy perc! - mondtam, mire a tanár döbbenten
nézett ránk.
- Zero, kik lettek volna a tippjeid?
- Hát te, ki más?? - nevetett Zero.
- Vicces, én mondjuk másra gondoltam.
- És kire??
- Stellára - na, erre reagálj valamit, öcsi! :D
- Hm...Az sem rossz ötlet. - gondolkodott el Zero maga elé
bámulva. Ajj, pedig tuti, hogy van valami közöttük....
- Síra, Kifelé! Most!! - ordította el magát a tanár.
- Hogy mi? De hát, nem is csináltam semmit.
- Nyomás! A párod, amúgy is Krisztán lenne, de ma ő játssza
a későt! Keresd meg, vagy bánom is én, csak itt ne legyél! - üvöltözött magából
kikelve.
- Hát, jó - vontam meg a vállam.Felálltam, és kimentem a
teremből, majd leültem a terem előtti padra. Az ezer százalék, hogy nem fogom
keresgélni! Kiment a teremből, a saját akaratából, az egy másik dolog, hogy
engem kiküldtek! Mind a ketten kint vagyunk, de itt megszűnik a kettőnk közötti
hasonlóság! Elővettem a telefonom, és nyomkodni kezdtem. Felmentem facebookra,
ahol 3 felkérésem, és 10 üzenetem volt. Az egyik üzenő Zeririn volt. Leírom az
üzeneteit...Huh, jó sokat írt a csaj...:
„ Mi van közted, és Krisztán között? ”
„ Mit adott neked az ajtóban? ”
„ Ez azért eléggé vicces volt, de nagyon
gyerekes is egyben! ”
„ Amúgy, mire volt ez jó? Zero és Stella?? Ezt
gyanítod? ”
„ Most keresed, vagy mit csinálsz? ”
Nem értem ezt a Zerirint. Mi ez a hangnem? Amikor suttogott
is az ajtóban...már majdnem kedves volt....Amúgy meg, mi ez? Hogy Krisztán és
köztem mi van?? Remélem, jó nagy távolság! Félre értés ne essék, tetszik, meg
minden...De a viselkedését nem tudom hova tenni. Azt meg pláne nem tudom, hogy
mit írt a papírra, ha egyáltalán írt rá valamit... De honnan tudja Zeririn,
hogy Krisztán adott nekem valamit?? Amúgy, az tényleg igaz, hogy van egy
gyanúm, miszerint Zeronak tetszik Stella. De, akkor rá is nyomulna, nem? Vagy,
a többi csajra nem kellene nyomulnia, csak rá? Áá, zavaros az egész...
- Az órán sem bírtál higgadt maradni? - hallottam egy hangot
a jobb oldalamról.
- Krisztán, ha azt te tudnád...
- Kivel vesztél össze?
- Senkivel, csupán kíváncsi voltam valamire, és...Állj, én
nem akarok veled beszélni! - álltam fel, és megindultam a lépcső felé. A baj
csak az volt, hogy kábé három lépés után a lábam nem bírta tovább. Nekidőltem a
korlátnak, majd jobbnak láttam, ha leülök a földre. A bokám eszméletlenül fájt,
és a háromszorosára dagadt. Felhúztam a térdem és masszírozni kezdtem a lábam,
hátha jobb lesz, de semmit nem változtatott rajta. Láttam, hogy Krisztán
odajött, és leguggolt elém. Fel akartam állni, de a lábam már nem
engedelmeskedett.
- Ez mégis hogy történt? - kérdezte.
- Micsoda? - próbáltam terelni, de ebben a helyzetben...Hát,
elég gáz lett volna, ha beveszi.
- Ne nézz madárnak! A bokád... Mit csináltál vele? -
szerintem leesett neki, hogy úgysem fogom elmondani, mert rögtön javított a
kérdésén.
- Inkább azt mondd, hogy mikor történt??
- Ma reggel.
- Micsoda??? Te nem vagy normális!
- Most miért? Akkor még nem fájt...legalább is annyira nem.
- Gondolkozz már! Ezzel el kellett volna menned orvoshoz.
Lehet, hogy el tört, főleg, hogy most már rá sem tudsz állni! - rávilágított a
lényegre. Azt gondoltam, hogy kibírom, ameddig haza nem érek, és majd felhívom
Zeront. De, ez nem jött be...Még a fél napot sem bírt ki a bokám...
- Na jó. Hagyjuk most ezt, inkább segíts oda a padhoz,
kérlek.
- Persze.
- Hé, mégis mit csinálsz?
- Segítek, miért, minek látszik?
- Nem úgy értettem, hogy kapj fel az öledbe, de már mindegy.
- A pad nincs messze, addig kibírod.... - na, persze...Most
meg játssza a megmentőt, remek....
- Tessék, itt is vagyunk.
- Köszi....- Lázad is lett hirtelen, vagy mi van?
- Ajj, hagyjál már!
- Akkor miért pirultál el?
- A fájdalomtól, észlény!
- Persze, persze - mondta, miközben leült mellém.
- Ez így elég érdekes lesz.
- Mármint?
- Nem fogsz haza menni, igaz?
- Nem tudom.
- Síra, Krisztán! - hallottam a megszokott üvöltést.
- Tanárnő?
- Áá, hagyjuk, mára eléggé kiakasztottál, kisasszony! Még
egy ilyen, és mehetsz az igazgatóiba!
- Persze, de lehet lesz még ilyen alkalom.
- Hát, tegyél róla, hogy ne legyen!! Ez egy nívós iskola,
nem pedig bohócképző! Viszlát!
- Tehát, a tanárral vesztél össze - nevetett Krisztán.
- Mondhatni.
- Na jó, megyek, dolgom van. - és ez megint csak furcsa
volt, megint átváltott bunkóvá....
- Hé, Síra, mi van veled?
- Mi? Ja, semmi. Figyelj, Bonti, szeretnék tőled kérni egy
szívességet.
Nagyon ügyesek és kreatívak vagytok! Már elkezdtem olvasni,eddig tetszik. Én nem nagyon néztem életemben blogokat de ez megfogott ! Remélem sokáig folytatjátok! ^^
VálaszTörlésNagyon szépen köszönjük! :) Az a dicséreted fogott meg a legjobban, hogy kreatív és hogy annak ellenére, hogy nem néztél még életedben blogokat, ez a blog megfogott ^^ Sokáig fogjuk folytatni, rengeteg bejegyzés (fejezet) fog még érkezni, szóval lesz mit olvasnod, és majd be fognak jönni még érdekesebb szálak, és sok egyéb, ami reméljük, tetszeni fog továbbra is neked! :* :)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSzia! :) Köszönjük, hogy így látod és le is írtad ezt egy kommentben! :) Te vagy a jó, amiért kifejted a véleményed. :)
TörlésHát, az ő viszonyuk elég titokzatos és megmagyarázhatatlan, talán ezért érdekes, ki tudja. :)